- Kicsim készen vagy már? - kérdezte tőlem szerelmem.
- Figyelj. A Világ talán legszebb városában nem mindegy, hogy hogyan néz ki az ember. - oktattam ki. - Tudod a megjelenés fontos.
- Aha, csak fél óra múlva ott kéne lenni az étteremben... - sóhajtott, majd eldőlt az ágyon.
- Ömm.... a kék, vagy a fekete ruhámat vegyem fel? - kérdeztem ercelődve.
- Drágám... amelyiket szeretnéd, csak menjünk már!!
- Jó oké, menj addig csinálj egy kávét, és mehetünk!
Nagy szemforgatások közepette, de megfogta magát és elindult a konyha felé.
- Hahóóóóó. - jött be boldogan Sheila.
- Mondjad drágám. - mondtam, miközben próbáltam felhúzni a ruhám cipzárját.
- Hagyd csak, segítek. - mondta kedvesen.- Tudod Louis olyan furcsa mostanában.
- Tudod, hogy szeret! Ne kezdd megin azt, hogy pesszimista vagy, mert tudod, hogy ezzel az idegeimre mész!!! Legyél már nyugton, és élvezd, hogy a szerelmeddel lehetsz ebben a szép városban! - mosolyogtam megértően.
- Oké értem. És köszönöm, hogy itt vagy nekem.- mondta és megölelt.
- Ugyan. A nővéred vagyok, vagy mi. Hol máshol kellene lennem. - nevettem.
- Mondjuk a barátoddal. - mutatott a konyha felé.
- Igaz is. Köszi Húgi, majd beszélünk. - mondtam, és búcsúzásképpen egy puszit nyomtam a homlokára.
- Na végree. - sóhajtott Hazza.
- Nyugi van már. - nevettem- Mehetünk felőlem. Látod, hogy rád kell várni?!
- Na ne izélj itt nekem, mikor fél órát várok rád, és 2 percet nem bírsz ki addig, ameddig felveszem a cipőmet. - mondta dühösen, de tudtam, hogy nem igazán mérges rám.
- Gyere Drágám! Elmentünk... - kiabáltam oda a többieknek, majd kiléptünk az ajtón.
- Na akkor végre indulunk... - mondta barátom, miközben elfordította a kulcsot az indítóban.
Már mentünk negyed órája, mikor Harry hirtelen rátaposott a fékre.
- Most mi van? - kérdeztem.
- Csak nincs kedvem étterembe menni. Mi lenne, ha sétálnánk egy kicsit? - kérdezte kicsit félénken.
- Na de Harold!!! Eddig te vinnyogtál, hogy menjünk, erre meg nem akarsz. Annyira imádom a logikádat. - mosolyogtam.
- Na de akkor kiszállás!
- Figyelj... te biztos vagy az egészben? Mármint az érzéseidre gondolok.. - kezdtem.
- Hogy juthat egyáltalán ilyen az eszedbe? Persze, mindennél biztosabb, hogy szeretlek. De mi a folytatása?
- Tudod még senkinek nem mondtam el...
- Jesszusom, megijesztesz! Baj van? Én tettem valamit? Vagy megcsaltál? Vagy vagy vagy... meghalt egy kecske? - tette fel sorra a kérdéseket, és az utolsón akaratlanul még ő is elröhögte magát.
- Tudod nem tudom, hogy hogyan mondjam el...
- Szegény kecske... - mondta szomorúan.
- Az ég áldjon meg Harry, terhes vagyok. - böktem ki gyorsan, és Hazza arcát fürkésztem, a legkisebb érzelem után kutatva.
Leült egy padra. Aztán a kezébe temette az arcát. 2 perc múlva maga elé húzott, és rám nézett. Üres volt a tekintete, de még ebben a sötétségben is láttam, hogy egy könny csordul végig az arcán.
- Harry ha nem akarod, akkor én megértem... - kezdtem volna, de elhallgattatott.
- Nyugi. Ezek.. ezek örömkönnyek. Én örülök. Nagyon örülök. És nem hiszem el! Komoly, biztos??
- Nagyon biztos... - sóhajtottam.
- Louise Teasdale. En mindennél jobban szeretném azt az aprócska lényt, amit a méhedben hordozol. Már most nagyon várom a kis placentaszökevényt, és megígérem, hogy csodás apa, és barát leszek... - mondta, miközben végig a szemembe nézett.
- Köszönöm. - csuklott el a hangom, mert nagyon örültem, hogy boldogan fogadta a hírt, és egy ilyen csodás apja lesz a gyermekemnek.
- Várj még egy kérdés... Ugye én vagyok az apja? - kérdezte, mire én nagyon csúnyán néztem rá, és egyből szabadkozott.
- Kösz bazdmeg, hogy ennyire megbízol bennem. Komolyan. - modtam, majd hátat fordítva neki elsétáltam.
- Kicsim tudod, hogy nem úgy gondoltam.. na jó, ez tényleg elég kemény volt. Ne haragudj..
- Csak kérlek többet ilyet ne... -mondtam halkan, majd óvatosan megcsókolt.
- Nincs számomra fontosabb, mint Te, és a kicsi Styles.
- Szeretlek Harold. - öleltem meg, majd tovább folytattuk utunkat..
- A szüleidnek hogy mondjuk el? - kérdezte mosolyogva.
- Hát.. fogalmam sincs. Anya nagyon ki lesz akadva.. apáról nem is beszélve. Tudod állandóan én voltam a jó lány, aki mindig előre gondol mindent, és jól megfontolja a tetteit. Csak nehéz... - sóhajtottam nagyot.
- Minden rendben lesz, megígérem. Csak apád maximum kiüt engem, de semmi gond. Egyszer talán kibírom. - röhögött.
- Amúgy mióta jöttünk el otthonról? - kérdeztem.
- Nem tudom.. de egyébként szerintem haza kellene menni, és megmondani nekik. - ajánlotta, és így is tettünk.
Nem sokkal később már a család többi ittlévő tagjával a kanapén ültünk, és készültünk a nagy bejelentésre.
- Szóval... nagyon nehéz ezt elmondanom nektek... -kezdtem.
- De nem akarjuk tovább magunkba tartani. - folytatta a mondatot Harry.
Nagy levegőt vettünk, majd rajtam volt a sor, hogy közöljem.
- Terhes vagyok.
Anya csak kikerekedett szemekkel ült, a Húgaim a nyakamba ugrottak, Louis és Niall gratulált Harrynek. Apa meg.. apának egyre vörösebb lett a feje, egy gyors, mérges pillantást vetett Harry felé, majd felállt.
- Brian ülj le! - húzta vissza anya.- Szóval nem örülök neki, de gondolom változtatni nem lehet. Vagy nem akartok. Tudod jobban örültem volna, ha vársz még pár évet vele, de ez van, ezt kell szeretni.
Ezt szeretem anyában. Mindig próbál rugalmas maradni, és általában nagyon reális.
- Ezt ti most komolyan gondoltátok? Szinte még ti is gyerekek vagytok, és így akartok gyereket vállalni?! Nehogy azt hidd már Louise, hogy ez a Mr. pénz és Sárm veletek fog maradni. Ahogy lehetőség nyílik rá, lefalcol valami kis had ne minősitsem, hogy milyen lányhoz, és rád marad a gyerek. - kelt ki magából apa.
- Ez nem így van! - tiltakozott Hazza.- Tudja én mindennél jobban szeretem a lányát, és bármit képes lennék feladni miatta. Ha maga ezt nem fogadja el, az a saját baja, de ez marad. Nincs jobb.
- Apa kérlek.. - néztem rá szomorúan.
- Na jó! Majd beszélünk, ha mindenki lenyugodott. - okoskodott Leila.
- Kicsim szerintem ezt hagyjuk rájuk. - tanácsolta neki Niall.
- Most nyugodjon le mindenki a picsába! - mondta Sheila.
Mi van, ezek szerepet cseréltek?!
- Oké, majd holnap reggel, tiszta fejjel ezt megbeszéljük. - mondta kedvesen anya, mire apa beviharzott a szobájába.- Én gratulálok nektek.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- És lány vagy fiú? - kérdezte csillogó szemekkel Lea.
- Még túl kicsi ahhoz, hogy az orvosok meg tudják állapítani a nemét. - mutatott a hasamra Shel.
- Pontosan. - bólintottam.
- Lesz egy keresztlányom! Ugye lehet a keresztlányom? - nézett bután Louis.
- Hát,, ha az anyukájának semmi kifogása ellene, akkor felőlem. - és Hazza rám nézett.
- Lesz egy keresztlányod. - mosolyogtam Louisra, aki egyből megölelt.
- Na jó, már túl sok a boldogság, nem nézünk egy kis horror filmet? - kérdezte Shel.
- Ti komolyan, mi van veletek? Most te vagy a kemény lány? - nevetett Harry.
- Hahaa. Vicces vagy sógor. - bökte oldalba szerelmemet.
- Felőlem nézhetünk. - mondtam, és elkezdtem a filmek között kutakodni.
- Én addig hozok kaját! - robogott ki a konyhába Niall.
- Nem is te lennél. Megyek, segítek. - sóhajtott Lea, és utána indult.
- Oké... Mi lenne, ha a Chernobyl Diaries-t néznénk meg? - kérdeztem.
- Rendben. - mondták, és megvártuk, még hozzák a kaját.
A film jó volt. Nagyon jó. Niall félt, ami eléggé vicces volt. Shel bealudt rajta, és a végére csak Hazza és én maradtunk a tévé előtt.
- Ez izgalmas volt. - mosolygott Hazza, majd az ölébe vett és bevitt a szobába.
Lassan letett az ágyra, és érzékien megcsókolt.
- Tudod Drágám most egy ideig nem lehet közöttünk tudod mi..
- Azt is tudom, hogy hova akarsz kilyukadni..
- És... neked is van kedved hozzá? - mosolygott kajánul.
- Ha abba belegondolok, hogy sokáig nem lesznek olyan pillanataink, akkor jobban meggondolva igen. - mosolyogtam neki. Ezután az est többi részét nagy romantikában töltöttük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése