Nagyon aggódom Lea miatt.. Még mindíg nagyon szomorú Niall miatt, de én próbáltam nyugatni, hogy úgyis vissza jön, mert igazából szereti őt, de ő csak azt hajtogatja, hogy elrontotta, és nem csodálja, mert ilyen helyzetben ő is pont ezt tette volna.. Én azért bízok Niall érzéseiben.
- Lányok mi elmentünk, légyszíves vigyázzatok egymásra. Louis itthon van, ha bármi kell. -kopogott be Hazza
Én intettem az ajtó felé, hogy megértettem, és mehetnek... 5 perc múlva hallotam az ajtócsapódás, mely azt jelezte, hogy elmentek.. Én húgom felé fordultam, mert észrevettem rajta, hogy nincs minden rendben.
- Jól vagy? -kérdeztem őt bámulva
- Nem igazán... Tudod. a szívem.. Nincs nálunk véletlen valami gyógyszer? -kérdezte, és egyre sápadtabb lett
Hála istennek mindíg magamnál tartom a gyógyszerét, ha szüksége lenne rá.. Gyorsan töltöttem egy pohár vizet, és a kezébe nyomtam a gyógyszert, hogy gyorsan nyelje le.
- Figyelj én most hagylak pihenni, majd kiálts, ha baj van! -mondtam neki, betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára
- Sheila. Nagyon köszönöm, és nagyon aranyos vagy. Sokat jelent, hogy itt vagy mellettem. -mondta, ami eléggé meghatott, mert nem szokta a dolgokat ilyen nyíltan kijelenteni.
Én mosolyogtam, majd bezártam magam mögött az ajtót, és letrappoltam barátomhoz.
- Hogy van? -kérdezte
- Hát hányingere van. -hazudtam, mivel senki nem tudja a szívproblémáját.
- Hmm.. Kérsz valamit inni? -kérdezte
- Olyan nehéz... Sajnálom őt, mert nem akartam, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.. Niall is most eléggé kegyetlen volt vele, nem ezt érdemli. -mondtam neki
Ő leült mellém, és megsimogatta a hátamat, majd megcsókolt.
- Mellette vagyunk, és szerintem túléli. Niall úgy sem fog lemondani róla, és ezt te is nagyon jól tudod.
- Igazad van. Felnézek Lea-ra, hogy minden rendben van-e.
Kinyitottam a szoba ajtót, és azt vettem észre, hogy Lea a földön van, folyamatosan zihál és köhög, majd véreset köpött.. Megpróbált felállni, de nem sikerült neki, összesett és elájult.
Én lekiabáltam szerelmemnek, hogy jöjjön fel, és hívja a mentőket. Míg a mentők megérkeztek én utasítottam Louis-t, hogy hívja fel a többieket, mert én bemegyek vele a kórházba. Én már teljesen ki voltam készülve..
Gyorsan kiértek, és 15 perc múlva már tolták be a kórházba, én pedig szaladtam utánuk könnyes szemmel. Nagyon sokáig voltak benn, és én már kezdtem aggódni. A várakozás alatt le kellett adnom testvérem adatait, és egyéb fontos tudnivalót. Csak vártam, és vártam, amikor hirtelen Harry, Lou és Louis jelentek meg.
- Na mit mondott az orvos? -szaladt hozzám nővérem
- Még semmit.. -szipogtam
- Nagyon ügyes vagy, és szerencsés, hogy egy ilyen nővére van. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott. -mondta Lou szintén könnyes szemmel.
- Valaki elmondaná végre, hogy mi folyik itt? -kérdezték a fiúk szinte kórusban
- Szóval az van, hogy Lea igazából.. -kezde el nővérem, de ekkor pont jött ki a doktor út.
- Önök a család? -kérdezte ránk mutatva
- Többnyire. Nagyon súlyos? -kérdeztem, de nem bírtam leállni a szipogással
- Igazából nem annyira, mint hittük... Az ifjú hölgynek ügye szívelégtelensége van, és a tünetei jöttek elő. A hasüregben felgyülemlett folyadék, és a szabálytalan szívverés is ezek közé tartozik, amit nála is diagnosztizáltunk. Érte mostanában valamilyen stressz, vagy esetleg van valami családi probléma? -kérdezte az orvos, és mindenki egymásra nézett- Szóval igen... arra gyanakszunk, hogy ez a probléma lehetett a kiváltó ok. Nem súlyosabb egyébként, a folyadékot már eltávolítottuk és a szívverése is szabályossá vált.. Most az intenzíven van, és pihennie kell, de ha gondolják már most is bemehetnek hozzá.. Ketten! Nagyon jól tette, hogy egyből értesített minket hölgyem. -mondta nekem az orvos, majd elment
- Lányok ti menjetek, addig megvárjuk, amíg a többiek is ide érnek. -mondta Hazza
- Niall-t értesítette már valaki? -kérdeztem
- Igen kincsem, én. De most menjetek! -mondta nekem Louis, és adott egy puszit.
Nővéremmel kézszorítva értünk be a kórterembe, és nagyon sajnáltuk húgunkat, aki csak testileg volt velünk, mert aludt.. Legalábbis remélem, hogy csak aludt.
Én elkezdtem imádkozni, és Lou is bekapcsolódott.. Az ima végén felkelt, és megszorította a kezemet.
- Köszönöm. -mondta, de olyan halkan, hogy úgy tűnt, mintha suttogna
Én megpusziltam a homlokát. Nagyon nehéz őt így látni. A lányt, akire felnézek, a lányt, aki keményebb, mint bárki más. Most összeroppant, és kórházba került egy fiú miatt. Az őzike szemű Niall miatt! Nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk, és ráadásul csak egy srác miatt, aki eltolta magáról a húgomat.
- Anyáék? -kérdezte
- Nem sokára itt vannak, Louis beszélt mindenkivel. -mondta neki nővérem, és megölelte
- Figyelj, mi most kimegyünk megnézni, hogy itt vannak-e, mert csak két ember jöhet be. -mondtam neki
- Te ne menj! -mondta nekem, és megfogta a kezemet
Láttam Lou-n, hogy rosszul esik neki, mert kicsordult egy könycsepp a szeméből. Én visszaültem a székre, és betakartam.
- Anyát vagy apát küldjem? -kérdezte Lou
- Apát! -vágta rá egyből.
Apa 5 perc múlva benn is volt, és jól megpuszilgatta Lea-t
- Nagyon büszke vagyok rád. -súgta nekem, és megölelt
Még sokat beszélgettünk, és apa után anya jött be. Ő meg szinte már ordibált, hogy mi ez az egész, meg hogy hogyan kerülhettünk ide. Az egyik orvos kedvesen kitessékelte azzal az indokkal, hogy nem kellene jobban stresszelni. A többiek nem jöttek be, csak még utoljára Louis.
- Szia, jobban vagy? -kérdezte húgomtól
- Jobban...
- Miért nem mondtátok ezt az egészet? -kérdezte tőlünk
- Úgy gondoltuk, hogy nem kellene tudnotok róla, hisz semmi probléma nem lehet. -mondta neki Lea lehajtott fejjel
- Hercegnő! -jött be Zayn
- Zayn! -mondta neki olyan vidáman, hogy azt hittem, hogy kiugrik a bőréből.
- Na jó, én megyek akkor. Jössz Shel? -kérdezte Louis
- Nem, ő marad! Itt alszik.. -mondta Lea, és visszarántott
Én elköszöntem szerelmemtől, és megegyeztünk, hogy majd este hív. Zayn még benn volt egy kicsit, majd ő is elköszönt, és lelépett.
- Jól vagy? -kérdeztem tőle
- Nem baj, ha itt alszol? -kérdezte tőlem
- Nem baj! -mondtam, és átöleltem
Átszállították a sima beteg osztályra, és ott már nyugodtan alhattam vele. Mármint az intenzíven ügye nem lehet...
- Köszönöm, hogy itt vagy, mindennél fontosabb vagy nekem! -mondta, és megölelt
Niall szemszöge
Mikor Louis hívott, hogy baj van, akkor gyorsan elköszöntem a családtól, és autóba ültem. Nem mondta konkrétan, hogy mi a probléma, és hogy kivel, de tudtam, hogy nem viccel, mert a hangjában iedség, és szomorúság hallatszódott. Csak egy kórháznak a címét adta meg, és azt, hogy hová kell mennem. St. Abey Kórház, 5. emelet, 134. szoba. Szokatlanul hosszúnak tűnt az eddig csak pár kilóméternyinek tűnő út. Mikor odaértem a kórházhoz gyorsan beszáltam a liftbe, és amikor végre felért az emeletre, rohantam a szobához.
Ekkor megpillantottam az ágyon fekvő Sheila-t és Lea-t.
- Csajok, mindketőtökkel baj van? -kérdeztem rémülten
Nem tudom, hogy csak halucinálok-e, de én úgy láttam, hogy amikor Lea észrevett, akkor megcsillant a szeme.
- Niall! Te meg mit keresel itt? -értetlenkedett Lea
- Én most magatokra hagylak titeket. -ölelte meg húgát Shel, aki vissza akarta tartani, de nem sikerült neki.
Én közelebb léptem az ágyhoz, majd leültem.
- Mi történt? -kérdeztem félve
- Niall... nekem szívelégtelenségem van. -mondta, és fürkészte az arcomat, a válaszomra várva
- Miért nem mondtad? -fogtam meg a kezét
- Úgy éreztem, hogy senkinek nem kell róla tudnia..
- De hogy kerültél ide?
- A stressz. -mondta, és legördült egy könycsepp, amit letöröltem, majd a szemébe néztem
- Sajnálom. Őszintén. Én nem akartam, hogy bármi baj legyen ebből az egészből, és nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Nem vagy undorító, megértem a helyzeted. Szeretlek.. -mondtam remegő hangon, majd a választ vártam
Mivel nem csinált semmit, kezdtem kicsit kényelmetlennek érezni a helyzetet, és a csendet. Nem tudtam mit kitalálni, ezért megcsókoltam.. Körülöttem megszűnt a világ, és örültem annak, hogy egyből visszacsókolt. Még soha nem éreztem így lány iránt! Mikor eltávolodtak ajkaink, mosolygott. (!)
- Niall..
- Igen?
- Szeretlek! -mondta, és megölelt
- Wiiiiiiiiiiiiii. -visított Sheila
Mi ezen csak röhögtünk, majd a nyakunkba ugrott.
- Ti most... Áhhhhhhhhhhhh. -lelkendezett
- El ne ájulj! -röhögött Lea
- Csinálhatok rólad egy képet, szerelmem?? -kérdeztem, miközben mosolyogtam.
Ő bólintott, én elővettem a telefonomat, és csináltam róla egy képet. Csodás lett, és gyönyörű! Ő az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése