Másnap reggel kinyitottam a szemem, de nem láttam magam mellet Zaynt. Szép lassan kikeltem az ágyból, majd felöltöztem, és elindultam lefelé a konyhába.
- Rendben, és nem tudjátok, hogy mikor kel fel?! -hallottam Niall hangját
- Mindjárt felkeltem, ha gondolod... -mondta neki Zayn, és elindult felfelé a szobámba, de összeütköztünk..
- Öööö. Hát izé. Niall itt van, és keres. -mosolygott zavartan barátom
- Aha, hallottam. -mondtam unott hangon, és megindultam lefelé.- Amúgy anyáék hol vannak?
- Elmentek vásárolni. De én most nem is zavarlak titeket, majd beszélünk.. -mondta Zayn, és kisétált az ajtón
- Mit keresel itt? -kérdeztem halkan
- Téged.. de nem kell halkan beszélned, csak ketten vagyunk. -jött közelebb
- Értem... és mondjad, mit akarsz.. -kezdtem csinálni egy kávét, hogy kikerüljek bűvköréből.
- Nekem is csinálsz egyet?!
- Hogyne.. van kezed, te is meg tudod oldani. -mondtam neki semlegesen
- De akkor légyszíves figyelj rám! -mondta, megfogta a kezemet, és magával szemben fordított.
- Menjünk be a nappaliba.. -mondtam ismét halkan.
- Szóval.. mondhatod. -mondtam, mikor már leültem
- Lea.. Te is tudod, hogy ez így nem jó. Te is, és én is.. Szóval mind a ketten szerelmesek vagyunk. És bármennyire is tagadod, te is tudod, hogy így van. Nem kell ezt csinálnod!!!!
- Niall.. Te nem tudod, hogy én mit érzek.. Vagyis annyiban igazad van, hogy tettszel nekem, de ez nem ilyen egyszerű. Nem ismersz, és nem tudod, hogy mitől vagy kitől félek... Ez nem ilyen egyszerű.. -ismételtem magam
- Miért nem ilyen egyszerű?! Akkor segíts, hogy megismerhesselek. Ha nem hagyod, hogy közelebb kerülhessek hozzád, akkor persze, hogy nem ismerlek meg teljesen!!! Kérlek... -mondta
- Niall nem tudom... nehéz.
Ő nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét, és láttam, hogy kigördült egy könycsepp... Ez mind miattam?! Most már valamivel biztosabb az, hogy nem olyan, mint Tyler..
- Te sírsz?? -kérdeztem tőle, és megfogtam a kezét
- Csak rosszul esik... te nem tudod, hogy milyen érzés.. mikor az, akit szeretsz, pont leszar téged...
- Niall! Fogd fel, hogy kedvellek, de nekem nagyon nehéz bízni az emberekben.. és pont a múltam miatt.
- Akkor mond.. nem mondom el senkinek, megígérem!
- De nem lehet. Sajnálom. -mondtam neki, és megöleltem
- Hát akkor én most megyek.. -mondta
- Ne hagyj itt. Kérlek! -mondtam, és ismét megfogtam a kezét
Ő csak megölelt.. Olyan biztonságban éreztem magam, mint még soha..
- Köszönöm.. -mondtam alig érthetően
- És mit csinálunk?? -kérdezte valamivel boldogabban, mint az előbbieket.
- Nekem mindegy. Eszünk valamit? -kérdeztem
- Úúúú.. olyan finom rántottát csinálok neked, hogy te olyat még nem ettél!
Én csak röhögtem, és kimentünk a konyhába.
- Na akkor hozol ide tojást?! -kérdezte
- Persze.... 10 db elég lesz??? -mosolyogtam
- Per-fect!
Én odavittem neki a tojást, és egyből rátörtem kettőt a fejére!
- MIt csinálsz?! -kérdezte, és ő is feltört egyet a fejemen..
- Aha, akkor most megkapod! -mondtam, és elővettem a lisztet a szekrényből, de mielőtt rá boríthattam volna kikapta a kezemből, és rajtam landolt egy kiló liszt.
- Niall! -mondtam neki, és leborítottam a földre, majd ráugrottam.
- Aha, és te nem akarsz sietni.. -mondta, és egyből megértettem, hogy mire gondol, ezért le is száltam róla
- Oké. Bocs.
- Jajj, nem azért mondtam.. Nekem kellemes szituáció volt, csak hát te.. szóval tudod.
- Oké.. sütünk kolbászt?
- Előbb tojás kell, aztán kolbász?! Te kis huncut. -kacsintott rám, mire én nekivágtam egy konyharuhát.
- Na jó, szerintem, én most felmegyek és átöltözök... Tudod a liszt. -mosolyogtam
- Ne kísérjelek fel?? -kérdezte Niall csillogó szemekkel
- Niall! Süsd a kolbászom! -mondtam, és felindultam az emeletre
Gyorsan felöletöztem, és mikor kinyitottam az ajtót, hallottam egy koppanást.
- Niall te meg mi a francot csinálsz itt? -kérdeztem felháborodva, mikor a földön fetrengő Niallre pillantottam.
- Hát.. szerintem tudod. Amúgy jól nézel ki - mondta, és még mindig a fejét fogta.
- Nagyon fáj?? -próbáltam nem törődnia leskelődésével
- Nem. Annyira. De amúgy nem is érdekel az a dolog??? -kérdezte meglepődve
- Nem annyira, hogy foglalkozzak vele. -mondtam, és elindultam a konyha felé- egyébként láttál valami érdekeset?
- Szóval.. khm...
- Na jó, zavarba vagy! :DD Kész a kolbászom?! -kérdeztem
- Basszus! -kiáltott
- Ez odaégett.. -állapítottam meg, amikor megláttam a fekete kolbászokat
- Pedig jó szakács vagyok!
- Aha, persze. -mosolyogtam, miközben a kolbászt piszkáltam a villával
- Nem hiszed! Ma bebizonyítom. Gyere át hozzánk este... -mondta félénken
- Nem! Nem fogok átmenni, mert a többiek kavarni fognak. És nem akarom, hogy bármi legyen... Szóval bocs, de nem. -mondtam határozottan
- Elküldöm őket! Esküszöm. Légyszíves. -mondta, és magához húzott
Szerintem tudja, hogy nem tudok az ilyen mozdulatainak ellenállni, direkt csinálja.
- Niall légyszíves. -mondtam neki, de ő megölelt- Legyen.
Ő erre adott nekem egy puszit, ami kicsit meglepett.
- Akkor nyolckor nálunk. -mondta, majd kisétált az ajtón..
Sheila szemszöge ( az a nap, amikor Zayn Leanal alszik)
- Na jó, én hulla vagyok, menjünk fel aludni.. -mondta Pezz
- Nem várod meg a csávódat?! -kérdezte Dani
- Ott alszik a lányoknál.. Vagyis Lea miatt. Együtt. Segít neki.. -mosolygott
- És nem félsz, hogy..? -kezdte Hazz
- Nem fog megcsalni! Tudom... Jóéjt. -mondta, és elment lefeküdni aludni
- Mi is menjünk Csipkerózsika! -kapta fel Liam barátnőjét, és felszaladt vele a szobába, majd még utánunk kiabáltak annyit, hogy jó éjszakát.
- Niall?? -kérdeztem Harryt
- Alszik. Már rég. -válaszolta
- Na jó húgi, most mi is megyünk ALUDNI! Ne rosszalkodjatok, jóéjt. -mondta Lou, és megpuszilt
- Aludni?! -kérdezte tőle Hazza nagyon halkan
- Kussolj már! -bökte oldalba, majd felrohant
Igazából Louis és én most randizgatunk, de tegnap volt egy beszólása, ami eléggé rosszul esett.
- Figyelj, ne haragudj rám! -mondta
- Nem érdekel.. -fordultam el tőle
- De nem azért mondta, vagyis nem úgy gondoltam....
- Nem úgy gondoltad?! Hogy lehet azt nem úgy gondolni, hogy megkérdezed valakitől, hogy mikor fogtok lefeküdni?! -keltem ki magamból
- Én komolyan...
- Figyelj nem kell mentegetőzni. Megkérdezted, szarul esett, nem akarok többet ezzel a dologgal foglalkozni. És légyszíves most ne piszkálj! Köszöntem... -mondtam, majd kimentem a konyhába
- De légyszíves halgass meg! -kiáltott rám, majd elém jött, és megszórított pont úgy, hogy kicsit fájt..
- Louis a karom... -mondtam halkan, de egyből megértette, és gyengült a szorítása.
- Figyelj... én tegnap nagyon jól éreztem magam, és ugye amikor táncoltunk olyan jeleket küldtél... szóval érted.. hogy a fenekedet oda nyomtad, meg ilyenek.. Én csak kíváncsi voltam, hogy te mit tervezel. Meg az is benne van, hogy nem bírom ki! Amikor csak rád nézek, vagy mosolyogsz, akkor mindig úgy megcsókolnálak, de nem akarom, hogy bármit elrontsak.. -mondta, miközben végig a szemembe nézett
- Louis, én nem küldtem semmi félreérthető jelet. Bírlak, és kész! Nem rontanál el semmit, nem fogod fel, hogy állandóan arra várok, hogy megcsókolj?! -mondtam neki, és "enyhén" bekönnyeztem
- Hát én ezt nem tudtam... -hajtotta le a fejét
- Most már tudod, de mégsem csinálsz semmit. -mondtam, mire ő kérdőn rám nézett- Csókolj már meg te nyomorék!
Ő közelebb hajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Majd újra....
- Így megfelel?? -kérdezte mosolyogva, mikor ajkaink eltávolódtak egymástól
- Yes! -mondtam, és megöleltem
- Akkor mi most?? -kérdezte
- Még alszom rá egyet. -mosolyogtam, majd elindultam lefeküdni
- Ha jól akarsz aludni, akkor nálam kell, hogy aludj.. Mármint az én szobámban. -kacsintott
- Álmodik a nyomor! -röhögtem
- Gyere már! -mondta, és elkezdett behúzni a szobájába
- Sőt és veled is fürödjek, nem?! -húztam fel a szemöldököm
- Hát ami azt illeti... -mosolygott
- Szeretnéd...:D
- Ha egyedül fürdesz, akkor is megleslek, szóval nekem mindegy... te választasz. -nevetett
- Fürödhetünk együtt... fürdőruhában.
- Oké! -egyezet bele, majd mindketten felvettük a fürdőruhánkat, és elmentünk fürdeni..
- Sheila... Nem bírom! -mondta, és az ölébe húzott
- Jól érzem, hogy áll...? -kérdeztem
- Jól. -mosolygott, majd megcsókolt
Egyre hevesebben, és hevesebben csókolóztunk...
- Louis, én nem akarom. Még... -toltam el magamtól, és kiszáltam
Ő is kiszált, és a falnak nyomott.
- Nem teheted ezt velem.. Mióta megláttalak, azóta kívánlak. Nem teheted ezt! -mondta, és újra megcsókolt
Lassan bementünk a szobába, és annyiba belementem, hogy egymás előtt öltözzünk fel. Tényleg nem akarok még többet!
- Hm... -mondta Louis, amikor levettem a melltartómat.
Közelebb lépett, megemelt, majd óvatosan az ágyra hejezett.. Fölém támaszkodott, és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Louis én nem....
- Nem érdekel. Nem bírom, most már végképp nem! -mondta, és levette a felsőjét ( ő öltözött fel elsőnek )
Én végighúztam a kezemet a kockás felsőtestén, és kirázott a hideg.
- Akarlak! Úgy, ahogy még senkit, soha! -súgta a fülembe, majd egy mozdulattal lerántotta a bugyit rólam
Először csak símogatott, majd hirtelen feldugta két újját, és pumpálni kezdett.. Én a körmeimet a hátába véstem.. Most a nyelvét éreztem meg magamban, és pár másodperc múlva elöntött a gyönyör.
Levettem róla az alsónadrágját, és én is ki akartam elégíteni, de nem engedte.
- Térjünk a lényegre. -mondta, és ismét maga alá helyezett
Lassan elhelyezkedett a lábaim között, és óvatosan belém helyezte nagy méretű péniszét, ami előszőr eléggé kellemetlen volt, és meglepett. Nem mozdult egy ideig, hogy megszokjam a méretét, majd bólintottam, és óvatosan elkezdett mozogni bennem. Karmoltam a hátát, ő pedig szenvedélyesen csókolt... szépen fokozatosan gyorsított a tempón, majd én parancsoltam rá, hogy gyorsabban... Mikor éreztem az alhasamban azt az érzést szóltam neki...
- Louis én mindjárt...
- Csak egy pillanat édes! -mondta, majd tolt még párat, és elélvezett, utána én is.
Lefeküdt mellém, és magához húzott.
- Szeretlek! -mondta
- Louis... Én... -kezdtem, de elsírtam magam
- Mi a baj életem??? -kérdezte
- Louis én még nem akartam.. Veled vesztettem el. Jóval idősebb vagy nálam. Anyáék, ha megtudják... Ne értsd félre szeretlek, de nem akartam még.
- Sajnálom, de nem bírtam... Ez most komoly?! Én nem tudtam, hogy még szűz vagy! Basszus. Ne mondd el nekik! Várjál azt mondtad, hogy szeretsz? -esett le neki
- Igen... :$ -mondtam
- Én is szeretlek, és akinek nem tettszik az, hogy mi együtt vagyunk, az bekaphatja! Szeretlek! -mondta mégegyszer, és megcsókolt.
- Akkor mi most...?
- Igen! Mi most egy párt alkotunk.. -mosolygott, és lekapcsolta a villanyt
Már majdnem aludtam, mikor csörgött a telefonom, hogy sms-t kaptam...
"Szia.
Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak.. Csak mondani akartam, hogy minden renben a húgoddal, beszélgettünk, és egész jó kedve lett. Megnéztünk egy filmet, és nagyon összehaverkodtam a szüleitekkel is... A húgod már alszik, jól éreztük magünk. Még képet is csináltunk, ami szerintem meglehetősen jól sikerült.Puszi. Zayn."
- Ki volt az kicsim? -kérdezte Louis
- Csak Zayn.. -mondtam, és adtam neki egy puszit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése