11. rész Mullingar

Lea szemszöge

- Niall mi van akkor, ha nem fogok tetszeni nekik? -kérdeztem barátomtól, miközben elforgatta a kocsi kulcsot.

- Emiatt nem kell aggódnod. Biztosan minden rendben lesz. - nyugtatott meg

- Nagyon remélem.

- Figyelj arra gondoltam, hogy elmehetnénk nyaralni. - vetette fel az ötletet

- Mégis hova? -kerekedett ki a szemem.

- Nem is tudom.. Párizsban voltál már? -kérdezte és rám pillantott

- Az utat figyeld Kasza nova! -röhögtem- Még nem... de nagyon szeretnék elmenni.

- Hát akkor gondolom oda. - nevetett fel kicsit

- Ááááááá. Ez most komoly?! - szemeimben remény csillant fel.

- De ha nem, akkor nem. - röhögött, mire én vállba bokszoltam.

- Na. Mikor megyünk?

- Arra gondoltam, hogy egy hét múlva.

- És figyelj Niall... mi lesz akkor, ha a szüleidnek komolyan nem vagyok szimpatikus. - kérdeztem, hiszen komolyan féltem egy kicsit.

Még nem igazán mutattak be a barátaim a szüleiknek, a családjuknak.

- Ne aggódj. - simogatta meg a combomat

- Nem baj, ha én egy kicsit ledőlök aludni? - kérdeztem

- Aludj csak. - mosolygott féloldalasan, majd szépen lassan eldőltem.

Aludtam.. Az álmom furcsa volt. Az volt benne, hogy Niall szülei nem voltak megelégedve velem. Elkezdtek kiabálni, és szitkozódtak. Állandóan azt hallottam, hogy azt mondogatják: "Nem vagy hozzá való, nem is szeret". Sírva keltem fel, mire Niall egyből ugrott.

- Mi a baj Kincsem? -kérdezte, miközben fél szemmel engem figyelt.

- Rosszat álmodtam. Nem vagyok biztos, hogy oda kellene mennem. - mondtam nagyon halkan.

- Hidd el, hogy minden rendben lesz. És amúgy is... 5 perc és odaérünk. -mosolygott.

Kinéztem az ablakon, és ismeretlen tájakon jártam. Még soha nem voltam errefelé, pedig kiskorom óta Angliában élek. Szép idő volt, legalább nem esett.. csak kicsit volt felhős, de néha-néha kikukucskált a nap a felhők mögül.

- Itt vagyunk! - hallottam meg Niall csilingelő hangját néhány perccel később.

- Biztos ezt akarod?- néztem rá boci szemeimmel

- Biztosan. - mondta és megcsókolt

Kiszállt az autóból, majd átsétált az én oldalamra és illedelmesen kinyitotta nekem is az ajtót.

- Oh, Mr Horan. Igazán elbűvölő. - mondtam neki és én is kiszálltam az autóból.

- Mehetünk? - kérdezte, majd válaszomat meg sem várva összekulcsolta kezeinket és elindult az ajtó felé.

- Niall akarom én ezt? -kérdeztem, mikor becsengetett.

- Késő. - mutatott az ajtóra, amelyik éppen kinyílt.

Niall tárt karokkal várta azt az embert, aki éppen ajtót nyitott..

- Greeeeg! - kiáltotta.

- Leaaaa! - sikította az ismeretlen férfi, amint felém vette az irányt.

Csak kicsit lepődtem meg... Greg, akit nem is ismerek megölelt, miközben egy baba lógott a kenguruban, ami a hasára volt kötve. Gondolom a csöppség Theo volt.

- Köszi Bátyus, ez jól esett. - játszotta a sértődött kisfiút Niall.

- Jól van Te! - ölelte meg szerelmemet is Greg

- Jól van, ne fagyoskodjatok itt kinn, gyertek beljebb! - invitált minket Niall bátyja

Így is tettünk. Egy kellemes, meghitt, tágas nappali fogadott bennünket.

- Sziasztok! - köszönt boldogan Bob.

- Apa. Rég láttalak. - nevetett barátom.

- Lea, már nagyon sokat hallottunk rólad. - intézte nekem a szavakat Bob.

Megölelt, majd sértődötten Niall szólt hozzánk.

- Ma mindenki leszarja a kis Ír Manót?

- Fiam ne hisztizz. - szólt rá az apja.

- Anyáék hova lettek? - jött be Greg a nappaliba.

- Vásárolni mentek Denise-sel. Bocsánat, nem sokára itt lesznek. - mondta nekem Bob.

- Na szóval Lea. Szép vagy. - állapította meg Greg, amit egy hangos kacajjal díjaztak a többiek.

- Na jól van, szállj le a barát nőmről. - mondta neki Niall és óvatosan meglökte.

- Amúgy Ő Theo, igaz? - kérdeztem mosolyogva.

- Igen. - nézett rá szeretet teljesen Greg.- Megfogod?

- Ő, hát izé... még nem igazán fogtam kisgyereket a kezemben, tehát félek, hogy elejteném. - vallottam be

- Nem kell félni. - mondta Niall, és kezembe nyomta a kis Theot-t.

- Szép szemei vannak. - mondtam- Olyan Horan szemek.

- Hát még jó, hogy. - nevetett fel Bob.

- Megjöttünk. - hallottam meg két női hangot, az ajtóból.

Eddig nem volt semmi probléma. Úgy vettem észre, hogy Bob és Greg is meg vannak elégedve velem. Maura és Denise most jöttek meg, és remélem, hogy semmi bajuk nem lesz nekik sem. Az álmom miatt félek, hiszen nem volt a legmeggyőzőbb. A másik, hogy mi van akkor, ha a múltamról kérdeznek? Mit feleljek? Félek...

Lea! - lökött oldalba Niall.

- Ja, mi?! Öm Jó napot. - köszöntem.

- Szia Drágám! És csak szia, rendben? - ölelt meg Maura

- Rendben. - mosolyogtam kissé.

Nem gondoltam volna, hogy minden ilyen simán fog menni..

- Szia, Denise vagyok. - nyújtott kezet.

- Leila.. de jobban szeretem, ha Lea-nak hívnak. - mutatkoztam be én is, ezzel elfogadtam a felkínált kezet.

Letették a szatyrokat, és mindenki leült a kanapéra. Én Niall kezét szorongattam, miközben ő csak bátorítóan mosolygott.

- Theo végre elaludt. - ült le fáradtan Greg.

- Kérlek mesélj magadról. - mosolygott rám Maura.

- Nos... átlagos életem volt, kevés baráttal, akik mindig kiálltak mellettem. Szinte Niall az első igazi barátom, és nagyon szeretem. Van egy nővérem, Louise, meg egy iker testvérem, aki igazából 3 perccel idősebb nálam, Sheila. Mind a kettőjükkel nagyon jó kapcsolatot ápolok, és mindent megbeszélünk. Sheila és Én egy pizzazoba énekelünk, Lou pedig ott pincérkedik. Az úgymond munkánknak köszönhetően ismerkedtünk meg a fiúkkal. Anyut nem bírom annyira, apuval pedig nagyon sokat hülyéskedünk, mondhatni ő a legfontosabb az életemben.. - itt Niall köhögött egyet - persze Niall mellett. Nagyjából ennyi. - nem tudom, hogy miért ezt mondtam. Talán komolyan félek, hogy mi van akkor, ha megtudják az igazat.

- Lea beszélhetnénk? - kérdezte Nialler idegesen.

- Persze. - mondtam, és elindultam a konyhába, szerelmem után.

- Mi volt ez? - kérdezte, mikor már én is kiértem.

Láttam rajta, hogy ideges. Nem csodálom...

- Niall. Sajnálom, de nem merem elmondani. - halkult el a hangom

- És akkor hazudni kell a családomnak? Ők mostantól a te családod is. Nem teheted ezt velük. - mondta, ő viszont egyre hangosabban.

- Nem tudom megtenni. - hajtottam le a fejem, és kifolyt egy könnycsepp a szememből.

- Figyelj rám. Nem lesz semmi, csak legyél oly kedves, és mondd meg nekik az igazat. - ölelt meg, és visszament a nappaliba.

Én még a konyhában maradtam egy ideig, hogy feldolgozzam azt, ami most jönni fog. Szépen lassan összekapartam magam, és csatlakoztam a többiekhez.

- Minden rendben? - kérdezte Maura kedvesen.

- Persze. - mosolyogtam kissé, mire Niall az ölébe húzott és éreztem, hogy elpirulok.

- Hé, Öcskös, zavarba hozod a Kislányt. - mutatott rám Greg.

- Ő csak mondani akar valamit. -mondta helyettem szerelmem.

- Figyeljetek... nagyon sajnálom. - hajtottam le a fejem - Hazudtam.

Mindenki értetlen fejjel nézett rám.

- Mondd már tovább. - súgta nekem halkan Niall.

- Az életem.. közel sem olyan fényes, ahogy az előbb elmondtam. Volt egy barátom, Tyler. 14 éves voltam, életemben először szerelmes. Elmentem egy buliba, és ittam egy keveset. Nem sokat, tényleg csak egy pohárral. Tyler józan volt, és meg akart fektetni. Én még azonban nem voltam rá felkészülve. Így otthagytam, és elindultam hazafelé. 14 évesen a sötétben, kicsípve. Épp egy sikátoron mentem keresztül, amikor Tyler utánam jött, és... - képtelen voltam még egyszer kimondani. Éreztem, ahogy ismét könnyezni kezdek, és szorosan Niall ölébe bújtam.- Megerőszakolt. Ez után mindig fenyegetett, hogy ha nem fekszem le vele akkor bántja Shel-t vagy bárki mást. Néha megütött.. belekevert sok rosszba, gondolok itt rendőrségi ügyre is... Nagy nehezen megszabadultam tőle, de akkor megfogadtam 15 évesen, hogy nem fogok senkit közel engedni magamhoz és megvédem magam.. és így lettem az az ember, aki voltam még Niall előtt. Csak az a baj, hogy még kaptam egy utolsó levelet... Az unoka öcsémet elvitte magával... meg kellett ölnöm egy embert.. - itt elbőgtem magam.

Nagy csönd. Senki nem szólt semmit, csak figyeltek. Niall ölelt engem, és közben simogatta a hátamat.

- A családunkhoz tartozol. - mondta Bob, és megölelt.

Itt Maura-ra néztem, aki még mindig a fotelben ült.

- Te nem vagy normális. Hogy lehetsz egy ilyen emberrel együtt, fiam? - intézte Niall-höz a kérdést.

Tudtam, hogy ez lesz, nem hibáztathatok senkit.

- Anya.. értsd meg! - állt fel szerelmem.

- Vidd a lakásból. - kiabálta nekünk.

- Anya ezen nem kellene ennyire felkapnod a vizet. - fordult Maura felé Greg is.

Nem szólt semmit, csak felment az emeletre, és becsapta maga után az ajtót.

- Ne foglalkozz vele... Majd megbékél. - mondta Bob, és megölelt.

- Mi nem haragszunk rád! - mosolyogott felém Denise, mire én megkönnyebültem.

- köszönöm. - öleltem meg őket.

- Na jó, mi szerintem megyünk, majd beszélünk, rendben? - kérdezte Niall

- Dehogy mentek! Csak emiatt nem mehettek el. Aludjatok ma itt. -mosolygott Bob, és felvezetett minket az emeletre. - Maradjatok itt, majd én beszélek Maura-val. - mondta, majd kiment.

Én leborultam az ágyra, és elkezdtem bőgni.

- Kicsim, sajnálom. -mondta Niall, majd megölelt.

- A te hibád. Tudtam, hogy ez lesz! De te erősködtél. - szipogtam, és felé fordultam.

- Nagyon sajnálom. Nem akartam... nem gondoltam, hogy anya ennyire be fog sértődni. - hajtotta le a fejét, mire megcsókoltam.

- Felejtsük el, oké? - kérdeztem bátorítóan.

- Szeretlek. - mondta majd megölelt.

- Hahó, bejöhetek? -kopogott Denise, majd egyből benyitott.

- Theo felkelt? - mosolyogtam rájuk.

- Vigyáznátok rá egy kicsit? Beszélni szeretnék Greg-gel. - mondta és letette az ágyra az aprócska Theo-t.

- Olyan szép ez a gyerek. -mosolyogtam.

- Tudom.. Az én unoka öcsém. - mondta büszkén Niall. 

 

Még 10 percig mi vigyáztunk a kissrácra, majd Greg bejött és vitte enni. 

- Kösznöm! - mondta, miközben az ajtó felé ment. 

- Nincs mit. - mosolyogtam rá. 

Miután kiment, Niall felé fordultam. 

- Elmegyek fürdeni, oké? 

- Én is mehetek? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán.

- Niall! - szóltam rá dühösen, mire ő lehajtotta a fejét. 

- Értem, értem. Menj csak. - mosolygott majd bekapcsolta a tévét. 

Bementem e fürdőszobába, majd gyorsan lezuhanyoztam, magam köré csavartam a törülközőm és a tükör elé álltam. 

- Menni fog! Higgadj le! Niall nem Tyler! Bíz benne. - mondtam nagyon halkan, majd ugrottam egyet, mivel megcsörrent a telefonom. 

- Szia Leaaa. - visított a telefonba nővérem.

- Ó. Szia Lou. 

- Na mizu? - kérdezte

- Niall. Nem merem. 

- Kiscsaj nem kell félni. Bízz benne, ez a legfontosabb. Szeret téged és te is őt. Ennél több nem kell! Bízz benne, minden rendben lesz ígérem, oké? - hallottam hangján, hogy mosolyog.

- Oké, köszönöm. Most akkor megyek..

- Hajrá. - mondta majd lecsaptam a telefont. 

Még utoljára belenéztem a tükörbe, majd megindultam... 

- Oh....

- Mi az? - kérdeztem zavartan, mire ő elindult felém. 

- Gyönyörű vagy. - mosolygott olyan szexi Horan félmosollyal. 

Megcsókolt, majd a csók közben szőke hajába túrtam. Niall felkapott és lábaimmal a derekán tartottam magam. Letett az ágyra és fölém kerekedve csókolt, egyre odaadóbban és szenvedélyesebben. Elkezdtem lehúzni sötétkék felsőjét, majd ő is simogatni kezdett. Gondolom értette a helyzetet és nem akarta levenni egyből a törülközőmet. 

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte elhúzódva tőlem. 

- Még soha semmiben nem voltam ennél biztosabb! Szeretlek. - mosolyogtam és visszahúztam magamhoz. Levettem a nadrágját, majd ő is levette az engem takaró nedves darabot. Én egyből a mellem elé tettem a kezem, mire gyengéden megcsókolt. 

- Ne... gyönyörű vagy! - mosolygott és elvette kezeimet. 

Nyakamat kezdte el harapdálni és csókolgatni, míg én a számat harapdálva Niall hajába túrtam. 

Ő végigcsókolta a testemet, és amikor odaért, elmosolyodott.. Óvatosan behatolt nyelvével, majd csiklómat kezdte nyalni. Aztán feltolta nekem egyik ujját, mire én felnyőgtem. Egy pillanatra megállt. 

- Folytasd! - parancsoltam rá, mikor megláttam félő tekintetét.

Pár perc múlva megszoktam, majd elöntött a gyönyör. 

Niall felém kerekedett és óvatosan megcsókolt. Majd bejáratomhoz helyezte magát, és kérdőn nézett.

- Mehet. - mondtam kicsit félénken. 

Lassan belém nyomta magát. Fájt, nem tagadom. Egy könycsepp csorogtt végig az arcomon, amit egyből le is csókolt, majd lassan tolni kezdett... és egyre gyorsabban. 

- Niall! - kiáltottam, mikor éreztem, hogy vége. 

- Mindjárt Bébi! - szólt rekedtes hangon, majd percek múlva szinte egyszerre mentünk el. 

Mellém feküdt, és egy puszit adott. 

- Nem bántad meg? - kérdezte aggodalmasan.

- Soha! - mosolyogtam rá kedvesen. 

- Köszönöm...  hogy bízol bennem. - ölelt át. 

- Jó éjt. - mosolyogtam, majd mély álomba merültem.