Boldog voltam. Nem is tudom miért, talán csak a tegnap estétől. Nem annál több... Örülök, hogy mellettem van aki a legfontosabb nekem. Felkeltem és a szerelmem még aludt így lementem halkan a nappaliba ahol mindenki ott volt. Illedelmesen köszöntem majd bementem a konyhába és elkezdtem falatozni mikor anya jött be. Csak nézett engem, sőt inkább bambult. Kicsit ijesztő.
- Miért kellett így kiverni a hisztit? - kérdeztem.
- Mert ez nem normális Niall!! Miért pont egy ilyen lány? - kérdezte felemelve a hangját.
- Ne beszélj így róla! Szeretem és ő a legfontosabb nekem!! Már teljesen megváltozott! Nem tudom, hogy milyen!! Jó lehet dohányzik és sokszor iszik meg néha hülyeségeket csinál, de tudod mit akar?? Tudod? - kiabáltam én is. Nem válaszolt semmit.. Persze, ilyenkor visszahúzza magát.
- Elvonóra akar menni ami talán több mint egy év!!! És tudod miért?? Mert nem akar szégyent hozni rám mert szeret! - mondtam könnyes szemmel.
- Feleségül nem akarod venni? - kiabálta anya.
- Igen!! Akár meg is kérném a kezét! sőt ez egy nagyon jó ötlet anya!!.. Nem tudod mennyire szeretem és, hogy mennyire fájna ha elmenne. Te is tudod magad, hogy már nem ilyen. De akkor miért csinálod ezt? -kérdeztem.
- Sajnálom. - mondta ki egyszerűen.
- Itt nem tőlem kell bocsánatot kérni. - mondtam és kimentem a nappaliba ahol a szerelmemet megláttam játszani az én keresztfiammal ami megmosolyogtatott. Greg rám nézett és csak mosolygott majd egy aprót bólintott. Nem tudom mire érthette, de odamentem Lea mellé és adtam neki egy jó nagy puszit.
- Jó reggelt.- mondta, de rám se nézett.
- Na most új pasit találtál?? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen, Niall hivatalosan szakítok veled. - nevetett majd adott egy puszit.
- Ezt megjegyeztem.. Lehet lemondom a repülőt.. - gondolkoztam el.
- Ne!! Tudod, hogy szeretlek!!- mondta mosolyogva.
- Talán meggondolom. - mondtam.
- Hova mentek? - kérdezte apa.
- Elviszem ezt a nőszemélyt Párizsba. Ez minden álma. - mosolyogtam.
- Párizs... Az nagyon szép hely. - mondta Greg.
- Naaa Leaa!!! Most már engem is ölelgess. - vágtam be a morcost.
- Még meggondolom. - mondta majd átadta Theo-t apának és hozzám bújt.
- Na végre. - szorítottam magamhoz.
- Niall.. ez..fáj.. a gerincem..Niall.. - mondta nyögve mire eszembe jutott, hogy ő még csak nemrég jött ki a kórházból.
- Ne haragudj. - mondtam bűnbánóan.
- Semmi baj. - mosolygott.
- Lea beszélhetnénk? - kérdezte anya.
- Figyelj Maura. Ha más ember ezek után ezt mondaná nekem, akkor elküldeném a melegebb éghajlatra, de nem teszem mert tisztellek és te is a családom része vagy már. Tudom eléggé elcsesztem az életem és nem így kellett volna, meg is bántam, de ez ellen nem tudok mást tenni. Szinte minden nap bocsánatot kérek a nővéreimtől, Niall-től és a szüleimtől is. Nehéz átugorni ezeket és megértem, ha nem akarod, hogy Niall-el együtt legyek.. - mondta Lea.
- Niall elmondott mindent és szeretnék bocsánatot kérni tőled. - mondta anya.
- Elfogadom a bocsánat kérésedet, de értsd meg nekem ezt meg kell emésztenem. -mondta Lea..
- Én megértem és köszönöm. - mondta anya. Büszke voltam mind a kettőjükre. Elkezdtünk beszélgetni majd Lea telefonja szólt.
- Bocsánat, egy pillanat. - mondta Lea és kiszaladt.
Lea szemszöge:
Jót beszélgettünk amikor megszólalt a telefonom. Apa hívott és bevallom hiányzik.
- Bocsánat, egy pillanat. - mondtam és kirohantam a konyhába.
Sziaa apa!! -én
Na mizu hercegnőm? Hiányzol.. -apa
Te is nekem. semmi majd mesélek ha hazamentem. Tényleg.. elmehetek Niall-el Párizsba?? - én
Majd megbeszéljük kincsem. Mikor jöttök haza? -apa.
Szerintem holnap. - én.
Rendben, várlak. Szeretlek és puszillak. - apa.
Szeretlek apa. - mondtam mosolyogva.
Nagyot sóhajtottam mert rég hülyéskedtem egy jót. Egy nagy sóhaj keretében kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem is tudom miért.. Talán mert nem így kellett volna csinálnom.. Niall jött mögém és karolta át a derekamat.
- Szeretlek Niall, nagyon! - mondtam.
- Én is téged. - dörmögte a nyakamba
- Figyelj.. arra gondoltam, hogy kettesbe leszünk egy pár napig, Párizsban és hogy a felénél a testvéreim és anyuék is jönnének. Nem baj ha nem, csak jó lenne. - mondtam miközben már a pólójával játszottam.
- Legyen.Szeretem a szüleidet. - mosolygott. Én csak megöleltem őt. Kimentünk a nappaliba ahol már csak Denise volt ott Theo-val.
- Többiek? - kérdezte szerelmem.
- Elmentek a dolgukra. - mosolygott ránk majd elkezdtünk játszani a babával. - Elviszitek sétálni? - kérdezte Denise.
- Kicsim? - kérdezte Niall.
- Ha nem bánod. Nagyon imádom ezt a gyereket. - mondtam.
- Rendben, akkor Lea segítesz felöltöztetni? - kérdezte Denise.
- Szívesen. - mosolyogtam majd utánuk mentem. Denise letette Theo-t az ágyra és amíg összeszedte a ruháit én játszottam vele és aranyos kis sikító hangokat adott ki, azt hiszem ez azt jelenti, hogy tetszem neki vagy csak a játék.
- Szeret téged. - nevetett Denise a hangokon miközben a szekrényben turkált a ruhák között.
- Én is imádom őt. - mondtam.
- Egyébként. Nagyon aranyosak vagytok Niall-el. - mondta mikor már mellém érkezett.
- Nagyon szeretem. Talán csak azért vagyok itt mert ő velem van. - mondtam az igazat.
- Ne mondj ilyet. - mondta Denise.
- Én depressziós lettem volna. Ő pedig megváltoztatta az életemet. Hálás vagyok neki nagyon és nem tudom, hogy köszönjem meg. - mondtam.
- Szerintem tudja, hogy mit tett az életeddel és tudja, hogy te ezt érzed mivel Niall nem buta gyerek. - mondta Denise.
- Remélem egyszer megkéri a kezem és olyan boldogok leszünk mint ti vagytok Greg-gel. - mondtam.
- Én tudom, hogy minden rendben lesz. - mondta mikor befejezte az öltöztetést. Mikor lementünk akkor a babakocsi csakis minket várt. Denise kényelmesen belerakta a fiát majd egy puszival köszönt el tőle. Niall közben segített felvenni a kabátomat úri ember módjára, aztán ő is húzta fel a cipzárját majd kaptam egy puszit.
- Majd jöttök. Óvatosan. - mosolygott Denise és megvárta amíg elhagyjuk a házat.
- Niall.. majd nekünk is lesz babánk? - kérdeztem és beleraktam a kezem a zsebébe.
- Biztos vagyok benne. Nekem már nem kell más csak te! - mondta.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged kicsim. Mit szólnál ahhoz ha ma este hazamennénk és holnap már indulnánk is Párizsba? - kérdezte.
- Én... Rendben. - mosolyogtam.
- Akkor délután megyünk Theo keresztelőjére majd az utána való étterembe és elindulunk rendben? - kérdezte.
- Igen. - mondtam, mivel ez nem tőlem függ.
- Várom már, hogy megmutassam neked a világot!! - mondta Niall majd adott egy csókot. Szembe jött a nő aki nagyon megnézett minket majd megállt.
- Tündéri kisbaba!! A tietek? - kérdezte a nő.
- Köszönjük és nem. A keresztfiunk. - mondta Niall mosolyogva.
- Értem. Én persze egyből azt hittem, hogy a tiétek, de attól még nagyon aranyos kisfiú! - mondta az öreg néni. Őszintén már elegem volt belőle. Hamar elszabadultunk majd indultunk haza hogy elkészüljünk a keresztelőre.
Londonba:
- Lea! meg van mindened? - kérdezte anya.
- Igen, mindenem megvan, de hagyj már békén. -mondtam.
- Csak szeretném ha minden meglenne!
- Már minden megvan! - mondtam nagyot sóhajtva. Láttam rajta, hogy elszomorodik és megígértem Denise-nek és Greg-nek, hogy megpróbálok kedves lenni anyuval. - Figyelj sajnálom. nem úgy értettem, csak már kezdek önállósulni és szeretnék lassan ilyenekbe a magam ura lenni. - mondtam.
- Semmi gond. Csak tudod, te vagy a legkisebb és nehéz téged is elengedni, mert felnősz.. - mondta anya.
- Anya! Csak 1 hét múlva lesz a 18. szülinapunk addig használd ki!! - nevetett Shel.
- Pontosan! És az, hogy elengedsz Niall-el Párizsba egyedül ez sokat jelent. - mondtam.
- Tudod, hogy mindent amit tettem a te érdeked miatt tettem!!! - mondta anya.
- Igen. - mosolyogtam és megöleltem.
- Húgi, húgi, húgi, húgi... -jött oda Lou.
- Mi van, mi van, mi van? - kérdeztem.
- Csak vigyázz magadra! 3 nap múlva úgy is utánatok megyünk. Muhaha. - mondta Lou.
- Ilyenkor jól vagy? - kérdeztem.
- Persze, csak semmi. - nevetett.
- Akkor örülök. Niall indulhatunk? - kérdeztem szerelmem felé fordulva.
- Persze. - mondta és elkezdte a bőröndöket kivinni ami igazából az övéből és az enyémből állt.
- Hé haver! Ezt nézd. -szólt apa és mutatott egy képet rólam amit most sunyiban lefotózott.
- Szeretlek és vigyázz magadra! - adta ki a parancsot.
- Értettem főnök. - mondtam kihúzva magam majd nevettünk egy kicsit.
- Na akkor nem is búcsúzkodom mert pár nap múlva ti is jöttök. Szóval majd találkozunk!! - mondtam és elindultam kifelé.
- Még mindig szemtelen. - mondta Shel.
- De én így érzem jól magam!! - kiabáltam vissza majd Niall lopott tőlem egy gyors csókot és beültünk a kocsiba. Zayn visz ki minket a reptérre.
- És mit fogtok csinálni? - húzogatta a szemöldökét. Niall csak megrázta a fejét és kinyitotta a nagy listát amit megírtam.
- Uram isten Lea!! Ezt mind?? és mit hagysz arra, hogy a családoddal nézz meg pár dolgot?? - kérdezte Zayn.
- Hát azt majd újra megnézzük Niall-el. - mondtam.
- Szerintem ilyen múzeumokat hagyj későbbre. Menjetek el sétálni, nézzétek meg az Eiffel-tornyot foglalkozzatok egymással, hisz nem azért mentek, hogy kettesben legyetek? - kérdezte Zayn.
- Jó.. - mondtam miután elgondolkoztam rajta.
Párizsban:
Holnap jönnek anyáék így kihasználjuk ezt az estét. Elmentünk vacsorázni és sétálni kicsit. Kitárgyaltuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Mikor felértünk és elvégeztük a mi szerelmes tetteinket kiültünk a teraszra és ekkor váratlan dolog ért. Niall letérdelt elém és egy kis dobozkát tartott a kezében.
- Figyelj Lea. Nagyon szeretlek és ne értsd félre még nem a kezedet szeretném megkérni. Ez egy amolyan hűség gyűrű amivel megígérem, hogy veled leszek örökre. - mosolygott.
- Imádom a bolond logikádat. - nevettem majd feladta a gyűrűt az ujjamra és csókcsatában törtünk ki.
Reggel az Eiffel-torony előtt vártuk anyáékat akik pontosan érkeztek.
- Pakoljunk le nektek. - mosolygott Niall.
-Ne!! - kiabálta két testvérem. Csak értetlenül néztünk rájuk.
- Anya mindenképpen most akar képeket mert el fogja felejteni. - sóhajtott Shel. Ezt nem hiszem el... De jó, legalább itt már nem kell fotózkodni.
LeaT: Imádom a szüleimet bár az agyamra tudnak menni.<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése