"Csupán egy századmásodpercig habozik. Előrébb hajol és rátapasztja a
száját a számra. Kikapcsolódik az egész világ, eltűnik a hold, az eső,
az ég, felszívódnak az utcák is a semmiben. Csak ketten létezünk a
sötétségben, élve, létezve, elevenen."
Louis szemszöge
A tegnapi balhé után semmi komolyabb nem volt, ezért nyugodtan jöttünk
haza.. Az este további része is mondhatom eléggé kellemesen telt el. A lányok
szülei voltak olyan kedvesek, és megengedték, hogy nálunk maradjanak a
hétvégére, annak ellenére is, hogy engem nem igazán kedvelnek, a
korkülönbségünk miatt.. de megengedték!
Tehát reggel az én szerelmem mellett keltem fel, aki még az igazak
álmát aludta, szuszogott. Olyan gyönyörű! Én csak néztem, és néztem, majd
hirtelen átfordult a másik oldalára és leesett a földre.
- Basszus kicsim, jól vagy?! –kérdeztem, visszafojtva a nevetésem
- Röhögj csak, semmi bajom! –mondta, és elkezdett visítani a nevetéstől
Segítettem neki felállni, majd mind a ketten az ágyra estünk, mivel túl
nagy lendülettel kezdtem felhúzni. [írói
megjegyz.: bocs mindenkinek a félreérthető részekért. xxDorcii.<3] Erre mind
a ketten elkezdtünk röhögni, majd azon kaptam magam, hogy rajta fekszem, és a
pólója alatt kutakodom.
-Louis.. –nyögött bele csókunkba
- Ne haragudj Bébi, de nem bírom visszafogni magam.
- Könyörgöm. –kérlelt, de nekem komolyan nem sikerült leállítanom magam
Lelökött magáról, és beszaladt a fürdőbe.
- Kicsim… - kopogtam be, de mivel nyitva volt az ajtó, egyből be is
mentem. Ekkor megláttam szerelmemet, amint a mosdókagyló fölé támaszkodva sír.
- Figyelj.. –fogtam meg karját, amit egyből ki is rántott kezeim közül
- Menj ki.
- Beszéljük meg! –kérleltem és megöleltem
- Louis elég volt! –tolt el magától- Attól még, hogy egyszer vagy
kétszer megtörtént közöttünk, ne hidd azt, hogy ebből fog állni a kapcsolatunk!
Tudod, hogy anyámék így is ki vannak ránk bukva a korkülönbség miatt, de te
dafke azért is csinálod. Ha jól tudom, nem ezért jöttünk össze.. –kelt ki
magából
- Sheila Teasdale! Én mindennél jobban szeretlek téged, és ezt te is
nagyon jól tudod. Sajnálom.. –mondtam és elbőgte magát
- Akkora hülye vagyok.. –szipogta
- Nem, csak érzékeny.. –mosolyodtam el kicsit és megöleltem
- Louis.. –suttogta
- Mondjad.
- Szeretlek. –mondta, és még jobban megölelt
- Én is téged Királylány.
- Figyelj… Én megyek kicsit beszélek Leaval, mindjárt jövök, oké? –kérdezte
- Menj csak. –mosolyogtam, és biccentettem egyet az ajtó felé,
jelezvén, hogy menjen
Én befeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét… Azon gondolkodtam,
hogy hová kellene ma elmennünk. Nem
jutott eszembe semmi, ezért inkább csak néztem ki bambán a fejemből.
- Itt vagyok. –ugrott rám szerelmem, amikor bejött
- Veszem észre… - mosolyogtam- És akkor most?? –néztem rá kérdőn, mikor
olyan ’ csábos ’ pillantás vettet rám
- Hát.. –mosolygott, és magára húzott
Már majdnem megcsókoltam, amikor lelökött magáról.
- Fúj, Louis! –röhögte el magát
- Jesszusom, mi a baj?! Büdös a szám?? –néztem rá, és a kérdésemen
elkezdtem röhögni
- Louis… - röhögte el magát ő is- Ekkora nyomorék hogy lehetsz?!
–kérdezte, és még mindig fakadt a röhögéstől
Én nem értettem semmit, csak néztem rá kérdően.
- Mégpedig?!
- Te komolyan ennyire hülye vagy?! –nézett rám kicsit flegmán…szóval
itt van a szög elásva
- Mi a francot csinálsz itt Lea?! –kérdeztem felhúzott szemöldökkel-
Ahhoz, hogy elcsábíts, nem így kellene hozzáállni.. mit csinálsz akkor, ha
megtudják a többiek?
- Te hülye gyerek! Sheila és én kiterveltük.. Csak meg akartunk
viccelni. –nyugtatott meg, de én legkevésbé sem voltam nyugodt.. Akkor ezek
szerint ebben a pillanatban Niall akar rámászni az ÉN barátnőmre.
Én nem szóltam semmit, csak elkezdtem magam előtt tolni Leat, egészen
addig, ameddig Nialler ajtajához nem értünk. Bekopogtam, de egyből fel is
téptem az ajtót. Lea… vagyis Sheila pont Niall ölében ült, majd rám nézett, és
elkezdett röhögni
- Mi a baj Louis? - nézett rám
értetlenül a kis szöszi
- Talán az, hogy ő itt Lea! –kicsit hülyén hangzott így kimondva, és
elröhögtem magam
Niall nem értette.. legalábbis a tekintetéből erre következtettem.
- Sheila megtennéd nekem azt, hogy ide fáradsz hozzám?? –kérdeztem, és
rá pillantottam
Ő csak röhögött, és Leaval elkezdtek rohangálni.. Sejtettem, hogy mi a
céljuk, és igazam is lett. A megtévesztés! Nem tudtuk megkülönböztetni őket,
mivel ugyan abban a ruhában voltak, ugyan úgy volt a hajuk, és ugyan abban a
sminkben. Nem ismerem fel a saját barátnőmet, mekkora troll vagyok. Niall és én
egymásra néztünk, és elkezdtünk mi is röhögni. végre megálltak a lányok, és én
oda léptem az egyikhez
- Vicces vagy Sheila. –mondtam haragosan
- Én vagyok Sheila, de nem gáz. Csak kicsit, mivel nem ismered fel a
szerelmedet! –háborodott fel
Oda léptem hozzá, és megöleltem.
- Szép, hogy a barátnőd húgát ölelgeted. –mondta a másik, és
megsértődött
- Na jó, lányok elég volt ebből. Ki közületek Lea?! –kérdezte idegesen
Niall
- Én vagyok! –szóltak egyszerre
- Na jó, én nem szórakozom tovább! –mondtam, és karon fogtam azt a
lányt, aki szerintem Sheila, és magam után húztam, egészen a szobánkig.
- Louis, a te csajod Niall szobájában maradt. –mosolygott rám, ezek
szerint Lea?!
- Nem! Te vagy Shel, tudom.. –nem akartam, hogy elbizonytalanítson
Beértünk a szobámba, és becsaptam magam után az ajtót, majd a falnak
nyomtam szerelmemet.. vagyis csak remélem, hogy ő az.
- Ez mire volt jó?!
- Nem én vagyok Shel. –röhögött, és az alsó ajkába harapott
- Ebből elég volt! –mondtam, és megcsókoltam.
Nem ellenkezett, szóval ő az enyém. Mikor elváltak ajkaink elkezdtem
röhögni.
- Ti nem vagytok komplettek.
- Tudod megkívántalak… - mondta, és végigsimított ott lenn
- Tudod ebben az a szép, hogy majdnem megfektettem a húgodat.
- De nem tetted. –mondta, és elkezdte lehúzni a nadrágomat
Olyan vadan téptük egymás ajkait, mint még soha…Csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben ó a pólómmal vacakolt.
Hamarosan lekerült rólam, majd a földre dobta az anyagot. Felfelé kezdtem
húzni a pólóját, s minden felfedett részre apró puszikat adtam.
Kikapcsoltam a melltartóját,
a karjain lehúztam a pántot és elhajítottam. Melleit kemény
mellkasomhoz nyomtam, majd hanyatt fektetett és csípőmre ült. Lassan
megcsókolt, miközben ágyékomhoz nyomta magát. Egy halk nyögés szaladt
ki a számon, ami őt mosolygásra késztette.
Végigcsókolta felsőtestem, majd mackónadrágom gyorsan lehúztam rólam. Boxerem már elég szűkösnek látszott, így nem húzta az időt.
Lassan lefelé kezdte húzni az utolsó anyagot, ami a testemet takarta.
Ügyelt arra, hogy minél többször érintse férfiasságom, ami már így is
elég kemény volt.
A boxert a földre dobta, majd sípcsontomra ült, de nem nehezedett rám.
Lassan megfogta hatalmasságomat és húzogatni kezdte a kezét. Szemeim lehunytam és kezeim ökölbe szorítottam. Halk zihálást
hallattam, ami őt gyorsabb "munkára" késztette.
- Ahh, baby, mindjárt...
Lehajolt és szájjal folytatta a kényeztetést, ami hamarosan a csúcsra
juttatott.
Átfordítottam, így ő került fölülre, majd felálltam és felkaptam.
- Mit csinálsz? - nevetett.
- Majd meglátod - kacsintottam.
Bevittem a fürdőszobába, letettem és levettem a
nadrágját a bugyijával együtt. Felültettem a mosdóra, majd lábai közé
fészkeltem magam és forrón megcsókoltam. Ujjammal körözni kezdtem az
érzékeny pont körül, majd hirtelen felnyomtam két ujjamat. Felnyögött, majd
folyamatosan zihált, ahogy pumpáltam.
Nem sok kellett, hogy a csúcsra jusson, amikor hirtelen abbahagytam
minden tevékenységemet. Felkaptam és betettem a kádba, majd én is bementem.
Megengedtem a meleg vizet, s hagytam, hogy lefolyjon a testünkön.
Leültem, s az ölembe húztam.
- Te nemrég fürödtél - mosolygott, majd megcsókolt.
- Tudom, de nem akartam, hogy magányos légy - most én csókoltam meg.
Lassan ráereszkedett büszkeségemre, s mozogni kezdett. Széles
vállamba kapaszkodott, miközben egyre gyorsabban mozogott, s a nyögéseink
is csak hangosodtak.
Vizes hajamat félresöpörte az arcomból, majd megcsókolt. Én is
mozgatni kezdtem a csípőmet, s éreztem, hogy már elég közel járok.
- Kiáltsd a nevem, ha elmész - ziháltam, mire aprókat bólintott, mert egy hang sem jött ki a torkán.
Egy mélyebb lökésnél, a háta ívbe feszült...
- Ahh... LOUIS! - szinte sikított, ahogy elment, majd egy mély, férfias nyögés kíséretében én is.
Még egy kicsit mozgott, majd lassan lemászott rólam és a kád másik végébe ült.
- Ilyet többet kéne csinálnunk - mosolyogtam
- Szerintem is.
Kimásztunk a kádból, megtörölköztünk, felvettünk magunkra egy fehérneműt és befeküdtünk a puha ágyba szorosan egymás mellé.
Niall szemszöge
- Haragszom rád! Vagyis rátok… - mondtam
- Figyelj, ez csak egy vicc volt… Ne vedd a szívedre. –ölelt át Lea
- Akkor is…. Mi van, ha
összefekszem a nővéreddel? Mit csinálsz? Gondolkozhatnál néha.. –folyt ki egy
könnycsepp az arcomon
- Nem történt volna meg.. van annyi esze, hogy lelök magáról. –húzta el
a száját
- Ti is ott tartottatok Louisval? –kérdeztem, és ráemeltem a tekintetem
- De semmi nem történt.. azért hozott át. –mosolygott
- Te komolyan nem fogod fel?! Ennyire vicces?! –kaptam fel a vizet
- Tudod mit?! Te hülye vagy!! Ha még ezt a kis poént sem tudod
értékelni, és hisztizel, akkor hagyjuk egymást a picsába! –kiabált
- Te elmebeteg őrült!!!!! Elegem van belőled! –emeltem fel én is a
hangom, amin még én is meglepődtem- Figyelj, nem így gondoltam…
- Tűnj a francba! –lepofozott, és kirohant az ajtón
Én utána mentem, vagyis szaladtam.. szaladtam, mivel kiment az utcára.
- Lea beszéljük meg! –mondtam neki, amikor utolértem
- Mit kell ezen megbeszélni??? –kérdezte könnyezve, és rágyújtott
- Ne csináld ezt, könyörgöm.
- Niall hagyj… Hol van Zayn??? –kérdezte
- Meg kell beszélnünk…
- Hol van Zayn???? –emelte fel kicsit a hangját
Én nem szóltam semmit, csak odaadtam neki a telefonom, hogy felhívja az
oly hőn áhított ZAYNt.
- Zayn? –szólt bele a telefonba elcsukló hangon, amin nekem megesett a
szívem
Még beszéltek vagy egy jó 10 percet, amikor Lea letette a telefont, és
sírva fakadt..
- Jesszusom, jól vagy?! –kérdeztem, és a szemeibe néztem
- Niall.. én annyira sajnálom, hogy ilyen vagyok veled! Pedig te
komolyan nem érdemled meg! Sajnálom.. –mondta egyre halkabban, mire én magamhoz
húztam
- Én sajnálom, hogy úgy beszéltem veled.. Nem megyünk el valamerre???
–próbáltam terelni a témát
- Szeretlek. És nem érdemellek meg… - bőgte el magát
- Miket beszélsz?!?! Könyörgöm, Leila ne mondj már ilyeneket! –húztam
szorosan magamhoz
- Niall… menjünk sétálni. –mondta, és elindultunk, neki a nagyvilágnak
Ősz van… a száraz falevelek idegesítően ropogtak a talpunk alatt, a
hideg sarki szél csípte a bőrünket, de
nem különösképpen izgatott minket. Csak sétáltunk, és beszélgettünk.. Ugráltunk
a falevélkupacban, mint a kisgyerekek, és jól éreztük magunkat.
- Lea… szeretném, ha jövő héten eljönnél velem a szüleimhez…
Bemutatnálak nekik. –mondtam kicsit félve
- Nem túl korai ez még egy kicsit??? –nézett rám kikerekedett szemekkel
- Pont időben van! –mosolyogtam
- Hát… végül is úgy sincs sok dolgom jövő héten, csak szerdán és
szombaton, ugye amikor megyünk fellépni.. Szóval oké. –derült fel az arca
Tovább sétáltunk, és megláttunk egy Starbuckst.
- Nem iszunk meg egy forró csokit??? –kérdezte- Már teljesen
szétfagytam!
- Menjünk. –fogtam meg a kezét, és beléptünk a boltba
- Mit adhatok?? –kérdezte a kedves női eladó
- Két forró csoki lesz. –válaszolta Lea, majd keresett egy ülőhelyet,
míg én vártam az italunkra
- Itt is van, 5 font lesz. –mosolygott- Ja és még valami.. milyen
neveket írhatok a poharakra?
- Lea és Niall… Nagyon köszönöm. –kifizettem, majd megkerestem azt az
asztalt, ahol éppen a szerelmem ült
- Hú, de jól esik! –mondta, miután belekortyolt a csokijába
Én csak néztem, néztem, és néztem..
- Van valami az arcomon??? –kérdezte, mikor észrevette, hogy őt bámulom
- Csak olyan gyönyörű vagy. –mosolyogtam, mire ő elpirult.. ezt imádom.
Megittuk a forró csokit, és kimentünk a boltból.
- Mehetünk haza? –kérdeztem, mert már elkezdett sötétedni
- Én még kinn akartam maradni. Tudod, este olyan szép itt minden.
–mosolygott
- Akkor maradjunk. –mondtam, és elindultunk sétálni
Ő megállított valakit az utcán, csak azt nem értem, hogy miért…
- Elnézést, lefényképezne minket?! –kérdezte kedvesen az öreg hölgytől
- Persze kedveseim… melyik gombot kell megnyomni? –kérdezte a néni,
mire mi megmutattuk neki- Nagyon szép párt alkottok. –mondta, és a kezünkbe
nyomta a telefont, majd elsietett
- Ez fura volt.. –jelentettem ki
- De a kép csodálatos! –csókolt meg szerelmem, majd megmutatta a képet
- Imádlak, ugye tudod??
- Persze… - mosolygott- Te Niall, nem tudod, hogy hová raktam a cigimet???
–kérdezte, miközben lázasan kutatott a táskájában
- ide figyelj Kicsim… nagyon szeretném, ha végre leszoknál erről az
önromboló életvitelről… - mondtam neki kedvesen, majd kivettem a cigarettát a
szájából, és kettétörtem
- Niall ez nem fog menni, ugye te is tudod?!
- De én hiszek abban, hogy menni fog! Csak próbáld meg… a kedvemért
- Tudod… azt hittem, hogy nem akarsz megváltoztatni. De ezek szerint
nagyon nagyot tévedtem! –kiabálta
- Kérlek higgadj le. –mondtam neki, és erősen magamhoz szorítottam.
Rájöttem, hogy neki vannak ilyen kisebb-nagyobb dühkitörései, de azt is
tudom, hogy hogyan kell őket kezelni. Ő 3 perc múlva már meg is nyugodott, és
tovább indulhattunk.
- Figyelj nem ülünk be egy moziba??? –kérdeztem
- Menjünk… ugyan nem tudom, hogy mit vetítenek, de jó ötlet. –mondta,
és egy puszit nyomott a számra
Nem kellett sokat sétálni, mivel két sarokkal odébb van a mozi, de
közben kiröhögtük az életünket. Vettünk
két jegyet a nem is tudom milyen filmre, ami borzalmas volt.. Semmi mondanivalója,
csak unalmas beszélgetések.. De mi ezt is végigröhögtük, és az egyik csávó ránk
is szólt, hogy halkabban, mire Lea jelenetet rendezett, és elkezdett anyázni a
pasasnak… Minket az őrök vittek ki.
- Láttad a hapsinak az arcát, amikor elkezdtél vele kiabálni???
–röhögtem
- Nem bírom! –lihegte
- Elinduljunk hazafelé?? –kérdeztem, és az órámra pillantottam
- Mennyi az idő??
- Fél 10… Jesszusom, fél 10?! –lepődtem meg
- Fél 10, és a hasad nem jelzett, hogy éhes?? Hogy lehet ez?! –vágott
olyan fejet barátnőm, aki komoly fába vágta a fejszéjét, és nem tudja megoldani
az ügyet
- Nevess csak… de várj egy pillanatot! Komolyan érzek valamit… valamit…
ami… Éhes vagyok. –húztam el a szám szélét, mire Lea elkezdett röhögni
- Na jó, induljunk. –mondta, és megfogta a kezem
- Egyébként mit beszéltél Zaynnel? –kíváncsiskodtam
- Nem rád tartozik barátom. –bunkózott, ami kicsit rosszul esett
- Értem…
- Niall nem azért mondtam, csak tudod Zayn a legjobb ismétlen a legjobb
barátom és van olyan dolog, ami csak kettőnkre tartozik… Ne haragudj! Amúgy meg
ha nagyon érdekel, akkor csak tanácsot kértem tőle… szükségem volt rá, ennyi az
egész. –mosolygott
- Értem.. és köszönöm. –gondoltam, hogy nem érti a dolgot- Köszönöm,
hogy itt vagy nekem.
- Tudod Niall… gondolkoztam… Melletted megint az lehetek, aki régebben
voltam, tudod még Tyler előtt. Eddig nem értettem, hogy miért akar mindenki
megváltoztatni, de most már értem. Nekem is sokkal jobb így, hiszen még fiatal
vagyok! Tudom, hogy nem akarsz megváltoztatni, de melletted tudatosan az
vagyok, akinek lennem kell! Nem kell állandóan a problémáimon gondolkoznom,
mivel itt vagy mellettem Te, és ez mindennél többet jelent, eltereled a
gondolataimat. És az a legviccesebb, hogy Te, Niall Horan még a legrosszabb
napomból is képes vagy csodálatosat csinálni, melletted nem lehet nem
mosolyogni, és unatkozni. Köszönöm.. –mondta, amin kicsit meghatódtam- oké,
lehet, hogy nyálasan hangzott, de ez van. –forgatta meg szemeit- És eldöntöttem
valamit: leszokom a dohányzásról!
- Imádlak Lea, mindennél jobban!!! –csókoltam meg
- Oké, ez most szerintem külső szemmel kb. úgy nézhetett ki, mint
valami brazil szappanopera „csattanó” része. –röhögött
- Nem baj. Ez van, ezt kell szeretni. –mondtam parasztosan
Már épp oda értünk a házunkhoz, mikor megláttuk Zaynt.
- Nézd, ott a legjobb haverod! –mosolyogtam, és oldalba böktem
szerelmemet
- Zaynieeeee. –futott oda hozzá, és sajnos túl későn volt, hogy utána
nyúljak
Hallottam: azt, hogy Zayn kiabál neki, hogy álljon meg. Egy nagy
csattanást. Egy fékezést. Sikolyokat. Ajtócsapódást. Sírást. Jajveszékelést.
Kiabálást. Csöndet… majd azt, hogy Harry engem szólongat. Szirénát.
- Niall, Niall kelj fel. Azonnal be kell mennünk a kórházba. Niall!
–pofozott fel, mire magamhoz tértem
- Mondd, könyörgöm mondd, hogy ez csak egy rosszul sikerült álom.
–könyörögtem neki
- Niall ülj be mellém a kocsiba! –mondta Hazz, és segített felállni
- Niall jól vagy??? –kérdezte Zayn
- Te.. te… Te láttad, ahogy… - próbáltam kimondani, de nem ment
- Igen láttam. –sírta el magát
Én csak csöndben ültem, és nem tudtam elhinni… lehetséges?! Néztem
magam elé, és semmit nem értettem.
- Itt vagyunk Niall, itt vagyunk! –szólt hozzám Harry, mire én
kiugrottam a kocsiból, és elkezdtem rohanni
Rohantam, rohantam… Addig, ameddig meg nem láttam Sheilat és Lout
összeroppanni, miközben az orvos beszél
hozzájuk. Ugye nem??? Ugye… Istenem mondd, hogy nem az történt, amire én
gondolok..
Na akkor itt volt a 9. rész, remélem, hogy mindenkinek
tetszett… Sajnálom, hogy rövid lett, de nem akartam, hogy a végén legyen a
csattanó, így legalább lesz mit írnia a kedves szerkesztőtársamnak, és ti meg
izgulhattok egy hetet, hogy vajon mi lesz Lea sorsa.. Ha tetszett a rész, akkor
hagyj magad után nyomot, iratkozz fel az oldalra, mert garantálom, hogy itt nem
álltunk le az izgalmak gyártásával. És hoztam nektek egy ötletet: arra
gondoltam, hogy minden rész végén tehetnénk fel egy kérdést a résszel kapcsolatban,
mint például: melyik volt a kedvenc részed ebben a részben. Ha tetszik az
ötlet, akkor komizz! J Kiss & Hug:
xxDorcii.<3
