10. rész Kórházi napok

Sheila szemszöge:

Szörnyen érzem magam, nem okolhatom, sem Lea-t, sem Niall-t és Zayn-t sem. Ez megtörtént ha nem lenne most olyan helyzet akkor Lea-t hibáztatnám, de most épp azt várjuk mindannyian, hogy az orvos mondjon valamit. Anya csak előremeredten ül mellettem Lou-val, apa Niall-el beszél, persze ő csak sír és sír. Mindannyiunkat letaglózta ez a hír. Telefonom óráját nézem meg minden percben. Én belehalnék ha elveszteném őt. Akármennyit veszekedünk, ugyanannyi jó pillanataink is vannak. Ez után minden változni fog. Louis leült a földre mellém és magához húzott.
- Minden rendben lesz. -mondta barátom. Én csak elnevettem kicsit magamat.
- Persze, hogy minden rendben lesz hisz Ő Lea.- mondtam. Órák telhettek el, vagy csak percek amik óráknak tűnhettek. Niall nagyon ideges, lehet nem tudom átélni amit ő érez, de nagyjából sejtem.
- Mindig kórházba kerül, mindig! - mondtam.
- Már gyerekkorában is ezt csinálta. - mondta Lou. Körülbelül 1 óra múlva jött ki az orvos, nem tűnt bíztatónak az arckifejezése. Niall egyből felugrott.
- Minden rendben?? - kérdezte.
- Miss Teasdale-nek súlyos sérülési vannak, és őszinte leszek. 50% hogy nem éli túl. - teljesen lefagytam itt, hirtelen éltem át újra mindent ami vele történt.- De Egy kisebb amnéziája biztosan lesz de akár a súlyosabb is. Agyrázkódása van, gerinctörése van amitől le is bénulhat örökre. - még jobban szíven ütöttek a szavak, nem akartam elhinni. Szörnyen fájt minden szó.
- M-Megműtötték?? - kérdeztem.
- Igen. Kómában van.- mondta a doktor.
- Mikor lehet bemenni hozzá? - kérdezte anya.
- Akár most is csak halkan legyenek. - mondta a doki és félreállt az ajtó elől.
Bementünk szépen lassan.  Niall leült mellé, jobbnak láttuk, hogy egy kicsit cska ő legyen körülötte. Szörnyen nézett ki a húgom. Az arca szinte mindenhol lila foltokban díszelgett. Szörnyű ez az egész, bárcsak egy álom lenne ez az egész. Abba nem is gondoltam bele, hogy lehet örökre lebénul, azt ő sem bírná végig. Mi is odamentünk hozzá, mindneki csöndben volt, senki nem mondott semmit. Percekig csak bámultuk őt.
- Nem lehet az, hogy ő lebénuljon. - mondta Niall.
- itt már csak Isten segíthet, miért vele van minden? - kérdezte Lou. Órákat ültünk ott addig amíf az orvos ki nem küldött minket.

1 hónap múlva:

Lea már felkelt szerencsére mindannyiunkr emlékszik csak arra a másodpercre nem. Sokat kell feküdnie és talán megússza az örökre tolószéket. Niall idegbeteg lett addig. Mindannyian bemegyünk hozzá mindig, sokkal jobban összehozott minket ez a baleset. Most is épp Lou-val, Harry-vel és Louis-val sétálunk be.
- Niall mintha beköltözött volna a kórházba, mindig Lea mellett van. - mondta Harry.
- Úgy mint Zayn. De érthető Niall miért hisz te is beköltöznél hozzám nem? - kérdezte Lou.
- Hát.. de. - mondta Harry.
- Zayn meg a legjobb barátja, biztonságban van. - mosolyogtam. A szobája elé értünk halkan kopogtunk hátha alszik, de nagy nevetések fogadtak mikor beértünk.
- Min röhögünk? - kérdezte barátom felcsillant szemekkel.
- Mi se tudjuk. - nevetett Zayn. Na ezek is ide valóak. Nagy nehezen lenyugodtak. Lültem húgom mellé.
- Mit hoztál? Ugye cigit?? - kérdezte reménykedve.
- Nem, almát!  - mosolyogtam rá.
- EZ... komoly??? Shel ne már! Nem eszek almát! Nem szeretem. - mondta Lea.
- Felszeleltem és meghámoztam. - mondtam.
- Hol van?? -kérdezte egyből. Nevettünk mindannyian majd odaadtam neki.
- Ja meghámoztad mi?? Itt van rajta a héja! - mondta.
- Hol? - kérdeztem.
- Ott!! - mondta és megmutatta. Egy kis csíkban volt ott.
- Lea ne szórakozz edd meg! - mondtam kicsit idegesen.
- JÓ, csak ne harapd le a fejemet! - mondta.
- Hogy vagy? - kérdezte Lou.
- Jobban bár fáj a hátam. - mondta.
- Ki kell bírnod! - mondta Harry.
- Na nem mondod. Kérsz almát? - kédezte tőle.
- Nézzenek oda! Lea osztozkodik. - mondta Louis.
- Igen mindenen kivéve Niall-ön. Ő csak az enyém! - mondta Lea amin csak mosolyogtam.
- Viszont nekem elkell mennem egy órára. - mondta Niall.
- Hova mész? - kérdezte Lea.
- Mindegy nemsokára jövök. - mondta Nialler.
- De... - nem mondott ennél többet a húgom csak lehajtotta a fejét mikor Niall kiment. Földhöz vágta az egész dobozt.
- Mi bajod van? Mindjárt jön. - mondta Harry.
- Mindig mondta, hogy hova megy és mindig ad egy puszit és mondja hogy bármikor hívhatom. - mondta könnyes szemmel.
- Biztos valami sürgős. - mondta Zayn.
- Megcsal... - mondta Lea.
- Bármi más lehet de ez biztos nem!! Niall szeret!  - mondtam biztosan.
- Akkor hova ment? - kérdezte. Senki nem tudta rá a választ. Végül Lea elaludt. Fél óra múlva Niall visszajött..
- Tyler volt.. Téged akart elütni de összekevert titeket!! - mondta mérgesen Niall.
- Mi??? - kérdeztem kitágult szemekkel.
- Jól hallod.. - mondta. Nem akartam elhinni. Mi derül még ki? Pár óra múlva Lea fölkelt. Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki ezt az egészet.
- Niall? - kérdezte.
- Itt vagyok. - mosolygott.
- Hova mentél? - kérdezte.
- Csak leugrottam találkozni Greg-el. Beakart jönni hozzád de mondtam, majd úgyis megyünk haza. - mosolygott Niall.
- Figyeljetek, nekünk mennünk kell mert fellépésem van azóta először, de holnap jövünk. - mondtam és megpusziltam húgomat majd elbúcsúztam Niall-től is.

Leila szemszöge:

Mikor a nővéremék kimentek Niall-el maradtam egyedül.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem -mondtam.
- Ez a legkevesebb, Szeretlek. - mondta Niall és adott a homlokomra egy puszit.
- Mikor mehetek haza? - kérdeztem.
- Nemsokára, 1 hét maximum. Azt mondta a doktor, hogy az egy hónap alatt szépen gyógyult a gerinced így egy ilyen gerinctartóval bármikor hazajöhetsz már . Viszont szerintem majd csak jövőre megyünk anyáékhoz, mert nem akarom, hogy bármi legyen. - mondta.
- De ez ne akadályozzon meg. - mondtam.
- Majd megbeszéljük jó? - kérdezte Niall. Én csak bólintottam. Niall befeküdt mellém majd elkezdett énekelni ami meglepett, mert soha ne énekelt még de csodálatos hagja van. Végig hallgattam tőle Jason Mraz I'm Yours című zenét.
- Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? - kérdeztem.
- Tudtam, hogy egyszer énekelni fogok neked. - mondta és megcsókolt. Imádom amikor ezt teszi és imádom az egész lényét.
- Szeretlek Niall. - mondtam.
- Én is téged. - mondta.
- Tudod. félek attól, hogy a szüleid mit fognak szólni hozzám. Mi lesz ha nem jövök be nekik? - kérdeztem.
- Ilyen nem történhet meg. Aranyosnak tartanak. - mosolygott.
- Képek alapján. - mondtam.
- Nyugi, inkább pihenj. - mondta.
- Itt maradsz velem ugye? - kérdeztem.
- Persze. - mosolygott. Hamar elaludtam. Másnap arra keltem, hogy nincs mellettem viszont  a másik oldalamon Lou és Shel ült.
- Jó reggelt. - mondtam.
- Neked is. - mosolyogtak egyszerre. Kora reggel van de még most is az jár a fejembe ami a baleset előtt, hogy beszélnem kell velük erről.
- Beszéhetünk?? Már rég akartam csak nem tudtam mikor. - mondtam.
- Öm. Persze. Miről? -kérdezte Lou.
- Hát Niallel ugye még nem feküdtünk le.. vagyis egyszer majdnem de nem. És bizonytalan vagyok abba, hogy jól döntök e... félek. - mondtam.
- Azért büszke vagyok rád, hogy javulsz és nem egyből fekszel le vele. Viszont ha szereted és bízol benne akkor tegyétek meg. - mondta Lou.
- De aztán beszámolót is kérünk. - nevetett Shel.
- De akkor is félek. Beleremegek már abba, hogy az arcomhoz hozzám ér vagy csak egy puszit ad. És amikor a múltkor felmentünk szobámba akkor az a csók.. Ő már akar engem én meg azt képzelem magamról, hogy én vagyok a kemény csak aztán közben sehol semmi. - nevettem el a végét.
- Ha bízol benne nem lesz semmi baj csak védekezzetek. - mondta Lou és észre se vetük, hogy az utolsó mondatnál Niall az jtóban állt pár kávéval.
- Öm.. zavarok? - nevetett. Éreztem ahogy egyre jobban pirulok és elbújtama  takaró alá.
- Nem, gyere csak. - röhögött Shel.
- Nem hallottam semmit. - fojtotta vissza a röhögését Niall.
- Persze. - mondtam a takaró alól.
- Na kicsim. - rakta a combomra a kezét takarón keresztül amitől a pillangók a hasamban feléledtek. Azt hiszem ez a szerelem. Én teljesen beleszerettem ebbe a fiúba. A szememig lehúztam a takarót mire egyre több szemet láttam. Már a többi fiú is bent volt és Dani meg Pezz is.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szia! - köszönt Zayn mire én csak mosolyogtam bár csak a szememem látszódhatott.
- Zaynie. - mosolyogtam. Mindenki fölém hajolva figyelt.
- Van valami rajtam? - kédeztem.
- Cuki vagy. - nevetett Dani.
- Mikor mehetek haza??- kérdeztem.
- 3 nap. - mondta a doktor. Kibújtam a takaró alól és nagyon örültem. Elmagyarázott mindent a doktor úr és, hogy még 3 hétig nem csinálhatok semmi nagy dolgot maximum énekelhetek.
- Unatkozok. - mondtam.
- Ó mi erre is gondoltunk. - mondta Perrie és elővette az Activity-t.
- De én csak magyarázni meg rajzolni tudok. - mondtam..
- Az pont elég.  - mondta Niall és megfogta a kezemet.
- Jujj!! De cukik. - mondta Pezz túlpörögve. Mi csak nevettünk. Végül elkezdtük a játékot. Épp próbáltam rajzolni, de ők nem találták ki.
- Ló!!! - kiabálta Danielle.
- Asztal!!! - mondta Lou. Ezt nem hiszem el, ezek nagyon bolondok.
- Kakaóscsiga! - mondta Louis mire mindenki hülyén nézett rá.
- Ez te vagy meztelenül a sötétben. - mondta Harry. Na jó belőlem kitört a röhögőgörcs. Végül lejárt az idő.
- Először is Harry te egy idióta vagy!! Másodszor pedig ez egy szék. - mondtam.
- Hupsz. - mondták majdnem egyszerre. Perrie kezdett el beszélni. Mindenki össze-vissza mondta.
- Extra szűz olivaolaj!! - mondtam mire mindenki hülyén nézett rám. - Most mi van? - kérdeztem.
- Nem. Szóval üvegben van, nagyon finom kenyérrel és pirítóssal. - mondta Pezza.
- Eperlekvár! - mondta Liam.
- Igem. - mosolygott Pezz. Még nagyon sokat játszottunk végül pihentünk egy kicsit. Niall megint befeküdt mellém és pont ekkor jöttek anyáék is.
- Látom jó a hangulat. - mondta anya
- Activity-ztünk. - mondtam Shel.
- És engem nem hívtatok? - kérdezte apa szomorúan. NAgyon elfáradtam ma is a semmibe. Alig bírtam nyitvahagyni a szememet, de mivel anyáék most jöttek próbálkozom.
- Fáradt vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Kicsit. - mondtam.
- Akkor aludj, holnap dél körül jövünk mivel szombat lesz. - mondta anya és kaptam egy puszit. Lassan lehunytam a szemeimet majd elvittek az álmok.

A szobám felé tartok, este van sőt éjjel, egy lámpa sem ég.
- Niall?? - kérdeztem hangosan. Nem válaszolt senki. Benyitottam nővéremék szobájába majd az enyémbe és ekkor megpillantottam. - Niall. - mosolyogtam  majd körbenéztem. Mindenhol gyertyák vannak mindenhol.
- Boldog 3. hónapot. - adta át a pezsgős poharat benne pezsgővel.
- Neked is. Szeretlek. - mondtam majd koccintottunk. Kivette a kezemből a poharat majd a kezeit a derekamra fonta. - Akarlak. - jelentettem ki mikor már majdnem megcsókolt. Nem mondott semmit csak az ajkait az enyimekre tapasztotta. Levette a felsőmet.....

Hirtelen riadtam fel. Lehet erre nem állok készen vele.
- Kicsim.. Minden rendben? - kérdezte álmosan.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Körülbelül 4 óra. - mondta. - Mi a baj? Mit álmodtál? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam majd behunytam a szemeimet.

3 nap hamar eltelt. Hétfő van ma engednek ki és egyből Niall szüleihez vesszük az irányt. Nagyon izgulok és csak Lou és Shel szavai jártak a fejembe. Beültünk a kocsiba szerelmemmel majd elindultunk a célhoz.

9. rész Változás

"Csupán egy századmásodpercig habozik. Előrébb hajol és rátapasztja a száját a számra. Kikapcsolódik az egész világ, eltűnik a hold, az eső, az ég, felszívódnak az utcák is a semmiben. Csak ketten létezünk a sötétségben, élve, létezve, elevenen."

Louis szemszöge

A tegnapi balhé után semmi komolyabb nem volt, ezért nyugodtan jöttünk haza.. Az este további része is mondhatom eléggé kellemesen telt el. A lányok szülei voltak olyan kedvesek, és megengedték, hogy nálunk maradjanak a hétvégére, annak ellenére is, hogy engem nem igazán kedvelnek, a korkülönbségünk miatt.. de megengedték!

Tehát reggel az én szerelmem mellett keltem fel, aki még az igazak álmát aludta, szuszogott. Olyan gyönyörű! Én csak néztem, és néztem, majd hirtelen átfordult a másik oldalára és leesett a földre.

- Basszus kicsim, jól vagy?! –kérdeztem, visszafojtva a nevetésem

- Röhögj csak, semmi bajom! –mondta, és elkezdett visítani a nevetéstől

Segítettem neki felállni, majd mind a ketten az ágyra estünk, mivel túl nagy lendülettel kezdtem felhúzni.  [írói megjegyz.: bocs mindenkinek a félreérthető részekért. xxDorcii.<3] Erre mind a ketten elkezdtünk röhögni, majd azon kaptam magam, hogy rajta fekszem, és a pólója alatt kutakodom.

-Louis.. –nyögött bele csókunkba

- Ne haragudj Bébi, de nem bírom visszafogni magam.

- Könyörgöm. –kérlelt, de nekem komolyan nem sikerült leállítanom magam

Lelökött magáról, és beszaladt a fürdőbe.

- Kicsim… - kopogtam be, de mivel nyitva volt az ajtó, egyből be is mentem. Ekkor megláttam szerelmemet, amint a mosdókagyló fölé támaszkodva sír.

- Figyelj.. –fogtam meg karját, amit egyből ki is rántott kezeim közül

- Menj ki.

- Beszéljük meg! –kérleltem és megöleltem

- Louis elég volt! –tolt el magától- Attól még, hogy egyszer vagy kétszer megtörtént közöttünk, ne hidd azt, hogy ebből fog állni a kapcsolatunk! Tudod, hogy anyámék így is ki vannak ránk bukva a korkülönbség miatt, de te dafke azért is csinálod. Ha jól tudom, nem ezért jöttünk össze.. –kelt ki magából

- Sheila Teasdale! Én mindennél jobban szeretlek téged, és ezt te is nagyon jól tudod. Sajnálom.. –mondtam és elbőgte magát

- Akkora hülye vagyok.. –szipogta

- Nem, csak érzékeny.. –mosolyodtam el kicsit és megöleltem

- Louis.. –suttogta

- Mondjad.

- Szeretlek. –mondta, és még jobban megölelt

- Én is téged Királylány.

- Figyelj… Én megyek kicsit beszélek Leaval, mindjárt jövök, oké? –kérdezte

- Menj csak. –mosolyogtam, és biccentettem egyet az ajtó felé, jelezvén, hogy menjen

Én befeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét… Azon gondolkodtam, hogy hová kellene ma elmennünk.  Nem jutott eszembe semmi, ezért inkább csak néztem ki bambán a fejemből.

- Itt vagyok. –ugrott rám szerelmem, amikor bejött

- Veszem észre… - mosolyogtam- És akkor most?? –néztem rá kérdőn, mikor olyan ’ csábos ’ pillantás vettet rám

- Hát.. –mosolygott, és magára húzott

Már majdnem megcsókoltam, amikor lelökött magáról.

- Fúj, Louis! –röhögte el magát

- Jesszusom, mi a baj?! Büdös a szám?? –néztem rá, és a kérdésemen elkezdtem röhögni

- Louis… - röhögte el magát ő is- Ekkora nyomorék hogy lehetsz?! –kérdezte, és még mindig fakadt a röhögéstől

Én nem értettem semmit, csak néztem rá kérdően.

- Mégpedig?!

- Te komolyan ennyire hülye vagy?! –nézett rám kicsit flegmán…szóval itt van a szög elásva

- Mi a francot csinálsz itt Lea?! –kérdeztem felhúzott szemöldökkel- Ahhoz, hogy elcsábíts, nem így kellene hozzáállni.. mit csinálsz akkor, ha megtudják a többiek?

- Te hülye gyerek! Sheila és én kiterveltük.. Csak meg akartunk viccelni. –nyugtatott meg, de én legkevésbé sem voltam nyugodt.. Akkor ezek szerint ebben a pillanatban Niall akar rámászni az ÉN barátnőmre.

Én nem szóltam semmit, csak elkezdtem magam előtt tolni Leat, egészen addig, ameddig Nialler ajtajához nem értünk. Bekopogtam, de egyből fel is téptem az ajtót. Lea… vagyis Sheila pont Niall ölében ült, majd rám nézett, és elkezdett röhögni

- Mi a baj Louis?  - nézett rám értetlenül a kis szöszi

- Talán az, hogy ő itt Lea! –kicsit hülyén hangzott így kimondva, és elröhögtem magam

Niall nem értette.. legalábbis a tekintetéből erre következtettem.

- Sheila megtennéd nekem azt, hogy ide fáradsz hozzám?? –kérdeztem, és rá pillantottam

Ő csak röhögött, és Leaval elkezdtek rohangálni.. Sejtettem, hogy mi a céljuk, és igazam is lett. A megtévesztés! Nem tudtuk megkülönböztetni őket, mivel ugyan abban a ruhában voltak, ugyan úgy volt a hajuk, és ugyan abban a sminkben. Nem ismerem fel a saját barátnőmet, mekkora troll vagyok. Niall és én egymásra néztünk, és elkezdtünk mi is röhögni. végre megálltak a lányok, és én oda léptem az egyikhez

- Vicces vagy Sheila. –mondtam haragosan

- Én vagyok Sheila, de nem gáz. Csak kicsit, mivel nem ismered fel a szerelmedet! –háborodott fel

Oda léptem hozzá, és megöleltem.

- Szép, hogy a barátnőd húgát ölelgeted. –mondta a másik, és megsértődött

- Na jó, lányok elég volt ebből. Ki közületek Lea?! –kérdezte idegesen Niall

- Én vagyok! –szóltak egyszerre

- Na jó, én nem szórakozom tovább! –mondtam, és karon fogtam azt a lányt, aki szerintem Sheila, és magam után húztam, egészen a szobánkig.

- Louis, a te csajod Niall szobájában maradt. –mosolygott rám, ezek szerint Lea?!

- Nem! Te vagy Shel, tudom.. –nem akartam, hogy elbizonytalanítson

Beértünk a szobámba, és becsaptam magam után az ajtót, majd a falnak nyomtam szerelmemet.. vagyis csak remélem, hogy ő az.

- Ez mire volt jó?!

- Nem én vagyok Shel. –röhögött, és az alsó ajkába harapott

- Ebből elég volt! –mondtam, és megcsókoltam.

Nem ellenkezett, szóval ő az enyém. Mikor elváltak ajkaink elkezdtem röhögni.

- Ti nem vagytok komplettek. 

- Tudod megkívántalak… - mondta, és végigsimított ott lenn

- Tudod ebben az a szép, hogy majdnem megfektettem a húgodat.

- De nem tetted. –mondta, és elkezdte lehúzni a nadrágomat

Olyan vadan téptük egymás ajkait, mint még soha…Csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben ó a  pólómmal vacakolt. Hamarosan lekerült rólam, majd a földre dobta az anyagot. Felfelé kezdtem húzni a pólóját, s minden felfedett részre apró puszikat adtam.
Kikapcsoltam a melltartóját, a karjain lehúztam a pántot és elhajítottam. Melleit kemény mellkasomhoz nyomtam, majd hanyatt fektetett és csípőmre ült. Lassan megcsókolt, miközben ágyékomhoz nyomta magát. Egy halk nyögés szaladt ki a számon, ami őt mosolygásra késztette.
Végigcsókolta felsőtestem, majd mackónadrágom gyorsan lehúztam rólam. Boxerem már elég szűkösnek látszott, így nem húzta az időt.
Lassan lefelé kezdte húzni az utolsó anyagot, ami a testemet takarta. Ügyelt arra, hogy minél többször érintse férfiasságom, ami már így is elég kemény volt.
A boxert a földre dobta, majd sípcsontomra ült, de nem nehezedett rám. Lassan megfogta hatalmasságomat és húzogatni kezdte a kezét. Szemeim lehunytam és kezeim ökölbe szorítottam. Halk zihálást hallattam, ami őt gyorsabb "munkára" késztette.
- Ahh, baby, mindjárt...
Lehajolt és szájjal folytatta a kényeztetést, ami hamarosan a csúcsra juttatott.
Átfordítottam, így ő került fölülre, majd felálltam és felkaptam.
- Mit csinálsz? - nevetett.
- Majd meglátod - kacsintottam.
 Bevittem a fürdőszobába, letettem és levettem a nadrágját a bugyijával együtt. Felültettem a mosdóra, majd lábai közé fészkeltem magam és forrón megcsókoltam. Ujjammal körözni kezdtem az érzékeny pont körül, majd hirtelen felnyomtam két ujjamat. Felnyögött, majd folyamatosan zihált, ahogy pumpáltam.
Nem sok kellett, hogy a csúcsra jusson, amikor hirtelen abbahagytam minden tevékenységemet. Felkaptam és betettem a kádba, majd én is bementem. Megengedtem a meleg vizet, s hagytam, hogy lefolyjon a testünkön.
Leültem, s az ölembe húztam.
- Te nemrég fürödtél - mosolygott, majd megcsókolt.
- Tudom, de nem akartam, hogy magányos légy - most én csókoltam meg.
Lassan ráereszkedett büszkeségemre, s mozogni kezdett. Széles vállamba kapaszkodott, miközben egyre gyorsabban mozogott, s a nyögéseink is csak hangosodtak.
Vizes hajamat félresöpörte az arcomból, majd megcsókolt. Én is mozgatni kezdtem a csípőmet, s éreztem, hogy már elég közel járok.
- Kiáltsd a nevem, ha elmész - ziháltam, mire aprókat bólintott, mert egy hang sem jött ki a torkán.
Egy mélyebb lökésnél, a háta ívbe feszült...
- Ahh... LOUIS! - szinte sikított, ahogy elment, majd egy mély, férfias nyögés kíséretében én is.
Még egy kicsit mozgott, majd lassan lemászott rólam és a kád másik végébe ült.
- Ilyet többet kéne csinálnunk - mosolyogtam
- Szerintem is.
Kimásztunk a kádból, megtörölköztünk, felvettünk magunkra egy fehérneműt és befeküdtünk a puha ágyba szorosan egymás mellé.

Niall szemszöge

- Haragszom rád! Vagyis rátok… - mondtam

- Figyelj, ez csak egy vicc volt… Ne vedd a szívedre. –ölelt át Lea

- Akkor is…. Mi van,  ha összefekszem a nővéreddel? Mit csinálsz? Gondolkozhatnál néha.. –folyt ki egy könnycsepp az arcomon

- Nem történt volna meg.. van annyi esze, hogy lelök magáról. –húzta el a száját

- Ti is ott tartottatok Louisval? –kérdeztem, és ráemeltem a tekintetem

- De semmi nem történt.. azért hozott át. –mosolygott

- Te komolyan nem fogod fel?! Ennyire vicces?! –kaptam fel a vizet

- Tudod mit?! Te hülye vagy!! Ha még ezt a kis poént sem tudod értékelni, és hisztizel, akkor hagyjuk egymást a picsába! –kiabált 

- Te elmebeteg őrült!!!!! Elegem van belőled! –emeltem fel én is a hangom, amin még én is meglepődtem- Figyelj, nem így gondoltam…

- Tűnj a francba! –lepofozott, és kirohant az ajtón

Én utána mentem, vagyis szaladtam.. szaladtam, mivel kiment az utcára.

- Lea beszéljük meg! –mondtam neki, amikor utolértem

- Mit kell ezen megbeszélni??? –kérdezte könnyezve, és rágyújtott

- Ne csináld ezt, könyörgöm.

- Niall hagyj… Hol van Zayn??? –kérdezte

- Meg kell beszélnünk…

- Hol van Zayn???? –emelte fel kicsit a hangját

Én nem szóltam semmit, csak odaadtam neki a telefonom, hogy felhívja az oly hőn áhított ZAYNt.

- Zayn? –szólt bele a telefonba elcsukló hangon, amin nekem megesett a szívem

Még beszéltek vagy egy jó 10 percet, amikor Lea letette a telefont, és sírva fakadt..

- Jesszusom, jól vagy?! –kérdeztem, és a szemeibe néztem

- Niall.. én annyira sajnálom, hogy ilyen vagyok veled! Pedig te komolyan nem érdemled meg! Sajnálom.. –mondta egyre halkabban, mire én magamhoz húztam

- Én sajnálom, hogy úgy beszéltem veled.. Nem megyünk el valamerre??? –próbáltam terelni a témát

- Szeretlek. És nem érdemellek meg… - bőgte el magát

- Miket beszélsz?!?! Könyörgöm, Leila ne mondj már ilyeneket! –húztam szorosan magamhoz

- Niall… menjünk sétálni. –mondta, és elindultunk, neki a nagyvilágnak

Ősz van… a száraz falevelek idegesítően ropogtak a talpunk alatt, a hideg sarki szél csípte a bőrünket,  de nem különösképpen izgatott minket. Csak sétáltunk, és beszélgettünk.. Ugráltunk a falevélkupacban, mint a kisgyerekek, és jól éreztük magunkat.

- Lea… szeretném, ha jövő héten eljönnél velem a szüleimhez… Bemutatnálak nekik. –mondtam kicsit félve

- Nem túl korai ez még egy kicsit??? –nézett rám kikerekedett szemekkel

- Pont időben van! –mosolyogtam

- Hát… végül is úgy sincs sok dolgom jövő héten, csak szerdán és szombaton, ugye amikor megyünk fellépni.. Szóval oké. –derült fel az arca

Tovább sétáltunk, és megláttunk egy Starbuckst.

- Nem iszunk meg egy forró csokit??? –kérdezte- Már teljesen szétfagytam!

- Menjünk. –fogtam meg a kezét, és beléptünk a boltba

- Mit adhatok?? –kérdezte a kedves női eladó

- Két forró csoki lesz. –válaszolta Lea, majd keresett egy ülőhelyet, míg én vártam az italunkra

- Itt is van, 5 font lesz. –mosolygott- Ja és még valami.. milyen neveket írhatok a poharakra?

- Lea és Niall… Nagyon köszönöm. –kifizettem, majd megkerestem azt az asztalt, ahol éppen a szerelmem ült

- Hú, de jól esik! –mondta, miután belekortyolt a csokijába

Én csak néztem, néztem, és néztem..

- Van valami az arcomon??? –kérdezte, mikor észrevette, hogy őt bámulom

- Csak olyan gyönyörű vagy. –mosolyogtam, mire ő elpirult.. ezt imádom.

Megittuk a forró csokit, és kimentünk a boltból.

- Mehetünk haza? –kérdeztem, mert már elkezdett sötétedni

- Én még kinn akartam maradni. Tudod, este olyan szép itt minden. –mosolygott

- Akkor maradjunk. –mondtam, és elindultunk sétálni

Ő megállított valakit az utcán, csak azt nem értem, hogy miért…

- Elnézést, lefényképezne minket?! –kérdezte kedvesen az öreg hölgytől

- Persze kedveseim… melyik gombot kell megnyomni? –kérdezte a néni, mire mi megmutattuk neki- Nagyon szép párt alkottok. –mondta, és a kezünkbe nyomta a telefont, majd elsietett

- Ez fura volt.. –jelentettem ki

- De a kép csodálatos! –csókolt meg szerelmem, majd megmutatta a képet

- Imádlak, ugye tudod??

- Persze… - mosolygott- Te Niall, nem tudod, hogy hová raktam a cigimet??? –kérdezte, miközben lázasan kutatott a táskájában

- ide figyelj Kicsim… nagyon szeretném, ha végre leszoknál erről az önromboló életvitelről… - mondtam neki kedvesen, majd kivettem a cigarettát a szájából, és kettétörtem

- Niall ez nem fog menni, ugye te is tudod?!

- De én hiszek abban, hogy menni fog! Csak próbáld meg… a kedvemért

- Tudod… azt hittem, hogy nem akarsz megváltoztatni. De ezek szerint nagyon nagyot tévedtem! –kiabálta

- Kérlek higgadj le. –mondtam neki, és erősen magamhoz szorítottam.

Rájöttem, hogy neki vannak ilyen kisebb-nagyobb dühkitörései, de azt is tudom, hogy hogyan kell őket kezelni. Ő 3 perc múlva már meg is nyugodott, és tovább indulhattunk.

- Figyelj nem ülünk be egy moziba??? –kérdeztem

- Menjünk… ugyan nem tudom, hogy mit vetítenek, de jó ötlet. –mondta, és egy puszit nyomott a számra

Nem kellett sokat sétálni, mivel két sarokkal odébb van a mozi, de közben kiröhögtük az életünket.  Vettünk két jegyet a nem is tudom milyen filmre, ami borzalmas volt.. Semmi mondanivalója, csak unalmas beszélgetések.. De mi ezt is végigröhögtük, és az egyik csávó ránk is szólt, hogy halkabban, mire Lea jelenetet rendezett, és elkezdett anyázni a pasasnak… Minket az őrök vittek ki.

- Láttad a hapsinak az arcát, amikor elkezdtél vele kiabálni??? –röhögtem

- Nem bírom! –lihegte

- Elinduljunk hazafelé?? –kérdeztem, és az órámra pillantottam

- Mennyi az idő??

- Fél 10… Jesszusom, fél 10?! –lepődtem meg

- Fél 10, és a hasad nem jelzett, hogy éhes?? Hogy lehet ez?! –vágott olyan fejet barátnőm, aki komoly fába vágta a fejszéjét, és nem tudja megoldani az ügyet

- Nevess csak… de várj egy pillanatot! Komolyan érzek valamit… valamit… ami… Éhes vagyok. –húztam el a szám szélét, mire Lea elkezdett röhögni

- Na jó, induljunk. –mondta, és megfogta a kezem

- Egyébként mit beszéltél Zaynnel? –kíváncsiskodtam

- Nem rád tartozik barátom. –bunkózott, ami kicsit rosszul esett

- Értem…

- Niall nem azért mondtam, csak tudod Zayn a legjobb ismétlen a legjobb barátom és van olyan dolog, ami csak kettőnkre tartozik… Ne haragudj! Amúgy meg ha nagyon érdekel, akkor csak tanácsot kértem tőle… szükségem volt rá, ennyi az egész. –mosolygott

- Értem.. és köszönöm. –gondoltam, hogy nem érti a dolgot- Köszönöm, hogy itt vagy nekem.

- Tudod Niall… gondolkoztam… Melletted megint az lehetek, aki régebben voltam, tudod még Tyler előtt. Eddig nem értettem, hogy miért akar mindenki megváltoztatni, de most már értem. Nekem is sokkal jobb így, hiszen még fiatal vagyok! Tudom, hogy nem akarsz megváltoztatni, de melletted tudatosan az vagyok, akinek lennem kell! Nem kell állandóan a problémáimon gondolkoznom, mivel itt vagy mellettem Te, és ez mindennél többet jelent, eltereled a gondolataimat. És az a legviccesebb, hogy Te, Niall Horan még a legrosszabb napomból is képes vagy csodálatosat csinálni, melletted nem lehet nem mosolyogni, és unatkozni. Köszönöm.. –mondta, amin kicsit meghatódtam- oké, lehet, hogy nyálasan hangzott, de ez van. –forgatta meg szemeit- És eldöntöttem valamit: leszokom a dohányzásról!

- Imádlak Lea, mindennél jobban!!! –csókoltam meg

- Oké, ez most szerintem külső szemmel kb. úgy nézhetett ki, mint valami brazil szappanopera „csattanó” része. –röhögött

- Nem baj. Ez van, ezt kell szeretni. –mondtam parasztosan

Már épp oda értünk a házunkhoz, mikor megláttuk Zaynt.

- Nézd, ott a legjobb haverod! –mosolyogtam, és oldalba böktem szerelmemet

- Zaynieeeee. –futott oda hozzá, és sajnos túl későn volt, hogy utána nyúljak

Hallottam: azt, hogy Zayn kiabál neki, hogy álljon meg. Egy nagy csattanást. Egy fékezést. Sikolyokat. Ajtócsapódást. Sírást. Jajveszékelést. Kiabálást. Csöndet… majd azt, hogy Harry engem szólongat. Szirénát. 

- Niall, Niall kelj fel. Azonnal be kell mennünk a kórházba. Niall! –pofozott fel, mire magamhoz tértem

- Mondd, könyörgöm mondd, hogy ez csak egy rosszul sikerült álom. –könyörögtem neki

- Niall ülj be mellém a kocsiba! –mondta Hazz, és segített felállni

- Niall jól vagy??? –kérdezte Zayn

- Te.. te… Te láttad, ahogy… - próbáltam kimondani, de nem ment

- Igen láttam. –sírta el magát

Én csak csöndben ültem, és nem tudtam elhinni… lehetséges?! Néztem magam elé, és semmit nem értettem.

- Itt vagyunk Niall, itt vagyunk! –szólt hozzám Harry, mire én kiugrottam a kocsiból, és elkezdtem rohanni

Rohantam, rohantam… Addig, ameddig meg nem láttam Sheilat és Lout összeroppanni,  miközben az orvos beszél hozzájuk. Ugye nem??? Ugye… Istenem mondd, hogy nem az történt, amire én gondolok..

Na akkor itt volt a 9. rész, remélem, hogy mindenkinek tetszett… Sajnálom, hogy rövid lett, de nem akartam, hogy a végén legyen a csattanó, így legalább lesz mit írnia a kedves szerkesztőtársamnak, és ti meg izgulhattok egy hetet, hogy vajon mi lesz Lea sorsa.. Ha tetszett a rész, akkor hagyj magad után nyomot, iratkozz fel az oldalra, mert garantálom, hogy itt nem álltunk le az izgalmak gyártásával. És hoztam nektek egy ötletet: arra gondoltam, hogy minden rész végén tehetnénk fel egy kérdést a résszel kapcsolatban, mint például: melyik volt a kedvenc részed ebben a részben. Ha tetszik az ötlet, akkor komizz! J Kiss & Hug: xxDorcii.<3