2013. november 20., szerda

10. rész Kórházi napok

Sheila szemszöge:

Szörnyen érzem magam, nem okolhatom, sem Lea-t, sem Niall-t és Zayn-t sem. Ez megtörtént ha nem lenne most olyan helyzet akkor Lea-t hibáztatnám, de most épp azt várjuk mindannyian, hogy az orvos mondjon valamit. Anya csak előremeredten ül mellettem Lou-val, apa Niall-el beszél, persze ő csak sír és sír. Mindannyiunkat letaglózta ez a hír. Telefonom óráját nézem meg minden percben. Én belehalnék ha elveszteném őt. Akármennyit veszekedünk, ugyanannyi jó pillanataink is vannak. Ez után minden változni fog. Louis leült a földre mellém és magához húzott.
- Minden rendben lesz. -mondta barátom. Én csak elnevettem kicsit magamat.
- Persze, hogy minden rendben lesz hisz Ő Lea.- mondtam. Órák telhettek el, vagy csak percek amik óráknak tűnhettek. Niall nagyon ideges, lehet nem tudom átélni amit ő érez, de nagyjából sejtem.
- Mindig kórházba kerül, mindig! - mondtam.
- Már gyerekkorában is ezt csinálta. - mondta Lou. Körülbelül 1 óra múlva jött ki az orvos, nem tűnt bíztatónak az arckifejezése. Niall egyből felugrott.
- Minden rendben?? - kérdezte.
- Miss Teasdale-nek súlyos sérülési vannak, és őszinte leszek. 50% hogy nem éli túl. - teljesen lefagytam itt, hirtelen éltem át újra mindent ami vele történt.- De Egy kisebb amnéziája biztosan lesz de akár a súlyosabb is. Agyrázkódása van, gerinctörése van amitől le is bénulhat örökre. - még jobban szíven ütöttek a szavak, nem akartam elhinni. Szörnyen fájt minden szó.
- M-Megműtötték?? - kérdeztem.
- Igen. Kómában van.- mondta a doktor.
- Mikor lehet bemenni hozzá? - kérdezte anya.
- Akár most is csak halkan legyenek. - mondta a doki és félreállt az ajtó elől.
Bementünk szépen lassan.  Niall leült mellé, jobbnak láttuk, hogy egy kicsit cska ő legyen körülötte. Szörnyen nézett ki a húgom. Az arca szinte mindenhol lila foltokban díszelgett. Szörnyű ez az egész, bárcsak egy álom lenne ez az egész. Abba nem is gondoltam bele, hogy lehet örökre lebénul, azt ő sem bírná végig. Mi is odamentünk hozzá, mindneki csöndben volt, senki nem mondott semmit. Percekig csak bámultuk őt.
- Nem lehet az, hogy ő lebénuljon. - mondta Niall.
- itt már csak Isten segíthet, miért vele van minden? - kérdezte Lou. Órákat ültünk ott addig amíf az orvos ki nem küldött minket.

1 hónap múlva:

Lea már felkelt szerencsére mindannyiunkr emlékszik csak arra a másodpercre nem. Sokat kell feküdnie és talán megússza az örökre tolószéket. Niall idegbeteg lett addig. Mindannyian bemegyünk hozzá mindig, sokkal jobban összehozott minket ez a baleset. Most is épp Lou-val, Harry-vel és Louis-val sétálunk be.
- Niall mintha beköltözött volna a kórházba, mindig Lea mellett van. - mondta Harry.
- Úgy mint Zayn. De érthető Niall miért hisz te is beköltöznél hozzám nem? - kérdezte Lou.
- Hát.. de. - mondta Harry.
- Zayn meg a legjobb barátja, biztonságban van. - mosolyogtam. A szobája elé értünk halkan kopogtunk hátha alszik, de nagy nevetések fogadtak mikor beértünk.
- Min röhögünk? - kérdezte barátom felcsillant szemekkel.
- Mi se tudjuk. - nevetett Zayn. Na ezek is ide valóak. Nagy nehezen lenyugodtak. Lültem húgom mellé.
- Mit hoztál? Ugye cigit?? - kérdezte reménykedve.
- Nem, almát!  - mosolyogtam rá.
- EZ... komoly??? Shel ne már! Nem eszek almát! Nem szeretem. - mondta Lea.
- Felszeleltem és meghámoztam. - mondtam.
- Hol van?? -kérdezte egyből. Nevettünk mindannyian majd odaadtam neki.
- Ja meghámoztad mi?? Itt van rajta a héja! - mondta.
- Hol? - kérdeztem.
- Ott!! - mondta és megmutatta. Egy kis csíkban volt ott.
- Lea ne szórakozz edd meg! - mondtam kicsit idegesen.
- JÓ, csak ne harapd le a fejemet! - mondta.
- Hogy vagy? - kérdezte Lou.
- Jobban bár fáj a hátam. - mondta.
- Ki kell bírnod! - mondta Harry.
- Na nem mondod. Kérsz almát? - kédezte tőle.
- Nézzenek oda! Lea osztozkodik. - mondta Louis.
- Igen mindenen kivéve Niall-ön. Ő csak az enyém! - mondta Lea amin csak mosolyogtam.
- Viszont nekem elkell mennem egy órára. - mondta Niall.
- Hova mész? - kérdezte Lea.
- Mindegy nemsokára jövök. - mondta Nialler.
- De... - nem mondott ennél többet a húgom csak lehajtotta a fejét mikor Niall kiment. Földhöz vágta az egész dobozt.
- Mi bajod van? Mindjárt jön. - mondta Harry.
- Mindig mondta, hogy hova megy és mindig ad egy puszit és mondja hogy bármikor hívhatom. - mondta könnyes szemmel.
- Biztos valami sürgős. - mondta Zayn.
- Megcsal... - mondta Lea.
- Bármi más lehet de ez biztos nem!! Niall szeret!  - mondtam biztosan.
- Akkor hova ment? - kérdezte. Senki nem tudta rá a választ. Végül Lea elaludt. Fél óra múlva Niall visszajött..
- Tyler volt.. Téged akart elütni de összekevert titeket!! - mondta mérgesen Niall.
- Mi??? - kérdeztem kitágult szemekkel.
- Jól hallod.. - mondta. Nem akartam elhinni. Mi derül még ki? Pár óra múlva Lea fölkelt. Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki ezt az egészet.
- Niall? - kérdezte.
- Itt vagyok. - mosolygott.
- Hova mentél? - kérdezte.
- Csak leugrottam találkozni Greg-el. Beakart jönni hozzád de mondtam, majd úgyis megyünk haza. - mosolygott Niall.
- Figyeljetek, nekünk mennünk kell mert fellépésem van azóta először, de holnap jövünk. - mondtam és megpusziltam húgomat majd elbúcsúztam Niall-től is.

Leila szemszöge:

Mikor a nővéremék kimentek Niall-el maradtam egyedül.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem -mondtam.
- Ez a legkevesebb, Szeretlek. - mondta Niall és adott a homlokomra egy puszit.
- Mikor mehetek haza? - kérdeztem.
- Nemsokára, 1 hét maximum. Azt mondta a doktor, hogy az egy hónap alatt szépen gyógyult a gerinced így egy ilyen gerinctartóval bármikor hazajöhetsz már . Viszont szerintem majd csak jövőre megyünk anyáékhoz, mert nem akarom, hogy bármi legyen. - mondta.
- De ez ne akadályozzon meg. - mondtam.
- Majd megbeszéljük jó? - kérdezte Niall. Én csak bólintottam. Niall befeküdt mellém majd elkezdett énekelni ami meglepett, mert soha ne énekelt még de csodálatos hagja van. Végig hallgattam tőle Jason Mraz I'm Yours című zenét.
- Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? - kérdeztem.
- Tudtam, hogy egyszer énekelni fogok neked. - mondta és megcsókolt. Imádom amikor ezt teszi és imádom az egész lényét.
- Szeretlek Niall. - mondtam.
- Én is téged. - mondta.
- Tudod. félek attól, hogy a szüleid mit fognak szólni hozzám. Mi lesz ha nem jövök be nekik? - kérdeztem.
- Ilyen nem történhet meg. Aranyosnak tartanak. - mosolygott.
- Képek alapján. - mondtam.
- Nyugi, inkább pihenj. - mondta.
- Itt maradsz velem ugye? - kérdeztem.
- Persze. - mosolygott. Hamar elaludtam. Másnap arra keltem, hogy nincs mellettem viszont  a másik oldalamon Lou és Shel ült.
- Jó reggelt. - mondtam.
- Neked is. - mosolyogtak egyszerre. Kora reggel van de még most is az jár a fejembe ami a baleset előtt, hogy beszélnem kell velük erről.
- Beszéhetünk?? Már rég akartam csak nem tudtam mikor. - mondtam.
- Öm. Persze. Miről? -kérdezte Lou.
- Hát Niallel ugye még nem feküdtünk le.. vagyis egyszer majdnem de nem. És bizonytalan vagyok abba, hogy jól döntök e... félek. - mondtam.
- Azért büszke vagyok rád, hogy javulsz és nem egyből fekszel le vele. Viszont ha szereted és bízol benne akkor tegyétek meg. - mondta Lou.
- De aztán beszámolót is kérünk. - nevetett Shel.
- De akkor is félek. Beleremegek már abba, hogy az arcomhoz hozzám ér vagy csak egy puszit ad. És amikor a múltkor felmentünk szobámba akkor az a csók.. Ő már akar engem én meg azt képzelem magamról, hogy én vagyok a kemény csak aztán közben sehol semmi. - nevettem el a végét.
- Ha bízol benne nem lesz semmi baj csak védekezzetek. - mondta Lou és észre se vetük, hogy az utolsó mondatnál Niall az jtóban állt pár kávéval.
- Öm.. zavarok? - nevetett. Éreztem ahogy egyre jobban pirulok és elbújtama  takaró alá.
- Nem, gyere csak. - röhögött Shel.
- Nem hallottam semmit. - fojtotta vissza a röhögését Niall.
- Persze. - mondtam a takaró alól.
- Na kicsim. - rakta a combomra a kezét takarón keresztül amitől a pillangók a hasamban feléledtek. Azt hiszem ez a szerelem. Én teljesen beleszerettem ebbe a fiúba. A szememig lehúztam a takarót mire egyre több szemet láttam. Már a többi fiú is bent volt és Dani meg Pezz is.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szia! - köszönt Zayn mire én csak mosolyogtam bár csak a szememem látszódhatott.
- Zaynie. - mosolyogtam. Mindenki fölém hajolva figyelt.
- Van valami rajtam? - kédeztem.
- Cuki vagy. - nevetett Dani.
- Mikor mehetek haza??- kérdeztem.
- 3 nap. - mondta a doktor. Kibújtam a takaró alól és nagyon örültem. Elmagyarázott mindent a doktor úr és, hogy még 3 hétig nem csinálhatok semmi nagy dolgot maximum énekelhetek.
- Unatkozok. - mondtam.
- Ó mi erre is gondoltunk. - mondta Perrie és elővette az Activity-t.
- De én csak magyarázni meg rajzolni tudok. - mondtam..
- Az pont elég.  - mondta Niall és megfogta a kezemet.
- Jujj!! De cukik. - mondta Pezz túlpörögve. Mi csak nevettünk. Végül elkezdtük a játékot. Épp próbáltam rajzolni, de ők nem találták ki.
- Ló!!! - kiabálta Danielle.
- Asztal!!! - mondta Lou. Ezt nem hiszem el, ezek nagyon bolondok.
- Kakaóscsiga! - mondta Louis mire mindenki hülyén nézett rá.
- Ez te vagy meztelenül a sötétben. - mondta Harry. Na jó belőlem kitört a röhögőgörcs. Végül lejárt az idő.
- Először is Harry te egy idióta vagy!! Másodszor pedig ez egy szék. - mondtam.
- Hupsz. - mondták majdnem egyszerre. Perrie kezdett el beszélni. Mindenki össze-vissza mondta.
- Extra szűz olivaolaj!! - mondtam mire mindenki hülyén nézett rám. - Most mi van? - kérdeztem.
- Nem. Szóval üvegben van, nagyon finom kenyérrel és pirítóssal. - mondta Pezza.
- Eperlekvár! - mondta Liam.
- Igem. - mosolygott Pezz. Még nagyon sokat játszottunk végül pihentünk egy kicsit. Niall megint befeküdt mellém és pont ekkor jöttek anyáék is.
- Látom jó a hangulat. - mondta anya
- Activity-ztünk. - mondtam Shel.
- És engem nem hívtatok? - kérdezte apa szomorúan. NAgyon elfáradtam ma is a semmibe. Alig bírtam nyitvahagyni a szememet, de mivel anyáék most jöttek próbálkozom.
- Fáradt vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Kicsit. - mondtam.
- Akkor aludj, holnap dél körül jövünk mivel szombat lesz. - mondta anya és kaptam egy puszit. Lassan lehunytam a szemeimet majd elvittek az álmok.

A szobám felé tartok, este van sőt éjjel, egy lámpa sem ég.
- Niall?? - kérdeztem hangosan. Nem válaszolt senki. Benyitottam nővéremék szobájába majd az enyémbe és ekkor megpillantottam. - Niall. - mosolyogtam  majd körbenéztem. Mindenhol gyertyák vannak mindenhol.
- Boldog 3. hónapot. - adta át a pezsgős poharat benne pezsgővel.
- Neked is. Szeretlek. - mondtam majd koccintottunk. Kivette a kezemből a poharat majd a kezeit a derekamra fonta. - Akarlak. - jelentettem ki mikor már majdnem megcsókolt. Nem mondott semmit csak az ajkait az enyimekre tapasztotta. Levette a felsőmet.....


Hirtelen riadtam fel. Lehet erre nem állok készen vele.
- Kicsim.. Minden rendben? - kérdezte álmosan.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Körülbelül 4 óra. - mondta. - Mi a baj? Mit álmodtál? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam majd behunytam a szemeimet.

3 nap hamar eltelt. Hétfő van ma engednek ki és egyből Niall szüleihez vesszük az irányt. Nagyon izgulok és csak Lou és Shel szavai jártak a fejembe. Beültünk a kocsiba szerelmemmel majd elindultunk a célhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése