13. rész Egy romantikus esti séta

Lou szemszöge

- Kicsim készen vagy már? - kérdezte tőlem szerelmem.
- Figyelj. A Világ talán legszebb városában nem mindegy, hogy hogyan néz ki az ember. - oktattam ki. - Tudod a megjelenés fontos.
- Aha, csak fél óra múlva ott kéne lenni az étteremben... - sóhajtott, majd eldőlt az ágyon.
- Ömm.... a kék, vagy a fekete ruhámat vegyem fel? - kérdeztem ercelődve.
- Drágám... amelyiket szeretnéd, csak menjünk már!!
- Jó oké, menj addig csinálj egy kávét, és mehetünk!
Nagy szemforgatások közepette, de megfogta magát és elindult a konyha felé.
- Hahóóóóó. - jött be boldogan Sheila.
- Mondjad drágám. - mondtam, miközben próbáltam felhúzni a ruhám cipzárját.
- Hagyd csak, segítek. - mondta kedvesen.- Tudod Louis olyan furcsa mostanában.
- Tudod, hogy szeret! Ne kezdd megin azt, hogy pesszimista vagy, mert tudod, hogy ezzel az idegeimre mész!!! Legyél már nyugton, és élvezd, hogy a szerelmeddel lehetsz ebben a szép városban! - mosolyogtam megértően.
- Oké értem. És köszönöm, hogy itt vagy nekem.- mondta és megölelt.

- Ugyan. A nővéred vagyok, vagy mi. Hol máshol kellene lennem. - nevettem.
- Mondjuk a barátoddal. - mutatott a konyha felé.
- Igaz is. Köszi Húgi, majd beszélünk. - mondtam, és búcsúzásképpen egy puszit nyomtam a homlokára.
- Na végree. - sóhajtott Hazza.
- Nyugi van már. - nevettem- Mehetünk felőlem. Látod, hogy rád kell várni?!
- Na ne izélj itt nekem, mikor fél órát várok rád, és 2 percet nem bírsz ki addig, ameddig felveszem a cipőmet. - mondta dühösen, de tudtam, hogy nem igazán mérges rám.
- Gyere Drágám! Elmentünk... - kiabáltam oda a többieknek, majd kiléptünk az ajtón.
- Na akkor végre indulunk... - mondta barátom, miközben elfordította a kulcsot az indítóban.
Már mentünk negyed órája, mikor Harry hirtelen rátaposott a fékre.
- Most mi van? - kérdeztem.
- Csak nincs kedvem étterembe menni. Mi lenne, ha sétálnánk egy kicsit? - kérdezte kicsit félénken.
- Na de Harold!!! Eddig te vinnyogtál, hogy menjünk, erre meg nem akarsz. Annyira imádom a logikádat. - mosolyogtam.
- Na de akkor kiszállás!
- Figyelj... te biztos vagy az egészben? Mármint az érzéseidre gondolok.. - kezdtem.
- Hogy juthat egyáltalán ilyen az eszedbe? Persze, mindennél biztosabb, hogy szeretlek. De mi a folytatása?
- Tudod még senkinek nem mondtam el...
- Jesszusom, megijesztesz! Baj van? Én tettem valamit? Vagy megcsaltál? Vagy vagy vagy... meghalt egy kecske? - tette fel sorra a kérdéseket, és az utolsón akaratlanul még ő is elröhögte magát.
- Tudod nem tudom, hogy hogyan mondjam el...
- Szegény kecske... - mondta szomorúan.
- Az ég áldjon meg Harry, terhes vagyok. - böktem ki gyorsan, és Hazza arcát fürkésztem, a legkisebb érzelem után kutatva.
Leült egy padra. Aztán a kezébe temette az arcát. 2 perc múlva maga elé húzott, és rám nézett. Üres volt a tekintete, de még ebben a sötétségben is láttam, hogy egy könny csordul végig az arcán.
- Harry ha nem akarod, akkor én megértem... - kezdtem volna, de elhallgattatott.
- Nyugi. Ezek.. ezek örömkönnyek. Én örülök. Nagyon örülök. És nem hiszem el! Komoly, biztos??
- Nagyon biztos... - sóhajtottam.
- Louise Teasdale. En mindennél jobban szeretném azt az aprócska lényt, amit a méhedben hordozol. Már most nagyon várom a kis placentaszökevényt, és megígérem, hogy csodás apa, és barát leszek... - mondta, miközben végig a szemembe nézett.
- Köszönöm. - csuklott el a hangom, mert nagyon örültem, hogy boldogan fogadta a hírt, és egy ilyen csodás apja lesz a gyermekemnek.
- Várj még egy kérdés... Ugye én vagyok az apja? - kérdezte, mire én nagyon csúnyán néztem rá, és egyből szabadkozott.
- Kösz bazdmeg, hogy ennyire megbízol bennem. Komolyan. - modtam, majd hátat fordítva neki elsétáltam.
- Kicsim tudod, hogy nem úgy gondoltam.. na jó, ez tényleg elég kemény volt. Ne haragudj..
- Csak kérlek többet ilyet ne... -mondtam halkan, majd óvatosan megcsókolt.
- Nincs számomra fontosabb, mint Te, és a kicsi Styles.
- Szeretlek Harold. - öleltem meg, majd tovább folytattuk utunkat..
- A szüleidnek hogy mondjuk el? - kérdezte mosolyogva.
- Hát.. fogalmam sincs. Anya nagyon ki lesz akadva.. apáról nem is beszélve. Tudod állandóan én voltam a jó lány, aki mindig előre gondol mindent, és jól megfontolja a tetteit. Csak nehéz... - sóhajtottam nagyot.
- Minden rendben lesz, megígérem. Csak apád maximum kiüt engem, de semmi gond. Egyszer talán kibírom. - röhögött.
- Amúgy mióta jöttünk el otthonról? - kérdeztem.
- Nem tudom.. de egyébként szerintem haza kellene menni, és megmondani nekik. - ajánlotta, és így is tettünk.
Nem sokkal később már a család többi ittlévő tagjával a kanapén ültünk, és készültünk a nagy bejelentésre.
- Szóval... nagyon nehéz ezt elmondanom nektek... -kezdtem.
- De nem akarjuk tovább magunkba tartani. - folytatta a mondatot Harry.
Nagy levegőt vettünk, majd rajtam volt a sor, hogy közöljem.
- Terhes vagyok.
Anya csak kikerekedett szemekkel ült, a Húgaim a nyakamba ugrottak, Louis és Niall gratulált Harrynek. Apa meg.. apának egyre vörösebb lett a feje, egy gyors, mérges pillantást vetett Harry felé, majd felállt.
- Brian ülj le! - húzta vissza anya.- Szóval nem örülök neki, de gondolom változtatni nem lehet. Vagy nem akartok. Tudod jobban örültem volna, ha vársz még pár évet vele, de ez van, ezt kell szeretni.
Ezt szeretem anyában. Mindig próbál rugalmas maradni, és általában nagyon reális.
- Ezt ti most komolyan gondoltátok? Szinte még ti is gyerekek vagytok, és így akartok gyereket vállalni?! Nehogy azt hidd már Louise, hogy ez a Mr. pénz és Sárm veletek fog maradni. Ahogy lehetőség nyílik rá, lefalcol valami kis had ne minősitsem, hogy milyen lányhoz, és rád marad a gyerek. - kelt ki magából apa.
- Ez nem így van! - tiltakozott Hazza.- Tudja én mindennél jobban szeretem a lányát, és bármit képes lennék feladni miatta. Ha maga ezt nem fogadja el, az a saját baja, de ez marad. Nincs jobb.
- Apa kérlek.. - néztem rá szomorúan.
- Na jó! Majd beszélünk, ha mindenki lenyugodott. - okoskodott Leila.
- Kicsim szerintem ezt hagyjuk rájuk. - tanácsolta neki Niall.
- Most nyugodjon le mindenki a picsába! - mondta Sheila.
Mi van, ezek szerepet cseréltek?!
- Oké, majd holnap reggel, tiszta fejjel ezt megbeszéljük. - mondta kedvesen anya, mire apa beviharzott a szobájába.- Én gratulálok nektek.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- És lány vagy fiú? - kérdezte csillogó szemekkel Lea.
- Még túl kicsi ahhoz, hogy az orvosok meg tudják állapítani a nemét. - mutatott a hasamra Shel.
- Pontosan. - bólintottam.
- Lesz egy keresztlányom! Ugye lehet a keresztlányom? - nézett bután Louis.
- Hát,, ha az anyukájának semmi kifogása ellene, akkor felőlem. - és Hazza rám nézett.
- Lesz egy keresztlányod. - mosolyogtam Louisra, aki egyből megölelt.
- Na jó, már túl sok a boldogság, nem nézünk egy kis horror filmet? - kérdezte Shel.
- Ti komolyan, mi van veletek? Most te vagy a kemény lány? - nevetett Harry.
- Hahaa. Vicces vagy sógor. - bökte oldalba szerelmemet.
- Felőlem nézhetünk. - mondtam, és elkezdtem a filmek között kutakodni.
- Én addig hozok kaját! - robogott ki a konyhába Niall.
- Nem is te lennél. Megyek, segítek. - sóhajtott Lea, és utána indult.
- Oké... Mi lenne, ha a Chernobyl Diaries-t néznénk meg? - kérdeztem.
- Rendben. - mondták, és megvártuk, még hozzák a kaját.
A film jó volt. Nagyon jó. Niall félt, ami eléggé vicces volt. Shel bealudt rajta, és a végére csak Hazza és én maradtunk a tévé előtt.
- Ez izgalmas volt. - mosolygott Hazza, majd az ölébe vett és bevitt a szobába.
Lassan letett az ágyra, és érzékien megcsókolt.
- Tudod Drágám most egy ideig nem lehet közöttünk tudod mi..
- Azt is tudom, hogy hova akarsz kilyukadni..
- És... neked is van kedved hozzá? - mosolygott kajánul.
- Ha abba belegondolok, hogy sokáig nem lesznek olyan pillanataink, akkor jobban meggondolva igen. - mosolyogtam neki.  Ezután az est többi részét nagy romantikában töltöttük el.

12. rész Párizs

Niall szemszöge:

Boldog voltam. Nem is tudom miért, talán csak a tegnap estétől. Nem annál több... Örülök, hogy mellettem van aki a legfontosabb nekem. Felkeltem és a szerelmem még aludt így lementem halkan a nappaliba ahol mindenki ott volt. Illedelmesen köszöntem majd bementem a konyhába és elkezdtem falatozni mikor anya jött be. Csak nézett engem, sőt inkább bambult. Kicsit ijesztő.
- Miért kellett így kiverni a hisztit? - kérdeztem.
- Mert ez nem normális Niall!! Miért pont egy ilyen lány? - kérdezte felemelve a hangját.
- Ne beszélj így róla! Szeretem és ő a legfontosabb nekem!! Már teljesen megváltozott! Nem tudom, hogy milyen!! Jó lehet dohányzik és sokszor iszik meg néha hülyeségeket csinál, de tudod mit akar?? Tudod? - kiabáltam én is. Nem válaszolt semmit.. Persze, ilyenkor visszahúzza magát.
- Elvonóra akar menni ami talán több mint egy év!!! És tudod miért?? Mert nem akar szégyent hozni rám mert szeret! - mondtam könnyes szemmel.
- Feleségül nem akarod venni? - kiabálta anya.
- Igen!! Akár meg is kérném a kezét! sőt ez egy nagyon jó ötlet anya!!.. Nem tudod mennyire szeretem és, hogy mennyire fájna ha elmenne. Te is tudod magad, hogy már nem ilyen. De akkor miért csinálod ezt? -kérdeztem.
- Sajnálom. - mondta ki egyszerűen.
- Itt nem tőlem kell bocsánatot kérni. - mondtam és kimentem a nappaliba ahol a szerelmemet megláttam játszani az én keresztfiammal ami megmosolyogtatott. Greg rám nézett és csak mosolygott majd egy aprót bólintott. Nem tudom mire érthette, de odamentem Lea mellé és adtam neki egy jó nagy puszit.
- Jó reggelt.- mondta, de rám se nézett.
- Na most új pasit találtál?? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, Niall hivatalosan szakítok veled. - nevetett majd adott egy puszit.
- Ezt megjegyeztem.. Lehet lemondom a repülőt.. - gondolkoztam el.
- Ne!! Tudod, hogy szeretlek!!- mondta mosolyogva.
- Talán meggondolom. - mondtam.
- Hova mentek? - kérdezte apa.
- Elviszem ezt a nőszemélyt Párizsba. Ez minden álma. - mosolyogtam.
- Párizs... Az nagyon szép hely. - mondta Greg.
- Naaa Leaa!!! Most már engem is ölelgess. - vágtam be a morcost.
- Még meggondolom. - mondta majd átadta Theo-t apának és hozzám bújt.
-  Na végre. - szorítottam magamhoz.
- Niall.. ez..fáj.. a gerincem..Niall.. - mondta nyögve mire eszembe jutott, hogy ő még csak nemrég jött ki a kórházból.
- Ne haragudj. - mondtam bűnbánóan.
- Semmi baj. - mosolygott.
- Lea beszélhetnénk? - kérdezte anya.
- Figyelj Maura. Ha más ember ezek után ezt mondaná nekem, akkor elküldeném a melegebb éghajlatra, de nem teszem mert tisztellek és te is a családom része vagy már. Tudom eléggé elcsesztem az életem és nem így kellett volna, meg is bántam, de ez ellen nem tudok mást tenni. Szinte minden nap bocsánatot kérek a nővéreimtől, Niall-től és a szüleimtől is. Nehéz átugorni ezeket és megértem, ha nem akarod, hogy Niall-el együtt legyek.. - mondta Lea.
- Niall elmondott mindent és szeretnék bocsánatot kérni tőled. - mondta anya.
- Elfogadom a bocsánat kérésedet, de értsd meg nekem ezt meg kell emésztenem. -mondta Lea..
- Én megértem és köszönöm. - mondta anya. Büszke voltam mind a kettőjükre. Elkezdtünk beszélgetni majd Lea telefonja szólt.
- Bocsánat, egy pillanat. - mondta Lea és kiszaladt.

Lea szemszöge:

Jót beszélgettünk amikor megszólalt a telefonom. Apa hívott és bevallom hiányzik.
- Bocsánat, egy pillanat. - mondtam és kirohantam a konyhába.
Sziaa apa!! -én
Na mizu hercegnőm? Hiányzol..  -apa
Te is nekem. semmi majd mesélek ha hazamentem. Tényleg.. elmehetek Niall-el Párizsba?? - én
Majd megbeszéljük kincsem. Mikor jöttök haza? -apa.
Szerintem holnap. - én.
Rendben, várlak. Szeretlek és puszillak. - apa.
Szeretlek apa. - mondtam mosolyogva.
Nagyot sóhajtottam mert rég hülyéskedtem egy jót. Egy nagy sóhaj keretében kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem is tudom miért.. Talán mert nem így kellett volna csinálnom.. Niall jött mögém és karolta át a derekamat.
- Szeretlek Niall, nagyon! - mondtam.
- Én is téged. - dörmögte a nyakamba
- Figyelj.. arra gondoltam, hogy kettesbe leszünk egy pár napig, Párizsban és hogy a felénél a testvéreim és anyuék is jönnének. Nem baj ha nem, csak jó lenne. - mondtam miközben már a pólójával játszottam.
- Legyen.Szeretem a szüleidet. - mosolygott. Én csak megöleltem őt. Kimentünk a nappaliba ahol már csak Denise volt ott Theo-val.
- Többiek? - kérdezte szerelmem.
- Elmentek a dolgukra. - mosolygott ránk majd elkezdtünk játszani a babával. - Elviszitek sétálni? - kérdezte Denise.
- Kicsim? - kérdezte Niall.
- Ha nem bánod. Nagyon imádom ezt a gyereket.  - mondtam.
- Rendben, akkor Lea segítesz felöltöztetni? - kérdezte Denise.
- Szívesen. - mosolyogtam majd utánuk mentem. Denise letette Theo-t az ágyra és amíg összeszedte a ruháit én játszottam vele és aranyos kis sikító hangokat adott ki, azt hiszem ez azt jelenti, hogy tetszem neki vagy csak a játék.
- Szeret téged. - nevetett Denise a hangokon miközben a szekrényben turkált a ruhák között.
- Én is imádom őt. - mondtam.
- Egyébként. Nagyon aranyosak vagytok Niall-el. - mondta mikor már mellém érkezett.
- Nagyon szeretem. Talán csak azért vagyok itt mert ő velem van. - mondtam az igazat.
- Ne mondj ilyet. - mondta Denise.
- Én depressziós lettem volna. Ő pedig megváltoztatta az életemet. Hálás vagyok neki nagyon és nem tudom, hogy köszönjem meg.  - mondtam.
- Szerintem tudja, hogy mit tett az életeddel és tudja, hogy te ezt érzed mivel Niall nem buta gyerek. - mondta Denise.
- Remélem egyszer megkéri a kezem és olyan boldogok leszünk mint ti vagytok Greg-gel. - mondtam.
- Én tudom, hogy minden rendben lesz. - mondta mikor befejezte az öltöztetést. Mikor lementünk akkor a babakocsi csakis minket várt. Denise kényelmesen belerakta a fiát majd egy puszival köszönt el tőle. Niall közben segített felvenni a kabátomat úri ember módjára, aztán ő is húzta fel a cipzárját majd kaptam egy puszit.
- Majd jöttök. Óvatosan. - mosolygott Denise és megvárta amíg elhagyjuk a házat.
- Niall.. majd nekünk is lesz babánk? - kérdeztem és beleraktam a kezem a zsebébe.
- Biztos vagyok benne. Nekem már nem kell más csak te! - mondta.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged kicsim. Mit szólnál ahhoz ha ma este hazamennénk és holnap már indulnánk is Párizsba? - kérdezte.
- Én... Rendben. - mosolyogtam.
- Akkor délután megyünk Theo keresztelőjére majd az utána való étterembe és elindulunk rendben? - kérdezte.
- Igen. - mondtam, mivel ez nem tőlem függ.
- Várom már, hogy megmutassam neked a világot!! - mondta Niall majd adott egy csókot. Szembe jött a nő aki nagyon megnézett minket majd megállt.
- Tündéri kisbaba!! A tietek? - kérdezte a nő.
- Köszönjük és nem. A keresztfiunk. - mondta Niall mosolyogva.
- Értem. Én persze egyből azt hittem, hogy a tiétek, de attól még nagyon aranyos kisfiú! - mondta az öreg néni. Őszintén már elegem volt belőle. Hamar elszabadultunk majd indultunk haza hogy elkészüljünk a keresztelőre.

Londonba:

- Lea! meg van mindened? - kérdezte anya.
- Igen, mindenem megvan, de hagyj már békén. -mondtam.
- Csak szeretném ha minden meglenne!
- Már minden megvan! - mondtam nagyot sóhajtva. Láttam rajta, hogy elszomorodik és megígértem Denise-nek és Greg-nek, hogy megpróbálok kedves lenni anyuval. - Figyelj sajnálom. nem úgy értettem, csak már kezdek önállósulni és szeretnék lassan ilyenekbe a magam ura lenni. - mondtam.
- Semmi gond. Csak tudod, te vagy a legkisebb és nehéz téged is elengedni, mert felnősz.. - mondta anya.
- Anya! Csak 1 hét múlva lesz a 18. szülinapunk addig használd ki!! - nevetett Shel.
- Pontosan! És az, hogy elengedsz Niall-el Párizsba egyedül ez sokat jelent. - mondtam.
- Tudod, hogy mindent amit tettem a te érdeked miatt tettem!!! - mondta anya.
- Igen. - mosolyogtam és megöleltem.
- Húgi, húgi, húgi, húgi... -jött oda Lou.
- Mi van, mi van, mi van? - kérdeztem.
- Csak vigyázz magadra! 3 nap múlva úgy is utánatok megyünk. Muhaha. - mondta Lou.
- Ilyenkor jól vagy? - kérdeztem.
- Persze, csak semmi. - nevetett.
- Akkor örülök. Niall indulhatunk? - kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Persze. - mondta és elkezdte a bőröndöket kivinni ami igazából az övéből és az enyémből állt.
- Hé haver! Ezt nézd. -szólt apa és mutatott egy képet rólam amit most sunyiban lefotózott.
- Szeretlek és vigyázz magadra! - adta ki a parancsot.
- Értettem főnök. - mondtam kihúzva magam majd nevettünk egy kicsit.

- Na akkor nem is búcsúzkodom mert pár nap múlva ti is jöttök. Szóval majd találkozunk!! - mondtam és elindultam kifelé.

- Még mindig szemtelen. - mondta Shel.

- De én így érzem jól magam!! - kiabáltam vissza majd Niall lopott tőlem egy gyors csókot és beültünk a kocsiba. Zayn visz ki minket a reptérre.

- És mit fogtok csinálni? - húzogatta a szemöldökét. Niall csak megrázta a fejét és kinyitotta a nagy listát amit megírtam.

- Uram isten Lea!! Ezt mind?? és mit hagysz arra, hogy a családoddal nézz meg pár dolgot?? - kérdezte Zayn.

- Hát azt majd újra megnézzük Niall-el. - mondtam.

- Szerintem ilyen múzeumokat hagyj későbbre. Menjetek el sétálni, nézzétek meg az Eiffel-tornyot foglalkozzatok egymással, hisz nem azért mentek, hogy kettesben legyetek? - kérdezte Zayn.

- Jó.. - mondtam miután elgondolkoztam rajta.

Párizsban:

Holnap jönnek anyáék így kihasználjuk ezt az estét. Elmentünk vacsorázni és sétálni kicsit. Kitárgyaltuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Mikor felértünk és elvégeztük a mi szerelmes tetteinket kiültünk a teraszra és ekkor váratlan dolog ért. Niall letérdelt elém és egy kis dobozkát tartott a kezében.

- Figyelj Lea. Nagyon szeretlek és ne értsd félre még nem a kezedet szeretném megkérni. Ez egy amolyan hűség gyűrű amivel megígérem, hogy veled leszek örökre. - mosolygott.

- Imádom a bolond logikádat. - nevettem majd feladta a gyűrűt az ujjamra és csókcsatában törtünk ki.

Reggel az Eiffel-torony előtt vártuk anyáékat akik pontosan érkeztek.

- Pakoljunk le nektek. - mosolygott Niall.

-Ne!! - kiabálta két testvérem. Csak értetlenül néztünk rájuk.

- Anya mindenképpen  most akar képeket mert el fogja felejteni. - sóhajtott Shel. Ezt nem hiszem el... De jó, legalább itt már nem kell fotózkodni.

LeaT: Imádom a szüleimet bár az agyamra tudnak menni.<3

11. rész Mullingar

Lea szemszöge

- Niall mi van akkor, ha nem fogok tetszeni nekik? -kérdeztem barátomtól, miközben elforgatta a kocsi kulcsot.

- Emiatt nem kell aggódnod. Biztosan minden rendben lesz. - nyugtatott meg

- Nagyon remélem.

- Figyelj arra gondoltam, hogy elmehetnénk nyaralni. - vetette fel az ötletet

- Mégis hova? -kerekedett ki a szemem.

- Nem is tudom.. Párizsban voltál már? -kérdezte és rám pillantott

- Az utat figyeld Kasza nova! -röhögtem- Még nem... de nagyon szeretnék elmenni.

- Hát akkor gondolom oda. - nevetett fel kicsit

- Ááááááá. Ez most komoly?! - szemeimben remény csillant fel.

- De ha nem, akkor nem. - röhögött, mire én vállba bokszoltam.

- Na. Mikor megyünk?

- Arra gondoltam, hogy egy hét múlva.

- És figyelj Niall... mi lesz akkor, ha a szüleidnek komolyan nem vagyok szimpatikus. - kérdeztem, hiszen komolyan féltem egy kicsit.

Még nem igazán mutattak be a barátaim a szüleiknek, a családjuknak.

- Ne aggódj. - simogatta meg a combomat

- Nem baj, ha én egy kicsit ledőlök aludni? - kérdeztem

- Aludj csak. - mosolygott féloldalasan, majd szépen lassan eldőltem.

Aludtam.. Az álmom furcsa volt. Az volt benne, hogy Niall szülei nem voltak megelégedve velem. Elkezdtek kiabálni, és szitkozódtak. Állandóan azt hallottam, hogy azt mondogatják: "Nem vagy hozzá való, nem is szeret". Sírva keltem fel, mire Niall egyből ugrott.

- Mi a baj Kincsem? -kérdezte, miközben fél szemmel engem figyelt.

- Rosszat álmodtam. Nem vagyok biztos, hogy oda kellene mennem. - mondtam nagyon halkan.

- Hidd el, hogy minden rendben lesz. És amúgy is... 5 perc és odaérünk. -mosolygott.

Kinéztem az ablakon, és ismeretlen tájakon jártam. Még soha nem voltam errefelé, pedig kiskorom óta Angliában élek. Szép idő volt, legalább nem esett.. csak kicsit volt felhős, de néha-néha kikukucskált a nap a felhők mögül.

- Itt vagyunk! - hallottam meg Niall csilingelő hangját néhány perccel később.

- Biztos ezt akarod?- néztem rá boci szemeimmel

- Biztosan. - mondta és megcsókolt

Kiszállt az autóból, majd átsétált az én oldalamra és illedelmesen kinyitotta nekem is az ajtót.

- Oh, Mr Horan. Igazán elbűvölő. - mondtam neki és én is kiszálltam az autóból.

- Mehetünk? - kérdezte, majd válaszomat meg sem várva összekulcsolta kezeinket és elindult az ajtó felé.

- Niall akarom én ezt? -kérdeztem, mikor becsengetett.

- Késő. - mutatott az ajtóra, amelyik éppen kinyílt.

Niall tárt karokkal várta azt az embert, aki éppen ajtót nyitott..

- Greeeeg! - kiáltotta.

- Leaaaa! - sikította az ismeretlen férfi, amint felém vette az irányt.

Csak kicsit lepődtem meg... Greg, akit nem is ismerek megölelt, miközben egy baba lógott a kenguruban, ami a hasára volt kötve. Gondolom a csöppség Theo volt.

- Köszi Bátyus, ez jól esett. - játszotta a sértődött kisfiút Niall.

- Jól van Te! - ölelte meg szerelmemet is Greg

- Jól van, ne fagyoskodjatok itt kinn, gyertek beljebb! - invitált minket Niall bátyja

Így is tettünk. Egy kellemes, meghitt, tágas nappali fogadott bennünket.

- Sziasztok! - köszönt boldogan Bob.

- Apa. Rég láttalak. - nevetett barátom.

- Lea, már nagyon sokat hallottunk rólad. - intézte nekem a szavakat Bob.

Megölelt, majd sértődötten Niall szólt hozzánk.

- Ma mindenki leszarja a kis Ír Manót?

- Fiam ne hisztizz. - szólt rá az apja.

- Anyáék hova lettek? - jött be Greg a nappaliba.

- Vásárolni mentek Denise-sel. Bocsánat, nem sokára itt lesznek. - mondta nekem Bob.

- Na szóval Lea. Szép vagy. - állapította meg Greg, amit egy hangos kacajjal díjaztak a többiek.

- Na jól van, szállj le a barát nőmről. - mondta neki Niall és óvatosan meglökte.

- Amúgy Ő Theo, igaz? - kérdeztem mosolyogva.

- Igen. - nézett rá szeretet teljesen Greg.- Megfogod?

- Ő, hát izé... még nem igazán fogtam kisgyereket a kezemben, tehát félek, hogy elejteném. - vallottam be

- Nem kell félni. - mondta Niall, és kezembe nyomta a kis Theot-t.

- Szép szemei vannak. - mondtam- Olyan Horan szemek.

- Hát még jó, hogy. - nevetett fel Bob.

- Megjöttünk. - hallottam meg két női hangot, az ajtóból.

Eddig nem volt semmi probléma. Úgy vettem észre, hogy Bob és Greg is meg vannak elégedve velem. Maura és Denise most jöttek meg, és remélem, hogy semmi bajuk nem lesz nekik sem. Az álmom miatt félek, hiszen nem volt a legmeggyőzőbb. A másik, hogy mi van akkor, ha a múltamról kérdeznek? Mit feleljek? Félek...

Lea! - lökött oldalba Niall.

- Ja, mi?! Öm Jó napot. - köszöntem.

- Szia Drágám! És csak szia, rendben? - ölelt meg Maura

- Rendben. - mosolyogtam kissé.

Nem gondoltam volna, hogy minden ilyen simán fog menni..

- Szia, Denise vagyok. - nyújtott kezet.

- Leila.. de jobban szeretem, ha Lea-nak hívnak. - mutatkoztam be én is, ezzel elfogadtam a felkínált kezet.

Letették a szatyrokat, és mindenki leült a kanapéra. Én Niall kezét szorongattam, miközben ő csak bátorítóan mosolygott.

- Theo végre elaludt. - ült le fáradtan Greg.

- Kérlek mesélj magadról. - mosolygott rám Maura.

- Nos... átlagos életem volt, kevés baráttal, akik mindig kiálltak mellettem. Szinte Niall az első igazi barátom, és nagyon szeretem. Van egy nővérem, Louise, meg egy iker testvérem, aki igazából 3 perccel idősebb nálam, Sheila. Mind a kettőjükkel nagyon jó kapcsolatot ápolok, és mindent megbeszélünk. Sheila és Én egy pizzazoba énekelünk, Lou pedig ott pincérkedik. Az úgymond munkánknak köszönhetően ismerkedtünk meg a fiúkkal. Anyut nem bírom annyira, apuval pedig nagyon sokat hülyéskedünk, mondhatni ő a legfontosabb az életemben.. - itt Niall köhögött egyet - persze Niall mellett. Nagyjából ennyi. - nem tudom, hogy miért ezt mondtam. Talán komolyan félek, hogy mi van akkor, ha megtudják az igazat.

- Lea beszélhetnénk? - kérdezte Nialler idegesen.

- Persze. - mondtam, és elindultam a konyhába, szerelmem után.

- Mi volt ez? - kérdezte, mikor már én is kiértem.

Láttam rajta, hogy ideges. Nem csodálom...

- Niall. Sajnálom, de nem merem elmondani. - halkult el a hangom

- És akkor hazudni kell a családomnak? Ők mostantól a te családod is. Nem teheted ezt velük. - mondta, ő viszont egyre hangosabban.

- Nem tudom megtenni. - hajtottam le a fejem, és kifolyt egy könnycsepp a szememből.

- Figyelj rám. Nem lesz semmi, csak legyél oly kedves, és mondd meg nekik az igazat. - ölelt meg, és visszament a nappaliba.

Én még a konyhában maradtam egy ideig, hogy feldolgozzam azt, ami most jönni fog. Szépen lassan összekapartam magam, és csatlakoztam a többiekhez.

- Minden rendben? - kérdezte Maura kedvesen.

- Persze. - mosolyogtam kissé, mire Niall az ölébe húzott és éreztem, hogy elpirulok.

- Hé, Öcskös, zavarba hozod a Kislányt. - mutatott rám Greg.

- Ő csak mondani akar valamit. -mondta helyettem szerelmem.

- Figyeljetek... nagyon sajnálom. - hajtottam le a fejem - Hazudtam.

Mindenki értetlen fejjel nézett rám.

- Mondd már tovább. - súgta nekem halkan Niall.

- Az életem.. közel sem olyan fényes, ahogy az előbb elmondtam. Volt egy barátom, Tyler. 14 éves voltam, életemben először szerelmes. Elmentem egy buliba, és ittam egy keveset. Nem sokat, tényleg csak egy pohárral. Tyler józan volt, és meg akart fektetni. Én még azonban nem voltam rá felkészülve. Így otthagytam, és elindultam hazafelé. 14 évesen a sötétben, kicsípve. Épp egy sikátoron mentem keresztül, amikor Tyler utánam jött, és... - képtelen voltam még egyszer kimondani. Éreztem, ahogy ismét könnyezni kezdek, és szorosan Niall ölébe bújtam.- Megerőszakolt. Ez után mindig fenyegetett, hogy ha nem fekszem le vele akkor bántja Shel-t vagy bárki mást. Néha megütött.. belekevert sok rosszba, gondolok itt rendőrségi ügyre is... Nagy nehezen megszabadultam tőle, de akkor megfogadtam 15 évesen, hogy nem fogok senkit közel engedni magamhoz és megvédem magam.. és így lettem az az ember, aki voltam még Niall előtt. Csak az a baj, hogy még kaptam egy utolsó levelet... Az unoka öcsémet elvitte magával... meg kellett ölnöm egy embert.. - itt elbőgtem magam.

Nagy csönd. Senki nem szólt semmit, csak figyeltek. Niall ölelt engem, és közben simogatta a hátamat.

- A családunkhoz tartozol. - mondta Bob, és megölelt.

Itt Maura-ra néztem, aki még mindig a fotelben ült.

- Te nem vagy normális. Hogy lehetsz egy ilyen emberrel együtt, fiam? - intézte Niall-höz a kérdést.

Tudtam, hogy ez lesz, nem hibáztathatok senkit.

- Anya.. értsd meg! - állt fel szerelmem.

- Vidd a lakásból. - kiabálta nekünk.

- Anya ezen nem kellene ennyire felkapnod a vizet. - fordult Maura felé Greg is.

Nem szólt semmit, csak felment az emeletre, és becsapta maga után az ajtót.

- Ne foglalkozz vele... Majd megbékél. - mondta Bob, és megölelt.

- Mi nem haragszunk rád! - mosolyogott felém Denise, mire én megkönnyebültem.

- köszönöm. - öleltem meg őket.

- Na jó, mi szerintem megyünk, majd beszélünk, rendben? - kérdezte Niall

- Dehogy mentek! Csak emiatt nem mehettek el. Aludjatok ma itt. -mosolygott Bob, és felvezetett minket az emeletre. - Maradjatok itt, majd én beszélek Maura-val. - mondta, majd kiment.

Én leborultam az ágyra, és elkezdtem bőgni.

- Kicsim, sajnálom. -mondta Niall, majd megölelt.

- A te hibád. Tudtam, hogy ez lesz! De te erősködtél. - szipogtam, és felé fordultam.

- Nagyon sajnálom. Nem akartam... nem gondoltam, hogy anya ennyire be fog sértődni. - hajtotta le a fejét, mire megcsókoltam.

- Felejtsük el, oké? - kérdeztem bátorítóan.

- Szeretlek. - mondta majd megölelt.

- Hahó, bejöhetek? -kopogott Denise, majd egyből benyitott.

- Theo felkelt? - mosolyogtam rájuk.

- Vigyáznátok rá egy kicsit? Beszélni szeretnék Greg-gel. - mondta és letette az ágyra az aprócska Theo-t.

- Olyan szép ez a gyerek. -mosolyogtam.

- Tudom.. Az én unoka öcsém. - mondta büszkén Niall. 

 

Még 10 percig mi vigyáztunk a kissrácra, majd Greg bejött és vitte enni. 

- Kösznöm! - mondta, miközben az ajtó felé ment. 

- Nincs mit. - mosolyogtam rá. 

Miután kiment, Niall felé fordultam. 

- Elmegyek fürdeni, oké? 

- Én is mehetek? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán.

- Niall! - szóltam rá dühösen, mire ő lehajtotta a fejét. 

- Értem, értem. Menj csak. - mosolygott majd bekapcsolta a tévét. 

Bementem e fürdőszobába, majd gyorsan lezuhanyoztam, magam köré csavartam a törülközőm és a tükör elé álltam. 

- Menni fog! Higgadj le! Niall nem Tyler! Bíz benne. - mondtam nagyon halkan, majd ugrottam egyet, mivel megcsörrent a telefonom. 

- Szia Leaaa. - visított a telefonba nővérem.

- Ó. Szia Lou. 

- Na mizu? - kérdezte

- Niall. Nem merem. 

- Kiscsaj nem kell félni. Bízz benne, ez a legfontosabb. Szeret téged és te is őt. Ennél több nem kell! Bízz benne, minden rendben lesz ígérem, oké? - hallottam hangján, hogy mosolyog.

- Oké, köszönöm. Most akkor megyek..

- Hajrá. - mondta majd lecsaptam a telefont. 

Még utoljára belenéztem a tükörbe, majd megindultam... 

- Oh....

- Mi az? - kérdeztem zavartan, mire ő elindult felém. 

- Gyönyörű vagy. - mosolygott olyan szexi Horan félmosollyal. 

Megcsókolt, majd a csók közben szőke hajába túrtam. Niall felkapott és lábaimmal a derekán tartottam magam. Letett az ágyra és fölém kerekedve csókolt, egyre odaadóbban és szenvedélyesebben. Elkezdtem lehúzni sötétkék felsőjét, majd ő is simogatni kezdett. Gondolom értette a helyzetet és nem akarta levenni egyből a törülközőmet. 

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte elhúzódva tőlem. 

- Még soha semmiben nem voltam ennél biztosabb! Szeretlek. - mosolyogtam és visszahúztam magamhoz. Levettem a nadrágját, majd ő is levette az engem takaró nedves darabot. Én egyből a mellem elé tettem a kezem, mire gyengéden megcsókolt. 

- Ne... gyönyörű vagy! - mosolygott és elvette kezeimet. 

Nyakamat kezdte el harapdálni és csókolgatni, míg én a számat harapdálva Niall hajába túrtam. 

Ő végigcsókolta a testemet, és amikor odaért, elmosolyodott.. Óvatosan behatolt nyelvével, majd csiklómat kezdte nyalni. Aztán feltolta nekem egyik ujját, mire én felnyőgtem. Egy pillanatra megállt. 

- Folytasd! - parancsoltam rá, mikor megláttam félő tekintetét.

Pár perc múlva megszoktam, majd elöntött a gyönyör. 

Niall felém kerekedett és óvatosan megcsókolt. Majd bejáratomhoz helyezte magát, és kérdőn nézett.

- Mehet. - mondtam kicsit félénken. 

Lassan belém nyomta magát. Fájt, nem tagadom. Egy könycsepp csorogtt végig az arcomon, amit egyből le is csókolt, majd lassan tolni kezdett... és egyre gyorsabban. 

- Niall! - kiáltottam, mikor éreztem, hogy vége. 

- Mindjárt Bébi! - szólt rekedtes hangon, majd percek múlva szinte egyszerre mentünk el. 

Mellém feküdt, és egy puszit adott. 

- Nem bántad meg? - kérdezte aggodalmasan.

- Soha! - mosolyogtam rá kedvesen. 

- Köszönöm...  hogy bízol bennem. - ölelt át. 

- Jó éjt. - mosolyogtam, majd mély álomba merültem.