10. rész Kórházi napok

Sheila szemszöge:

Szörnyen érzem magam, nem okolhatom, sem Lea-t, sem Niall-t és Zayn-t sem. Ez megtörtént ha nem lenne most olyan helyzet akkor Lea-t hibáztatnám, de most épp azt várjuk mindannyian, hogy az orvos mondjon valamit. Anya csak előremeredten ül mellettem Lou-val, apa Niall-el beszél, persze ő csak sír és sír. Mindannyiunkat letaglózta ez a hír. Telefonom óráját nézem meg minden percben. Én belehalnék ha elveszteném őt. Akármennyit veszekedünk, ugyanannyi jó pillanataink is vannak. Ez után minden változni fog. Louis leült a földre mellém és magához húzott.
- Minden rendben lesz. -mondta barátom. Én csak elnevettem kicsit magamat.
- Persze, hogy minden rendben lesz hisz Ő Lea.- mondtam. Órák telhettek el, vagy csak percek amik óráknak tűnhettek. Niall nagyon ideges, lehet nem tudom átélni amit ő érez, de nagyjából sejtem.
- Mindig kórházba kerül, mindig! - mondtam.
- Már gyerekkorában is ezt csinálta. - mondta Lou. Körülbelül 1 óra múlva jött ki az orvos, nem tűnt bíztatónak az arckifejezése. Niall egyből felugrott.
- Minden rendben?? - kérdezte.
- Miss Teasdale-nek súlyos sérülési vannak, és őszinte leszek. 50% hogy nem éli túl. - teljesen lefagytam itt, hirtelen éltem át újra mindent ami vele történt.- De Egy kisebb amnéziája biztosan lesz de akár a súlyosabb is. Agyrázkódása van, gerinctörése van amitől le is bénulhat örökre. - még jobban szíven ütöttek a szavak, nem akartam elhinni. Szörnyen fájt minden szó.
- M-Megműtötték?? - kérdeztem.
- Igen. Kómában van.- mondta a doktor.
- Mikor lehet bemenni hozzá? - kérdezte anya.
- Akár most is csak halkan legyenek. - mondta a doki és félreállt az ajtó elől.
Bementünk szépen lassan.  Niall leült mellé, jobbnak láttuk, hogy egy kicsit cska ő legyen körülötte. Szörnyen nézett ki a húgom. Az arca szinte mindenhol lila foltokban díszelgett. Szörnyű ez az egész, bárcsak egy álom lenne ez az egész. Abba nem is gondoltam bele, hogy lehet örökre lebénul, azt ő sem bírná végig. Mi is odamentünk hozzá, mindneki csöndben volt, senki nem mondott semmit. Percekig csak bámultuk őt.
- Nem lehet az, hogy ő lebénuljon. - mondta Niall.
- itt már csak Isten segíthet, miért vele van minden? - kérdezte Lou. Órákat ültünk ott addig amíf az orvos ki nem küldött minket.

1 hónap múlva:

Lea már felkelt szerencsére mindannyiunkr emlékszik csak arra a másodpercre nem. Sokat kell feküdnie és talán megússza az örökre tolószéket. Niall idegbeteg lett addig. Mindannyian bemegyünk hozzá mindig, sokkal jobban összehozott minket ez a baleset. Most is épp Lou-val, Harry-vel és Louis-val sétálunk be.
- Niall mintha beköltözött volna a kórházba, mindig Lea mellett van. - mondta Harry.
- Úgy mint Zayn. De érthető Niall miért hisz te is beköltöznél hozzám nem? - kérdezte Lou.
- Hát.. de. - mondta Harry.
- Zayn meg a legjobb barátja, biztonságban van. - mosolyogtam. A szobája elé értünk halkan kopogtunk hátha alszik, de nagy nevetések fogadtak mikor beértünk.
- Min röhögünk? - kérdezte barátom felcsillant szemekkel.
- Mi se tudjuk. - nevetett Zayn. Na ezek is ide valóak. Nagy nehezen lenyugodtak. Lültem húgom mellé.
- Mit hoztál? Ugye cigit?? - kérdezte reménykedve.
- Nem, almát!  - mosolyogtam rá.
- EZ... komoly??? Shel ne már! Nem eszek almát! Nem szeretem. - mondta Lea.
- Felszeleltem és meghámoztam. - mondtam.
- Hol van?? -kérdezte egyből. Nevettünk mindannyian majd odaadtam neki.
- Ja meghámoztad mi?? Itt van rajta a héja! - mondta.
- Hol? - kérdeztem.
- Ott!! - mondta és megmutatta. Egy kis csíkban volt ott.
- Lea ne szórakozz edd meg! - mondtam kicsit idegesen.
- JÓ, csak ne harapd le a fejemet! - mondta.
- Hogy vagy? - kérdezte Lou.
- Jobban bár fáj a hátam. - mondta.
- Ki kell bírnod! - mondta Harry.
- Na nem mondod. Kérsz almát? - kédezte tőle.
- Nézzenek oda! Lea osztozkodik. - mondta Louis.
- Igen mindenen kivéve Niall-ön. Ő csak az enyém! - mondta Lea amin csak mosolyogtam.
- Viszont nekem elkell mennem egy órára. - mondta Niall.
- Hova mész? - kérdezte Lea.
- Mindegy nemsokára jövök. - mondta Nialler.
- De... - nem mondott ennél többet a húgom csak lehajtotta a fejét mikor Niall kiment. Földhöz vágta az egész dobozt.
- Mi bajod van? Mindjárt jön. - mondta Harry.
- Mindig mondta, hogy hova megy és mindig ad egy puszit és mondja hogy bármikor hívhatom. - mondta könnyes szemmel.
- Biztos valami sürgős. - mondta Zayn.
- Megcsal... - mondta Lea.
- Bármi más lehet de ez biztos nem!! Niall szeret!  - mondtam biztosan.
- Akkor hova ment? - kérdezte. Senki nem tudta rá a választ. Végül Lea elaludt. Fél óra múlva Niall visszajött..
- Tyler volt.. Téged akart elütni de összekevert titeket!! - mondta mérgesen Niall.
- Mi??? - kérdeztem kitágult szemekkel.
- Jól hallod.. - mondta. Nem akartam elhinni. Mi derül még ki? Pár óra múlva Lea fölkelt. Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el neki ezt az egészet.
- Niall? - kérdezte.
- Itt vagyok. - mosolygott.
- Hova mentél? - kérdezte.
- Csak leugrottam találkozni Greg-el. Beakart jönni hozzád de mondtam, majd úgyis megyünk haza. - mosolygott Niall.
- Figyeljetek, nekünk mennünk kell mert fellépésem van azóta először, de holnap jövünk. - mondtam és megpusziltam húgomat majd elbúcsúztam Niall-től is.

Leila szemszöge:

Mikor a nővéremék kimentek Niall-el maradtam egyedül.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem -mondtam.
- Ez a legkevesebb, Szeretlek. - mondta Niall és adott a homlokomra egy puszit.
- Mikor mehetek haza? - kérdeztem.
- Nemsokára, 1 hét maximum. Azt mondta a doktor, hogy az egy hónap alatt szépen gyógyult a gerinced így egy ilyen gerinctartóval bármikor hazajöhetsz már . Viszont szerintem majd csak jövőre megyünk anyáékhoz, mert nem akarom, hogy bármi legyen. - mondta.
- De ez ne akadályozzon meg. - mondtam.
- Majd megbeszéljük jó? - kérdezte Niall. Én csak bólintottam. Niall befeküdt mellém majd elkezdett énekelni ami meglepett, mert soha ne énekelt még de csodálatos hagja van. Végig hallgattam tőle Jason Mraz I'm Yours című zenét.
- Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? - kérdeztem.
- Tudtam, hogy egyszer énekelni fogok neked. - mondta és megcsókolt. Imádom amikor ezt teszi és imádom az egész lényét.
- Szeretlek Niall. - mondtam.
- Én is téged. - mondta.
- Tudod. félek attól, hogy a szüleid mit fognak szólni hozzám. Mi lesz ha nem jövök be nekik? - kérdeztem.
- Ilyen nem történhet meg. Aranyosnak tartanak. - mosolygott.
- Képek alapján. - mondtam.
- Nyugi, inkább pihenj. - mondta.
- Itt maradsz velem ugye? - kérdeztem.
- Persze. - mosolygott. Hamar elaludtam. Másnap arra keltem, hogy nincs mellettem viszont  a másik oldalamon Lou és Shel ült.
- Jó reggelt. - mondtam.
- Neked is. - mosolyogtak egyszerre. Kora reggel van de még most is az jár a fejembe ami a baleset előtt, hogy beszélnem kell velük erről.
- Beszéhetünk?? Már rég akartam csak nem tudtam mikor. - mondtam.
- Öm. Persze. Miről? -kérdezte Lou.
- Hát Niallel ugye még nem feküdtünk le.. vagyis egyszer majdnem de nem. És bizonytalan vagyok abba, hogy jól döntök e... félek. - mondtam.
- Azért büszke vagyok rád, hogy javulsz és nem egyből fekszel le vele. Viszont ha szereted és bízol benne akkor tegyétek meg. - mondta Lou.
- De aztán beszámolót is kérünk. - nevetett Shel.
- De akkor is félek. Beleremegek már abba, hogy az arcomhoz hozzám ér vagy csak egy puszit ad. És amikor a múltkor felmentünk szobámba akkor az a csók.. Ő már akar engem én meg azt képzelem magamról, hogy én vagyok a kemény csak aztán közben sehol semmi. - nevettem el a végét.
- Ha bízol benne nem lesz semmi baj csak védekezzetek. - mondta Lou és észre se vetük, hogy az utolsó mondatnál Niall az jtóban állt pár kávéval.
- Öm.. zavarok? - nevetett. Éreztem ahogy egyre jobban pirulok és elbújtama  takaró alá.
- Nem, gyere csak. - röhögött Shel.
- Nem hallottam semmit. - fojtotta vissza a röhögését Niall.
- Persze. - mondtam a takaró alól.
- Na kicsim. - rakta a combomra a kezét takarón keresztül amitől a pillangók a hasamban feléledtek. Azt hiszem ez a szerelem. Én teljesen beleszerettem ebbe a fiúba. A szememig lehúztam a takarót mire egyre több szemet láttam. Már a többi fiú is bent volt és Dani meg Pezz is.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szia! - köszönt Zayn mire én csak mosolyogtam bár csak a szememem látszódhatott.
- Zaynie. - mosolyogtam. Mindenki fölém hajolva figyelt.
- Van valami rajtam? - kédeztem.
- Cuki vagy. - nevetett Dani.
- Mikor mehetek haza??- kérdeztem.
- 3 nap. - mondta a doktor. Kibújtam a takaró alól és nagyon örültem. Elmagyarázott mindent a doktor úr és, hogy még 3 hétig nem csinálhatok semmi nagy dolgot maximum énekelhetek.
- Unatkozok. - mondtam.
- Ó mi erre is gondoltunk. - mondta Perrie és elővette az Activity-t.
- De én csak magyarázni meg rajzolni tudok. - mondtam..
- Az pont elég.  - mondta Niall és megfogta a kezemet.
- Jujj!! De cukik. - mondta Pezz túlpörögve. Mi csak nevettünk. Végül elkezdtük a játékot. Épp próbáltam rajzolni, de ők nem találták ki.
- Ló!!! - kiabálta Danielle.
- Asztal!!! - mondta Lou. Ezt nem hiszem el, ezek nagyon bolondok.
- Kakaóscsiga! - mondta Louis mire mindenki hülyén nézett rá.
- Ez te vagy meztelenül a sötétben. - mondta Harry. Na jó belőlem kitört a röhögőgörcs. Végül lejárt az idő.
- Először is Harry te egy idióta vagy!! Másodszor pedig ez egy szék. - mondtam.
- Hupsz. - mondták majdnem egyszerre. Perrie kezdett el beszélni. Mindenki össze-vissza mondta.
- Extra szűz olivaolaj!! - mondtam mire mindenki hülyén nézett rám. - Most mi van? - kérdeztem.
- Nem. Szóval üvegben van, nagyon finom kenyérrel és pirítóssal. - mondta Pezza.
- Eperlekvár! - mondta Liam.
- Igem. - mosolygott Pezz. Még nagyon sokat játszottunk végül pihentünk egy kicsit. Niall megint befeküdt mellém és pont ekkor jöttek anyáék is.
- Látom jó a hangulat. - mondta anya
- Activity-ztünk. - mondtam Shel.
- És engem nem hívtatok? - kérdezte apa szomorúan. NAgyon elfáradtam ma is a semmibe. Alig bírtam nyitvahagyni a szememet, de mivel anyáék most jöttek próbálkozom.
- Fáradt vagy kicsim? - kérdezte anya.
- Kicsit. - mondtam.
- Akkor aludj, holnap dél körül jövünk mivel szombat lesz. - mondta anya és kaptam egy puszit. Lassan lehunytam a szemeimet majd elvittek az álmok.

A szobám felé tartok, este van sőt éjjel, egy lámpa sem ég.
- Niall?? - kérdeztem hangosan. Nem válaszolt senki. Benyitottam nővéremék szobájába majd az enyémbe és ekkor megpillantottam. - Niall. - mosolyogtam  majd körbenéztem. Mindenhol gyertyák vannak mindenhol.
- Boldog 3. hónapot. - adta át a pezsgős poharat benne pezsgővel.
- Neked is. Szeretlek. - mondtam majd koccintottunk. Kivette a kezemből a poharat majd a kezeit a derekamra fonta. - Akarlak. - jelentettem ki mikor már majdnem megcsókolt. Nem mondott semmit csak az ajkait az enyimekre tapasztotta. Levette a felsőmet.....

Hirtelen riadtam fel. Lehet erre nem állok készen vele.
- Kicsim.. Minden rendben? - kérdezte álmosan.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Körülbelül 4 óra. - mondta. - Mi a baj? Mit álmodtál? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam majd behunytam a szemeimet.

3 nap hamar eltelt. Hétfő van ma engednek ki és egyből Niall szüleihez vesszük az irányt. Nagyon izgulok és csak Lou és Shel szavai jártak a fejembe. Beültünk a kocsiba szerelmemmel majd elindultunk a célhoz.

9. rész Változás

"Csupán egy századmásodpercig habozik. Előrébb hajol és rátapasztja a száját a számra. Kikapcsolódik az egész világ, eltűnik a hold, az eső, az ég, felszívódnak az utcák is a semmiben. Csak ketten létezünk a sötétségben, élve, létezve, elevenen."

Louis szemszöge

A tegnapi balhé után semmi komolyabb nem volt, ezért nyugodtan jöttünk haza.. Az este további része is mondhatom eléggé kellemesen telt el. A lányok szülei voltak olyan kedvesek, és megengedték, hogy nálunk maradjanak a hétvégére, annak ellenére is, hogy engem nem igazán kedvelnek, a korkülönbségünk miatt.. de megengedték!

Tehát reggel az én szerelmem mellett keltem fel, aki még az igazak álmát aludta, szuszogott. Olyan gyönyörű! Én csak néztem, és néztem, majd hirtelen átfordult a másik oldalára és leesett a földre.

- Basszus kicsim, jól vagy?! –kérdeztem, visszafojtva a nevetésem

- Röhögj csak, semmi bajom! –mondta, és elkezdett visítani a nevetéstől

Segítettem neki felállni, majd mind a ketten az ágyra estünk, mivel túl nagy lendülettel kezdtem felhúzni.  [írói megjegyz.: bocs mindenkinek a félreérthető részekért. xxDorcii.<3] Erre mind a ketten elkezdtünk röhögni, majd azon kaptam magam, hogy rajta fekszem, és a pólója alatt kutakodom.

-Louis.. –nyögött bele csókunkba

- Ne haragudj Bébi, de nem bírom visszafogni magam.

- Könyörgöm. –kérlelt, de nekem komolyan nem sikerült leállítanom magam

Lelökött magáról, és beszaladt a fürdőbe.

- Kicsim… - kopogtam be, de mivel nyitva volt az ajtó, egyből be is mentem. Ekkor megláttam szerelmemet, amint a mosdókagyló fölé támaszkodva sír.

- Figyelj.. –fogtam meg karját, amit egyből ki is rántott kezeim közül

- Menj ki.

- Beszéljük meg! –kérleltem és megöleltem

- Louis elég volt! –tolt el magától- Attól még, hogy egyszer vagy kétszer megtörtént közöttünk, ne hidd azt, hogy ebből fog állni a kapcsolatunk! Tudod, hogy anyámék így is ki vannak ránk bukva a korkülönbség miatt, de te dafke azért is csinálod. Ha jól tudom, nem ezért jöttünk össze.. –kelt ki magából

- Sheila Teasdale! Én mindennél jobban szeretlek téged, és ezt te is nagyon jól tudod. Sajnálom.. –mondtam és elbőgte magát

- Akkora hülye vagyok.. –szipogta

- Nem, csak érzékeny.. –mosolyodtam el kicsit és megöleltem

- Louis.. –suttogta

- Mondjad.

- Szeretlek. –mondta, és még jobban megölelt

- Én is téged Királylány.

- Figyelj… Én megyek kicsit beszélek Leaval, mindjárt jövök, oké? –kérdezte

- Menj csak. –mosolyogtam, és biccentettem egyet az ajtó felé, jelezvén, hogy menjen

Én befeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét… Azon gondolkodtam, hogy hová kellene ma elmennünk.  Nem jutott eszembe semmi, ezért inkább csak néztem ki bambán a fejemből.

- Itt vagyok. –ugrott rám szerelmem, amikor bejött

- Veszem észre… - mosolyogtam- És akkor most?? –néztem rá kérdőn, mikor olyan ’ csábos ’ pillantás vettet rám

- Hát.. –mosolygott, és magára húzott

Már majdnem megcsókoltam, amikor lelökött magáról.

- Fúj, Louis! –röhögte el magát

- Jesszusom, mi a baj?! Büdös a szám?? –néztem rá, és a kérdésemen elkezdtem röhögni

- Louis… - röhögte el magát ő is- Ekkora nyomorék hogy lehetsz?! –kérdezte, és még mindig fakadt a röhögéstől

Én nem értettem semmit, csak néztem rá kérdően.

- Mégpedig?!

- Te komolyan ennyire hülye vagy?! –nézett rám kicsit flegmán…szóval itt van a szög elásva

- Mi a francot csinálsz itt Lea?! –kérdeztem felhúzott szemöldökkel- Ahhoz, hogy elcsábíts, nem így kellene hozzáállni.. mit csinálsz akkor, ha megtudják a többiek?

- Te hülye gyerek! Sheila és én kiterveltük.. Csak meg akartunk viccelni. –nyugtatott meg, de én legkevésbé sem voltam nyugodt.. Akkor ezek szerint ebben a pillanatban Niall akar rámászni az ÉN barátnőmre.

Én nem szóltam semmit, csak elkezdtem magam előtt tolni Leat, egészen addig, ameddig Nialler ajtajához nem értünk. Bekopogtam, de egyből fel is téptem az ajtót. Lea… vagyis Sheila pont Niall ölében ült, majd rám nézett, és elkezdett röhögni

- Mi a baj Louis?  - nézett rám értetlenül a kis szöszi

- Talán az, hogy ő itt Lea! –kicsit hülyén hangzott így kimondva, és elröhögtem magam

Niall nem értette.. legalábbis a tekintetéből erre következtettem.

- Sheila megtennéd nekem azt, hogy ide fáradsz hozzám?? –kérdeztem, és rá pillantottam

Ő csak röhögött, és Leaval elkezdtek rohangálni.. Sejtettem, hogy mi a céljuk, és igazam is lett. A megtévesztés! Nem tudtuk megkülönböztetni őket, mivel ugyan abban a ruhában voltak, ugyan úgy volt a hajuk, és ugyan abban a sminkben. Nem ismerem fel a saját barátnőmet, mekkora troll vagyok. Niall és én egymásra néztünk, és elkezdtünk mi is röhögni. végre megálltak a lányok, és én oda léptem az egyikhez

- Vicces vagy Sheila. –mondtam haragosan

- Én vagyok Sheila, de nem gáz. Csak kicsit, mivel nem ismered fel a szerelmedet! –háborodott fel

Oda léptem hozzá, és megöleltem.

- Szép, hogy a barátnőd húgát ölelgeted. –mondta a másik, és megsértődött

- Na jó, lányok elég volt ebből. Ki közületek Lea?! –kérdezte idegesen Niall

- Én vagyok! –szóltak egyszerre

- Na jó, én nem szórakozom tovább! –mondtam, és karon fogtam azt a lányt, aki szerintem Sheila, és magam után húztam, egészen a szobánkig.

- Louis, a te csajod Niall szobájában maradt. –mosolygott rám, ezek szerint Lea?!

- Nem! Te vagy Shel, tudom.. –nem akartam, hogy elbizonytalanítson

Beértünk a szobámba, és becsaptam magam után az ajtót, majd a falnak nyomtam szerelmemet.. vagyis csak remélem, hogy ő az.

- Ez mire volt jó?!

- Nem én vagyok Shel. –röhögött, és az alsó ajkába harapott

- Ebből elég volt! –mondtam, és megcsókoltam.

Nem ellenkezett, szóval ő az enyém. Mikor elváltak ajkaink elkezdtem röhögni.

- Ti nem vagytok komplettek. 

- Tudod megkívántalak… - mondta, és végigsimított ott lenn

- Tudod ebben az a szép, hogy majdnem megfektettem a húgodat.

- De nem tetted. –mondta, és elkezdte lehúzni a nadrágomat

Olyan vadan téptük egymás ajkait, mint még soha…Csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben ó a  pólómmal vacakolt. Hamarosan lekerült rólam, majd a földre dobta az anyagot. Felfelé kezdtem húzni a pólóját, s minden felfedett részre apró puszikat adtam.
Kikapcsoltam a melltartóját, a karjain lehúztam a pántot és elhajítottam. Melleit kemény mellkasomhoz nyomtam, majd hanyatt fektetett és csípőmre ült. Lassan megcsókolt, miközben ágyékomhoz nyomta magát. Egy halk nyögés szaladt ki a számon, ami őt mosolygásra késztette.
Végigcsókolta felsőtestem, majd mackónadrágom gyorsan lehúztam rólam. Boxerem már elég szűkösnek látszott, így nem húzta az időt.
Lassan lefelé kezdte húzni az utolsó anyagot, ami a testemet takarta. Ügyelt arra, hogy minél többször érintse férfiasságom, ami már így is elég kemény volt.
A boxert a földre dobta, majd sípcsontomra ült, de nem nehezedett rám. Lassan megfogta hatalmasságomat és húzogatni kezdte a kezét. Szemeim lehunytam és kezeim ökölbe szorítottam. Halk zihálást hallattam, ami őt gyorsabb "munkára" késztette.
- Ahh, baby, mindjárt...
Lehajolt és szájjal folytatta a kényeztetést, ami hamarosan a csúcsra juttatott.
Átfordítottam, így ő került fölülre, majd felálltam és felkaptam.
- Mit csinálsz? - nevetett.
- Majd meglátod - kacsintottam.
 Bevittem a fürdőszobába, letettem és levettem a nadrágját a bugyijával együtt. Felültettem a mosdóra, majd lábai közé fészkeltem magam és forrón megcsókoltam. Ujjammal körözni kezdtem az érzékeny pont körül, majd hirtelen felnyomtam két ujjamat. Felnyögött, majd folyamatosan zihált, ahogy pumpáltam.
Nem sok kellett, hogy a csúcsra jusson, amikor hirtelen abbahagytam minden tevékenységemet. Felkaptam és betettem a kádba, majd én is bementem. Megengedtem a meleg vizet, s hagytam, hogy lefolyjon a testünkön.
Leültem, s az ölembe húztam.
- Te nemrég fürödtél - mosolygott, majd megcsókolt.
- Tudom, de nem akartam, hogy magányos légy - most én csókoltam meg.
Lassan ráereszkedett büszkeségemre, s mozogni kezdett. Széles vállamba kapaszkodott, miközben egyre gyorsabban mozogott, s a nyögéseink is csak hangosodtak.
Vizes hajamat félresöpörte az arcomból, majd megcsókolt. Én is mozgatni kezdtem a csípőmet, s éreztem, hogy már elég közel járok.
- Kiáltsd a nevem, ha elmész - ziháltam, mire aprókat bólintott, mert egy hang sem jött ki a torkán.
Egy mélyebb lökésnél, a háta ívbe feszült...
- Ahh... LOUIS! - szinte sikított, ahogy elment, majd egy mély, férfias nyögés kíséretében én is.
Még egy kicsit mozgott, majd lassan lemászott rólam és a kád másik végébe ült.
- Ilyet többet kéne csinálnunk - mosolyogtam
- Szerintem is.
Kimásztunk a kádból, megtörölköztünk, felvettünk magunkra egy fehérneműt és befeküdtünk a puha ágyba szorosan egymás mellé.

Niall szemszöge

- Haragszom rád! Vagyis rátok… - mondtam

- Figyelj, ez csak egy vicc volt… Ne vedd a szívedre. –ölelt át Lea

- Akkor is…. Mi van,  ha összefekszem a nővéreddel? Mit csinálsz? Gondolkozhatnál néha.. –folyt ki egy könnycsepp az arcomon

- Nem történt volna meg.. van annyi esze, hogy lelök magáról. –húzta el a száját

- Ti is ott tartottatok Louisval? –kérdeztem, és ráemeltem a tekintetem

- De semmi nem történt.. azért hozott át. –mosolygott

- Te komolyan nem fogod fel?! Ennyire vicces?! –kaptam fel a vizet

- Tudod mit?! Te hülye vagy!! Ha még ezt a kis poént sem tudod értékelni, és hisztizel, akkor hagyjuk egymást a picsába! –kiabált 

- Te elmebeteg őrült!!!!! Elegem van belőled! –emeltem fel én is a hangom, amin még én is meglepődtem- Figyelj, nem így gondoltam…

- Tűnj a francba! –lepofozott, és kirohant az ajtón

Én utána mentem, vagyis szaladtam.. szaladtam, mivel kiment az utcára.

- Lea beszéljük meg! –mondtam neki, amikor utolértem

- Mit kell ezen megbeszélni??? –kérdezte könnyezve, és rágyújtott

- Ne csináld ezt, könyörgöm.

- Niall hagyj… Hol van Zayn??? –kérdezte

- Meg kell beszélnünk…

- Hol van Zayn???? –emelte fel kicsit a hangját

Én nem szóltam semmit, csak odaadtam neki a telefonom, hogy felhívja az oly hőn áhított ZAYNt.

- Zayn? –szólt bele a telefonba elcsukló hangon, amin nekem megesett a szívem

Még beszéltek vagy egy jó 10 percet, amikor Lea letette a telefont, és sírva fakadt..

- Jesszusom, jól vagy?! –kérdeztem, és a szemeibe néztem

- Niall.. én annyira sajnálom, hogy ilyen vagyok veled! Pedig te komolyan nem érdemled meg! Sajnálom.. –mondta egyre halkabban, mire én magamhoz húztam

- Én sajnálom, hogy úgy beszéltem veled.. Nem megyünk el valamerre??? –próbáltam terelni a témát

- Szeretlek. És nem érdemellek meg… - bőgte el magát

- Miket beszélsz?!?! Könyörgöm, Leila ne mondj már ilyeneket! –húztam szorosan magamhoz

- Niall… menjünk sétálni. –mondta, és elindultunk, neki a nagyvilágnak

Ősz van… a száraz falevelek idegesítően ropogtak a talpunk alatt, a hideg sarki szél csípte a bőrünket,  de nem különösképpen izgatott minket. Csak sétáltunk, és beszélgettünk.. Ugráltunk a falevélkupacban, mint a kisgyerekek, és jól éreztük magunkat.

- Lea… szeretném, ha jövő héten eljönnél velem a szüleimhez… Bemutatnálak nekik. –mondtam kicsit félve

- Nem túl korai ez még egy kicsit??? –nézett rám kikerekedett szemekkel

- Pont időben van! –mosolyogtam

- Hát… végül is úgy sincs sok dolgom jövő héten, csak szerdán és szombaton, ugye amikor megyünk fellépni.. Szóval oké. –derült fel az arca

Tovább sétáltunk, és megláttunk egy Starbuckst.

- Nem iszunk meg egy forró csokit??? –kérdezte- Már teljesen szétfagytam!

- Menjünk. –fogtam meg a kezét, és beléptünk a boltba

- Mit adhatok?? –kérdezte a kedves női eladó

- Két forró csoki lesz. –válaszolta Lea, majd keresett egy ülőhelyet, míg én vártam az italunkra

- Itt is van, 5 font lesz. –mosolygott- Ja és még valami.. milyen neveket írhatok a poharakra?

- Lea és Niall… Nagyon köszönöm. –kifizettem, majd megkerestem azt az asztalt, ahol éppen a szerelmem ült

- Hú, de jól esik! –mondta, miután belekortyolt a csokijába

Én csak néztem, néztem, és néztem..

- Van valami az arcomon??? –kérdezte, mikor észrevette, hogy őt bámulom

- Csak olyan gyönyörű vagy. –mosolyogtam, mire ő elpirult.. ezt imádom.

Megittuk a forró csokit, és kimentünk a boltból.

- Mehetünk haza? –kérdeztem, mert már elkezdett sötétedni

- Én még kinn akartam maradni. Tudod, este olyan szép itt minden. –mosolygott

- Akkor maradjunk. –mondtam, és elindultunk sétálni

Ő megállított valakit az utcán, csak azt nem értem, hogy miért…

- Elnézést, lefényképezne minket?! –kérdezte kedvesen az öreg hölgytől

- Persze kedveseim… melyik gombot kell megnyomni? –kérdezte a néni, mire mi megmutattuk neki- Nagyon szép párt alkottok. –mondta, és a kezünkbe nyomta a telefont, majd elsietett

- Ez fura volt.. –jelentettem ki

- De a kép csodálatos! –csókolt meg szerelmem, majd megmutatta a képet

- Imádlak, ugye tudod??

- Persze… - mosolygott- Te Niall, nem tudod, hogy hová raktam a cigimet??? –kérdezte, miközben lázasan kutatott a táskájában

- ide figyelj Kicsim… nagyon szeretném, ha végre leszoknál erről az önromboló életvitelről… - mondtam neki kedvesen, majd kivettem a cigarettát a szájából, és kettétörtem

- Niall ez nem fog menni, ugye te is tudod?!

- De én hiszek abban, hogy menni fog! Csak próbáld meg… a kedvemért

- Tudod… azt hittem, hogy nem akarsz megváltoztatni. De ezek szerint nagyon nagyot tévedtem! –kiabálta

- Kérlek higgadj le. –mondtam neki, és erősen magamhoz szorítottam.

Rájöttem, hogy neki vannak ilyen kisebb-nagyobb dühkitörései, de azt is tudom, hogy hogyan kell őket kezelni. Ő 3 perc múlva már meg is nyugodott, és tovább indulhattunk.

- Figyelj nem ülünk be egy moziba??? –kérdeztem

- Menjünk… ugyan nem tudom, hogy mit vetítenek, de jó ötlet. –mondta, és egy puszit nyomott a számra

Nem kellett sokat sétálni, mivel két sarokkal odébb van a mozi, de közben kiröhögtük az életünket.  Vettünk két jegyet a nem is tudom milyen filmre, ami borzalmas volt.. Semmi mondanivalója, csak unalmas beszélgetések.. De mi ezt is végigröhögtük, és az egyik csávó ránk is szólt, hogy halkabban, mire Lea jelenetet rendezett, és elkezdett anyázni a pasasnak… Minket az őrök vittek ki.

- Láttad a hapsinak az arcát, amikor elkezdtél vele kiabálni??? –röhögtem

- Nem bírom! –lihegte

- Elinduljunk hazafelé?? –kérdeztem, és az órámra pillantottam

- Mennyi az idő??

- Fél 10… Jesszusom, fél 10?! –lepődtem meg

- Fél 10, és a hasad nem jelzett, hogy éhes?? Hogy lehet ez?! –vágott olyan fejet barátnőm, aki komoly fába vágta a fejszéjét, és nem tudja megoldani az ügyet

- Nevess csak… de várj egy pillanatot! Komolyan érzek valamit… valamit… ami… Éhes vagyok. –húztam el a szám szélét, mire Lea elkezdett röhögni

- Na jó, induljunk. –mondta, és megfogta a kezem

- Egyébként mit beszéltél Zaynnel? –kíváncsiskodtam

- Nem rád tartozik barátom. –bunkózott, ami kicsit rosszul esett

- Értem…

- Niall nem azért mondtam, csak tudod Zayn a legjobb ismétlen a legjobb barátom és van olyan dolog, ami csak kettőnkre tartozik… Ne haragudj! Amúgy meg ha nagyon érdekel, akkor csak tanácsot kértem tőle… szükségem volt rá, ennyi az egész. –mosolygott

- Értem.. és köszönöm. –gondoltam, hogy nem érti a dolgot- Köszönöm, hogy itt vagy nekem.

- Tudod Niall… gondolkoztam… Melletted megint az lehetek, aki régebben voltam, tudod még Tyler előtt. Eddig nem értettem, hogy miért akar mindenki megváltoztatni, de most már értem. Nekem is sokkal jobb így, hiszen még fiatal vagyok! Tudom, hogy nem akarsz megváltoztatni, de melletted tudatosan az vagyok, akinek lennem kell! Nem kell állandóan a problémáimon gondolkoznom, mivel itt vagy mellettem Te, és ez mindennél többet jelent, eltereled a gondolataimat. És az a legviccesebb, hogy Te, Niall Horan még a legrosszabb napomból is képes vagy csodálatosat csinálni, melletted nem lehet nem mosolyogni, és unatkozni. Köszönöm.. –mondta, amin kicsit meghatódtam- oké, lehet, hogy nyálasan hangzott, de ez van. –forgatta meg szemeit- És eldöntöttem valamit: leszokom a dohányzásról!

- Imádlak Lea, mindennél jobban!!! –csókoltam meg

- Oké, ez most szerintem külső szemmel kb. úgy nézhetett ki, mint valami brazil szappanopera „csattanó” része. –röhögött

- Nem baj. Ez van, ezt kell szeretni. –mondtam parasztosan

Már épp oda értünk a házunkhoz, mikor megláttuk Zaynt.

- Nézd, ott a legjobb haverod! –mosolyogtam, és oldalba böktem szerelmemet

- Zaynieeeee. –futott oda hozzá, és sajnos túl későn volt, hogy utána nyúljak

Hallottam: azt, hogy Zayn kiabál neki, hogy álljon meg. Egy nagy csattanást. Egy fékezést. Sikolyokat. Ajtócsapódást. Sírást. Jajveszékelést. Kiabálást. Csöndet… majd azt, hogy Harry engem szólongat. Szirénát. 

- Niall, Niall kelj fel. Azonnal be kell mennünk a kórházba. Niall! –pofozott fel, mire magamhoz tértem

- Mondd, könyörgöm mondd, hogy ez csak egy rosszul sikerült álom. –könyörögtem neki

- Niall ülj be mellém a kocsiba! –mondta Hazz, és segített felállni

- Niall jól vagy??? –kérdezte Zayn

- Te.. te… Te láttad, ahogy… - próbáltam kimondani, de nem ment

- Igen láttam. –sírta el magát

Én csak csöndben ültem, és nem tudtam elhinni… lehetséges?! Néztem magam elé, és semmit nem értettem.

- Itt vagyunk Niall, itt vagyunk! –szólt hozzám Harry, mire én kiugrottam a kocsiból, és elkezdtem rohanni

Rohantam, rohantam… Addig, ameddig meg nem láttam Sheilat és Lout összeroppanni,  miközben az orvos beszél hozzájuk. Ugye nem??? Ugye… Istenem mondd, hogy nem az történt, amire én gondolok..

Na akkor itt volt a 9. rész, remélem, hogy mindenkinek tetszett… Sajnálom, hogy rövid lett, de nem akartam, hogy a végén legyen a csattanó, így legalább lesz mit írnia a kedves szerkesztőtársamnak, és ti meg izgulhattok egy hetet, hogy vajon mi lesz Lea sorsa.. Ha tetszett a rész, akkor hagyj magad után nyomot, iratkozz fel az oldalra, mert garantálom, hogy itt nem álltunk le az izgalmak gyártásával. És hoztam nektek egy ötletet: arra gondoltam, hogy minden rész végén tehetnénk fel egy kérdést a résszel kapcsolatban, mint például: melyik volt a kedvenc részed ebben a részben. Ha tetszik az ötlet, akkor komizz! J Kiss & Hug: xxDorcii.<3

8. rész Balhé

Leila szemszöge:

- Hát azt hiszem akkor hagylak titeket. Holnap jövünk be. - jött oda hozzám Shel mintha semmi nem történt volna, teljesen nyugodtan és adott egy puszit.
- De....
- Ne aggódj! - kacsintott majd kiment.
- Tudod... Régen mondtam ki azt amit érzek.. és régen szerettem valakit így mint Téged... Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire a családunkon kívül. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez, még ha egyszer utáltuk is. - mondtam neki.
- Nagyon szeretlek Lea. És minden baromtól megvédelek! Soha többet nem lesz semmi baj. Viszont ez a  szívbetegség...ez....
- Bármikor előjöhet és mivel dohányzom ezért még többször előfordulhat... - mondtam lehajtott fejjel.
- Kérem uram távozzon ki a teremből. - jött be az orvos kopogás után.
- Rendben. - mondta Niall.
- Kérem doktor úr!! Hagy maradjon! Szükségem van rá! - mondtam a dokinak.
- Jó... De senki nem tudhatja meg!!! Pihenjen! - mondta a doki majd kiment.
- Fáradt vagyok nagyon Niall.. Viszont..... 
- Mondd. - vágott a szavamba.
- Pisilnem kell. - mondtam kicsit nevetve és pirulva. Ő hangosan felnevetett
- Hát menj el.- mosolygott.
- De nem tudok felállni Niall.. Nincs bennem erő.. - mondtam az igazat. Ő felállt az ágyról majd a másik oldalamra jött és segített felállni. Olyan volt mintha repülnék és a lábam azért mindig érintette a talajt. Elkísért a mosdóig. - Most megszegtem egy dolgot. És te segítettél benne . - nevettem.
- Szóval beleviszel a rosszba? - nevetett majd megpuszilta az arcomat.
- Tilos felállnom napokig. Amit azért nem értek, hogy pisilni, hogy megyek el és zuhanyozni? - kérdeztem viccesen. Közben pisiltem majd szóltam Niall-nek, hogy végeztem. Visszasegített az ágyba majd befeküdt mellém. Egymással szemben voltunk és mégis a mellkasánál volt a fejem.
- Anya mit fog ehhez szólni ha holnap reggel meglátja, hogy mellettem fekszel. - nevettem kínosan.
- Lea... Lennél a barátnőm? - kérdezte és még a sötétben is láttam ahogy mosolyog.. Válaszul csak óvatosan megcsókoltam.
- Ezer örömmel. - mosolyogtam.
- Anyáéknál voltam pár napot, Mullingar-ba. Greg csak olvadozott, hogy milyen szép vagy.. - mondta.
- Greg? - kérdeztem.
- A bátyám. - mondta. Csak elmosolyodtam egy kicsit. Éreztem ahogy a keze a derekamra rakja majd kicsit föntebb csúsztatja és jobban magához húz. Ezen el is mosolyodtam.
- Jó éjt szerelmem.  - mondta Niall és adott egy puszit.
- Jó éjt Niall . - mondtam és lassan de félve aludtam el, mi van ha nem ébredek föl? De legalább mellette halok meg.

Arra keltem másnap, hogy a nővér kelteget.
- Mi? - kérdeztem kómásan. Niall mellettem ült.
- Kérem vegye be a gyógyszerét. - mondta a nővér és lerakta a poharam mellé a gyógyszert.
- Niall. Ha megkérlek hozol nekem ásványvizet? - kérdeztem barátomtól.
- Persze. - mondta és adott egy puszit a fejem tetejére. Mikor kiment egyből Zayn jött be.
- Jó reggelt Csipkerózsika. - nevetett.
- Zaynieee!!! - mondtam vidáman.
- Hogy vagy?? Ja ezt neked hoztam. - kacsintott.
- Jobban, és ezt nagyon köszönöm. - emeltem meg kicsit a sütiket.
- Otthon mi a helyzet?? Anya nagyon haragszik rám?? Shel elmondott mindent? - kérdeztem Zayn-től.
- Anyud nagyon aggódik és bármikor besétálhat a testvéreiddel. El.. - mondta Zayn. - Amúgy fura vagy nekem.. - húzta fel a szemöldökét. Ekkor lépett be Niall. Zayn-nel lepacsiztak majd töltött a pohárba nekem vizet és leült mellém.
- Köszönöm. -mondtam halkan. Bevettem a gyógyszert majd kicsit feljebb ültem és összekulcsoltam a kezem Niall-el.
- Már értem!! Jujj!! - mosolygott Zayn mint egy lány. Ekkor újra kinyílt az ajtó és apáékat pillantottam meg. Nagy mosoly ült az arcomra.
- Kicsim!! -rohant hozzám anya és megölelt.
- Jól vagyok, vagyis ha nem fojtasz meg. - mondtam.

- Bocsánat.. Tudod, hogy aggódtam??? - kérdezte tőlem könnyes szemmel.
- De minden rendben van. - mosolyogtam.
- Lea nem olyan lány akit legyőzne egy betegség!! - mondta büszkén Zayn.
- Csá haver! - mondta apa.
- Szia haver. - nevettem. Apával általában mindig így hívjuk egymást.
- Hiányzol... Anyáddal és a testvéreiddel nem lehet becsengetni a szomszédokhoz és hülyeségeket csinálni. - mondta apa.
- Már haza akarok én is menni. - mondtam.
- Ti akkor most??-kérdezett egy teljesen más dolgot Harry.
- Mi akkor most... igen. - mosolyogtam. Anya csak furcsán nézett.
- Nem érdekel mit gondolsz anya én szeretem Niall-t és Ő is engem. - mondtam.
- Rendben.  - mondta anya.
- ÉS nem tilthatsz el tőle... várj mi?? - kérdeztem.
- Rendben van.... A Shel már intézkedett.. - mondta anya.
- Köszönöm!! - mosolyogtam. Fura de nagyon boldog voltam. Niall itt ül mellettem, a családom mellettem áll és hallhatom Zayn hülyeségeit. Ez mindent megér.

3 nap eltelt. Ma engednek ki a kórházból. Niall segített pakolni. Hirtelen magához húzott és belepuszilt a nyakamba. Olyan jó volt.
- Elmegyünk majd strandra? - kérdezte Niall.
- Végül is... - mosolyogtam. Felé fordultam majd a kezeimet a nyakába helyeztem meg ő a derekamra rakta. Gyorsan kaptam egy csókot majd kézen fogva indultunk le. Sokkal többet mosolygok Niall mellett, olyan Én vagyok. Út közben Shel-be és Louis-ba botlottunk.
- Nézd milyen aranyosak!! - mondta ikertestvérem barátjának.
- Jól vagy Lea? - kérdezte Louis.
- Jobban, igen. Niall mindig bent volt mellettem, mintha ő is beteg lett volna. - nevettem. Elindultunk közben kifele és ahogy én kiértem már vettem is elő a cigimet. Eléggé hiányolom már.
- Nanana!! - mondta Shel és kikapta a kezemből a cigit.
- Na!! - mondtam felháborodva.
- Nem cigizel! Árt a szívednek. - mondta.
- Eddig nem érdekelt téged és nem volt semmi baj! - mondtam és visszakaptam a kezéből.
- Lea...
- Nincs Lea, nem érdekel a nagy testvéri aggodalmad miattam, tudok magamra vigyázni.. - mondtam.
- Lehet, hogy van amiben tudsz magadra vigyázni.. De ne feledd mi lett most is! Ha nem vagyok melletted és nem aggódok és törődök veled akkor már halott lennél! - mondta. Na ilyennek sem láttam még a testvéremet.. Romba dőlt a világ természeti egyensúlya és mindenki megbolondult, még én is.
- Jó vágom, sikerült elbasznom az életemet, tudom-tudom. - mondtam és meggyújtottam a cigit majd összekulcsoltam a kezünket Niall-el.
- Rég vártam ezt a pillanatot. - mondtam halkan miután kifújtam a füstöt. Végül is lassan elszívtam a cigimet miközben hazafelé sétáltunk.
- Na és mi van azzal a csajjal? Tudod aki miatt felfüggesztést kaptál.. - mondta Louis.
- Nem tudom, de rájöttem, hogy életemben először hálás lehetek neki, hogy hetente csak egyszer kell 6-kor kelnem. - mondtam elégedett mosollyal az arcomon.
- Ezért ne legyél büszke. - mondta Sheila.
- Bocsánat, hogy nem lehetek olyan tökéletes mint te. - mondtam.
- Menjetek előre légyszi. - mondta Niall. Én értetlenül néztem rá.
- Nem.. Maradunk.. - mondta Shel. Niall csak sóhajtott.
- Mi van veled?? Tudom, nem fogsz megváltozni, de hol van az a lány aki hálás a testvéreinek? Minden rendben? - kérdezte Niall miközben simogatta az arcomat. Elidőztem kicsit és a pillanatnak éltem.
- Utálom, hogy mindig azt akarják, hogy olyan legyek mint Shel. Nem volt választásom amikor a múlt volt. És nem akarom, hogy mindenki a múltam miatt ítéljen el, én már más vagyok!! - mondtam teljesen kikelve magamból. Niall csak magához húzott én meg csak élveztem az illatát és a pillanatot, hogy mellettem van.
- Én mindenhogy szeretlek, a múltaddal együtt. - mondta Niall. Végül azt vettük észre, hogy Louis és Shel elmentek. Mi is összekulcsolt kézzel mentünk hazafele. Végre megérkeztünk, el is fáradtam. Mikor bementünk anya idegesen ölelt meg.
- Most mi az? - kérdeztem.
- Aggódtam érted. - mondta.
- De szóltam, hogy mos jövök. - mondtam.
- De nem Sheila-val jöttél. - mondta.
- De Sheila nem mondta, hogy Niall-el jövök?? - kérdeztem.
- Nem ezt elfelejtette mondani. - mondta anya.
- Véletlen elfelejtette biztos.. - forgattam meg a szemeimet.
- Mindegy a lényeg, hogy itthon vagytok. - ölelt meg újra anya majd Niall-t is.
- Hazajött végre, hazajött végre! LEA!!! ITTHON VAGY!!!! -mondta az elejét még énekelve majd a végét nagy örömmel apa.
- Apa!!!! - mosolyodtam el és felugrottam a hátára majd együtt énekeltük " Hazajött végre!". Mindenki csak nevetett.
- Jó elég, még csak most jött haza. - mondta anya.
- Ezért ünneplünk! - mondta apa és tovább énekeltünk, de apa amilyen béna megbotlott a szőnyegbe és elestünk amin csak jobban nevettünk.
- Lea!! - szaladt egyből Niall.Azt hitte, hogy sírok pedig csak röhögőgörcsöm lett és azért sírtam.
- Jól vagyok. - próbáltam kinyögni, de csak röhögtem és röhögtem.
- Ez nem vicces. - mondta Niall és magához ölelt. Jól esik, hogy valaki ennyire félt engem.
- Jól vagy apa?? - kérdeztem.
- Minden oké. - röhögött ő is.
- Na ez hiányzott a kórházi napokból. - mondtam és felakartam állni Niall öléből, de gondoltam megviccelem kicsit a családot. - Áú, Niall. - bújtam hozzá.
- Mi az?? Mi fáj? - kérdezte aggódva.
- Kicsim minden rendben?? - kérdezte anya is aggódva. - NA látod!! Ez van ha hülyeségre tanítod a gyereket!! - kiabált anya apával. Kicsit megsajnáltam az öreget de ez jó móka.
- Fáj a szívem, szúr nagyon.. Niall nagyon fáj. - kezdtem el kamu sírni.
- Hívjatok mentőt!! - mondta Shel. Én úgy tettem mintha elvesztetem volna az eszméletemet vagy meghaltam volna.
- Ne.. Lea ne hagyj itt! Mondj valamit!! Szeretlek. - mondta Niall és éreztem egy könnycseppet az arcomon. Nem bírtam tovább és kitört belőlem a röhögőgörcs ismét.
- Ez kurvára nem volt vicces Leila!! - mondta nővérem és letörölte a könnyeit.
- Na, ez poén lett volna ha nem velünk játszod el! - mondta apa.
- Gratulálok lányom!!! Rám hoztad a frászt!! EZ szerinted normális???? - kiabált anya.
- Bocsi na.. - mondtam.. Estig hallgattam ahogy kiabáltak velem. Csak Niall nem szólt egy szót sem. Niall felrohant az emeletre én meg egyből utána. Hallottam ahogy anya utánunk akart jönni, de apa nem engedte.
- Tudom mire gondolsz, lehet most lefeküdnek, de Lea sem szűz már, nem szólhatsz bele és ne felejtsd el Ő Niall. - mondta apa és én csak ennyit hallottam. A szobám előtt elkaptam barátom karját.
- Niall!! - mondtam.
- Mi van? Megint rám akarod hozni a szívbajt,? - kérdezte és egy-két könnycsepp legördült az arcán.
- Én annyira sajnálom, jó viccnek tűnt és nem gondoltam bele.. Ígérem, soha nem fogok még egy ilyet csinálni és soha nem fogok a karjaid között meghalni, mert szeretlek és semmi nem győzhet le engem ilyenkor!! - mondtam de ő nem válaszolt. - Nem akarom, hogy ez legyen, ne sírj! Szeretlek nagyon! - mondtam és letöröltem a könnyeit. Lassan az ajkaira tapasztottam az enyéimet. Csak egy apró csók ami egy szájra puszinak is tűnhetett, de nem az volt, ez annál sokkal több. Végül eléggé elvadult a csókunk. Bementünk a szobámba kicsit másképp, de nem váltak el ajkaink egy másodpercre sem.

Nem hagyta, hogy odacsapódjak a falnak. Tovább faltuk egymást és élveztük a pillanatot. Levegő hiányába váltak el az ajkaink.
- Egyszer már majdnem elveszítettelek, nem akarom még egyszer! - mondta lihegve majd a nyakamat találta meg célpontul. Szerintem innen már a vak is rájöhetett, hogy Niall mit akar, de én félek nem is tudom miért. Először  a testvéreimmel akarok beszélni ők tudják, bár kiröhögnének. A pulcsimat kezdte el levenni majd a nadrágom övét csatolta ki amikor megfogtam a kezét.

- Niall.. - mondtam lihegve. Teljesen beleéltem magam, hogy mi most sex-elni fogunk, de nem.
- Sajnálom, csak annyira akarlak és azt hittem te is akarod és...
- Én sajnálom. - mondtam.
- Nincs mit sajnálnod. - mondta.
- Itt alszol? - kérdeztem.

- Ha anyud megengedi. - mondta.
- HA nem szívtad ki a nyakam akkor biztos. - nevettem. Ő csak megnézte és hideg ujjaival hozzáért a nyakamhoz.
- Lea színe van mindenhol. - mosolygott. Lementünk és mindenki minket nézett.

- Ilyen gyorsan megbeszéltétek? - kérdezte apa.
- Igen, minden rendben. - mosolyogtam. - Öm.. Apa.. Itt aludhat Nialler?? - kérdeztem.

- Igen! - mondta apa és anya ugyanakkor ennek az ellenkezőjét.
- De most miért? - kérdeztem.
- Mert nem! - mondta anya szigorúan és láttam, hogy könnyezik a szeme.
- Úr isten anya! Nem feküdtem le Niall-el! -mondtam.
- De ha itt alszik fogsz és újra olyan leszel - mondta.
- Igen lefogok feküdni vele, majd mert szeretem és már nem olyan vagyok! Kérlek. - mondtam.
- Nem tudom. - mondta anya.
- Apa kérlek!! - mondtam.
- Megmondta a lány! Nem lesz semmi! - mondta apa anyának.
- Jó.. legyen.- mondta anya én csak megöleltem majd felrohantunk Niall-el a szobámba.
- Fürdünk együtt?? Mármint fürdőruhába. - pirultam el.
- Először is nagyon édes vagy amikor elpirulsz és igen, csak előbb elintézhetnék valamit?? - nézett le majd rájöttem. ( oké röhögőgörcsöm lett és nem tudom miért XDDDDDD. by.: Mesii szerk.) Ő csak bement a fürdőbe én addig felvettem a fürdőruhámat majd vártam egy kicsit mire kijött ő is és ledobta a felsőjét. Teljesen elolvadtam a látványtól. Csináltam magunknak kellemes hőmérsékletű vizet majd telenyomtam tusfürdővel, hogy jó habos legyen. A rövid hajamat újra felfogtam. 
- Meg fogunk fulladni a haboktól!! - mondta én meg csak nevettem.. Beleszórtam ilyen gyöngyöket amitől sötét kék lett a víz. - Ezt hogy csináltad?? Te boszorkány!! - mondta Niall nevetve majd magához húzott és megcsókolt. Beleültünk a kádba és ő az ölébe húzott. Imádom a közelségét és nélküle nem tudnék élni.

Lou szemszöge:

- Oké én értem, hogy Lea a legfiatalabb, de gondoljatok bele ő sokkal több mindent élt már át mint mi Shel-el. Már nincs mitől félteni mindent tud mit csinál és fogadni merek, hogy ő állította le Niall-t, hogy megtörténjen mivel szerintem észrevehetően ágaskodott a kicsi Niall. - mondta a családtagjaimnak.
- De én féltem, mert a gyerekem!! Nem is tudtam, hogy lesz és még is annyira fontos nekem, hogy ennyi mindenen átment az rossz!!! - mondta anya.
- Nem szeretnék beleavatkozni Mr. és Mrs. Teasdale, de Niall után csak egy emberre hallgat és meg pedig az Zayn. - mondta Louis.
- Zayn, persze.. - forgatta a szemeit Shel.
- Igazából sokat beszélgettünk vele Lea-ról és ő minden kérdésünkre csak annyit válaszolt, hogy " Senki sem ismeri pedig egy nagyon erős és nagyszerű lány. Ha elmeséli a múltját ne azt nézd ami történt hanem, hogy ő mit hogyan csinált!!" - mondta Hazz.
- Basszus!! Ott kéne lenni a pizza-zóban!! - mondta Shel hirtelen és felrohant, csak kiabálást hallottunk.
- Baszki Shel!!! Kopogni luxus?? - kiabálta Lea.
- Öltözz!! A pizza-zóba kéne lennünk!! - mondta Shel.
- Mi??? És én erről mi a rákért nem tudok???? Jó hogy szólsz basszus!! Jó akkor vidd ezt a kocsiba! Niall öltözz már fel!!! - mondta Lea. Innen lentről tök viccesen hangzik.Végül Lea jött le csupa vizesen fürdőruhába és egy törülközővel a kezébe, utána meg Niall aki épp a pólóját vette fel majd Shel jött a ruhákkal.
- Hát ez egyre jobb. - nevettem.
- Ne nevess hanem segíts!!! - mondta és hozzám vágta a zokniját. Kigubancoztam neki.
- Hát ez tényleg vicces. - nevetett anya is egy kicsit.- De menjetek. Istenem veletek áldott meg! - mondta anya majd kitolt minket az ajtón. Beültünk a kocsiba és Lea elkezdett felöltözni és mindenkin átnyúlt.
- Tudom hogy direkt csinálod de hagyd abba!! - mondta Shel mikor Lea a lábával az arcát az üvegnek nyomta.
- Így milyen szép vagy. - mosolygott Lea.
- Kabd be. - csak ennyit mondott Shel. Végül befutottunk és Joey sem haragudott nagyon. A lányok gyorsan összekapták magukat majd felmentek a színpadra.
- Hello!! Jó estét!! Én Lea vagyok ő pedig a hologramom! Első szám amit énekelnék egyedül az a Cry me a river. - mondta Lea mire csak Shel mosolygott. Miközben énekelt Niall-re nézett aki csak mosolygott. Nagy sikere lett a dalnak. Ez után Shel énekelte a Mama do-t. Neki is nagy sikere lett majd énekeltek együtt egy csomó dalt. Valaki bejött az üzletbe mire odafigyeltünk és Tyler-ék voltak mögöttük Zayn, Liam, Perrie és Danielle. Zayn elkezdett kiabálni de senki nem hallotta a zene miatt. Louis is elkezdte lökdösni mire Shel leszaladt a színpadról. Tayler csak nézett a színpad és mintha üzenni akart volna neki, hogy még megtalálja vagy ilyesmi.
- Mit akarsz itt?? - kérdeztem.
- Csak jöttem megnézni Lea-t vagy talán baj? - kérdezte Tyler.
- Igen baj! Hozzá ne merj érni, ne gyere a közelébe, ne kövesd hagyd békén! - kiabáltam.
- Mert akkor mi lesz?? Féljek pont tőled Louise??? -  kérdezte Tyler mire bevertem neki egyet majd még egyet majd még egyet mire valaki leakart róla szedni de csak vertem és vertem.
- Mit akarsz? - kérdezte Lea mire véglegesen leálltam ennek a nyomorultnak a verésével
- Csak elkísértük ezt a szerencsétlen. - bökött a  fejével Chad.
- Megkértelek valamire és azt hittem annyira megbecsülsz még engem mint eddig. - mondta Lea kiscit félreérthetően.
- Figyelj, bármi lett volna nem hagytuk volna, azért én is emberből vagyok nem úgy mint a nővéred. - mondta Chad.
- Na a nővéremet hagyjuk ki ebből. Lehet egy vadállat de szeret és megakart védeni. - mondta.
Erre nem mondott senki semmit csak felkapartáka  földről szerencsétlen Tyler-t és elmentek. Lea hozzámbújt majd megköszönte nekem és mindenkinek. Zayn-t is megölelte majd Niall-höz bújt.

7. rész A szomorúság ára..

Shel szemszöge

Nagyon aggódom Lea miatt.. Még mindíg nagyon szomorú Niall miatt, de én próbáltam nyugatni, hogy úgyis vissza jön, mert igazából szereti őt, de ő csak azt hajtogatja, hogy elrontotta, és nem csodálja, mert ilyen helyzetben ő is pont ezt tette volna.. Én azért bízok Niall érzéseiben.
- Lányok mi elmentünk, légyszíves vigyázzatok egymásra. Louis itthon van, ha bármi kell. -kopogott be Hazza
Én intettem az ajtó felé, hogy megértettem, és mehetnek... 5 perc múlva hallotam az ajtócsapódás, mely azt jelezte, hogy elmentek.. Én húgom felé fordultam, mert észrevettem rajta, hogy nincs minden rendben.
- Jól vagy? -kérdeztem őt bámulva
- Nem igazán... Tudod. a szívem.. Nincs nálunk véletlen valami gyógyszer? -kérdezte, és egyre sápadtabb lett
Hála istennek mindíg magamnál tartom a gyógyszerét, ha szüksége lenne rá.. Gyorsan töltöttem egy pohár vizet, és a kezébe nyomtam a gyógyszert, hogy gyorsan nyelje le.
- Figyelj én most hagylak pihenni, majd kiálts, ha baj van! -mondtam neki, betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára
- Sheila. Nagyon köszönöm, és nagyon aranyos vagy. Sokat jelent, hogy itt vagy mellettem. -mondta, ami eléggé meghatott, mert nem szokta a dolgokat ilyen nyíltan kijelenteni.
Én mosolyogtam, majd bezártam magam mögött az ajtót, és letrappoltam barátomhoz.
- Hogy van? -kérdezte
- Hát hányingere van. -hazudtam, mivel senki nem tudja a szívproblémáját.
- Hmm.. Kérsz valamit inni? -kérdezte
- Olyan nehéz... Sajnálom őt, mert nem akartam, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.. Niall is most eléggé kegyetlen volt vele, nem ezt érdemli. -mondtam neki
Ő leült mellém, és megsimogatta a hátamat, majd megcsókolt.
- Mellette vagyunk, és szerintem túléli. Niall úgy sem fog lemondani róla, és ezt te is nagyon jól tudod.
- Igazad van. Felnézek Lea-ra, hogy minden rendben van-e.
Kinyitottam a szoba ajtót, és azt vettem észre, hogy Lea a földön van, folyamatosan zihál és köhög, majd véreset köpött.. Megpróbált felállni, de nem sikerült neki, összesett és elájult.
Én lekiabáltam szerelmemnek, hogy jöjjön fel, és hívja a mentőket. Míg a mentők megérkeztek én utasítottam Louis-t, hogy hívja fel a többieket, mert én bemegyek vele a kórházba. Én már teljesen ki voltam készülve..

 Gyorsan kiértek, és 15 perc múlva már tolták be a kórházba, én pedig szaladtam utánuk könnyes szemmel. Nagyon sokáig voltak benn, és én már kezdtem aggódni. A várakozás alatt le kellett adnom testvérem adatait, és egyéb fontos tudnivalót. Csak vártam, és vártam, amikor hirtelen Harry, Lou és Louis jelentek meg.
- Na mit mondott az orvos? -szaladt hozzám nővérem
- Még semmit.. -szipogtam
- Nagyon ügyes vagy, és szerencsés, hogy egy ilyen nővére van. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott. -mondta Lou szintén könnyes szemmel.
- Valaki elmondaná végre, hogy mi folyik itt? -kérdezték a fiúk szinte kórusban
- Szóval az van, hogy Lea igazából.. -kezde el nővérem, de ekkor pont jött ki a doktor út.
- Önök a család? -kérdezte ránk mutatva
- Többnyire. Nagyon súlyos? -kérdeztem, de nem bírtam leállni a szipogással
- Igazából nem annyira, mint hittük... Az ifjú hölgynek ügye szívelégtelensége van, és a tünetei jöttek elő. A hasüregben felgyülemlett folyadék, és a szabálytalan szívverés is ezek közé tartozik, amit nála is diagnosztizáltunk. Érte mostanában valamilyen stressz, vagy esetleg van valami családi probléma? -kérdezte az orvos, és mindenki egymásra nézett- Szóval igen... arra gyanakszunk, hogy ez a probléma lehetett a kiváltó ok. Nem súlyosabb egyébként, a folyadékot már eltávolítottuk és a szívverése is szabályossá vált.. Most az intenzíven van, és pihennie kell, de ha gondolják már most is bemehetnek hozzá.. Ketten! Nagyon jól tette, hogy egyből értesített minket hölgyem. -mondta nekem az orvos, majd elment
- Lányok ti menjetek, addig megvárjuk, amíg a többiek is ide érnek. -mondta Hazza
- Niall-t értesítette már valaki? -kérdeztem
- Igen kincsem, én. De most menjetek! -mondta nekem Louis, és adott egy puszit.
 Nővéremmel kézszorítva értünk be a kórterembe, és nagyon sajnáltuk húgunkat, aki csak testileg volt velünk, mert aludt.. Legalábbis remélem, hogy csak aludt.
Én elkezdtem imádkozni, és Lou is bekapcsolódott.. Az ima végén felkelt, és megszorította a kezemet.
- Köszönöm. -mondta, de olyan halkan, hogy úgy tűnt, mintha suttogna
Én megpusziltam a homlokát. Nagyon nehéz őt így látni. A lányt, akire felnézek, a lányt, aki keményebb, mint bárki más. Most összeroppant, és kórházba került egy fiú miatt. Az őzike szemű Niall miatt! Nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk, és ráadásul csak egy srác miatt, aki eltolta magáról a húgomat.
- Anyáék? -kérdezte
- Nem sokára itt vannak, Louis beszélt mindenkivel. -mondta neki nővérem, és megölelte
- Figyelj, mi most kimegyünk megnézni, hogy itt vannak-e, mert csak két ember jöhet be. -mondtam neki
- Te ne menj! -mondta nekem, és megfogta a kezemet
Láttam Lou-n, hogy rosszul esik neki, mert kicsordult egy könycsepp a szeméből. Én visszaültem a székre, és betakartam.
- Anyát vagy apát küldjem? -kérdezte Lou
- Apát! -vágta rá egyből.
Apa 5 perc múlva benn is volt, és jól megpuszilgatta Lea-t
- Nagyon büszke vagyok rád. -súgta nekem, és megölelt
Még sokat beszélgettünk, és apa után anya jött be. Ő meg szinte már ordibált, hogy mi ez az egész, meg hogy hogyan kerülhettünk ide. Az egyik orvos kedvesen kitessékelte azzal az indokkal, hogy nem kellene jobban stresszelni. A többiek nem jöttek be, csak még utoljára Louis.
- Szia, jobban vagy? -kérdezte húgomtól
- Jobban...
- Miért nem mondtátok ezt az egészet? -kérdezte tőlünk
- Úgy gondoltuk, hogy nem kellene tudnotok róla, hisz semmi probléma nem lehet. -mondta neki Lea lehajtott fejjel
- Hercegnő! -jött be Zayn
- Zayn! -mondta neki olyan vidáman, hogy azt hittem, hogy kiugrik a bőréből.
- Na jó, én megyek akkor. Jössz Shel? -kérdezte Louis
- Nem, ő marad! Itt alszik.. -mondta Lea, és visszarántott
Én elköszöntem szerelmemtől, és megegyeztünk, hogy majd este hív.  Zayn még benn volt egy kicsit, majd ő is elköszönt, és lelépett.
- Jól vagy? -kérdeztem tőle
- Nem baj, ha itt alszol? -kérdezte tőlem
- Nem baj! -mondtam, és átöleltem
Átszállították a sima beteg osztályra, és ott már nyugodtan alhattam vele. Mármint az intenzíven ügye nem lehet...
- Köszönöm, hogy itt vagy, mindennél fontosabb vagy nekem! -mondta, és megölelt


Niall szemszöge

Mikor Louis hívott, hogy baj van, akkor gyorsan elköszöntem a családtól, és autóba ültem. Nem mondta konkrétan, hogy mi a probléma, és hogy kivel, de tudtam, hogy nem viccel, mert a hangjában iedség, és szomorúság hallatszódott. Csak egy kórháznak a címét adta meg, és azt, hogy hová kell mennem. St. Abey Kórház, 5. emelet, 134. szoba. Szokatlanul hosszúnak tűnt az eddig csak pár kilóméternyinek tűnő út. Mikor odaértem a kórházhoz gyorsan beszáltam a liftbe, és amikor végre felért az emeletre, rohantam a szobához.
Ekkor megpillantottam az ágyon fekvő Sheila-t és Lea-t.
- Csajok, mindketőtökkel baj van? -kérdeztem rémülten
Nem tudom, hogy csak halucinálok-e, de én úgy láttam, hogy amikor Lea észrevett, akkor megcsillant a szeme.
- Niall! Te meg mit keresel itt? -értetlenkedett Lea
- Én most magatokra hagylak titeket. -ölelte meg húgát Shel, aki vissza akarta tartani, de nem sikerült neki.
Én közelebb léptem az ágyhoz, majd leültem.
- Mi történt? -kérdeztem félve
- Niall... nekem szívelégtelenségem van. -mondta, és fürkészte az arcomat, a válaszomra várva
- Miért nem mondtad? -fogtam meg a kezét
- Úgy éreztem, hogy senkinek nem kell róla tudnia..
- De hogy kerültél ide?
- A stressz. -mondta, és legördült egy könycsepp, amit letöröltem, majd a szemébe néztem
- Sajnálom. Őszintén. Én nem akartam, hogy bármi baj legyen ebből az egészből, és nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Nem vagy undorító, megértem a helyzeted. Szeretlek.. -mondtam remegő hangon, majd a választ vártam
Mivel nem csinált semmit, kezdtem kicsit kényelmetlennek érezni a helyzetet, és a csendet. Nem tudtam mit kitalálni, ezért megcsókoltam.. Körülöttem megszűnt a világ, és örültem annak, hogy egyből visszacsókolt. Még soha nem éreztem így lány iránt! Mikor eltávolodtak ajkaink, mosolygott. (!)
- Niall..
- Igen?
- Szeretlek! -mondta, és megölelt
- Wiiiiiiiiiiiiii. -visított Sheila
Mi ezen csak röhögtünk, majd a nyakunkba ugrott.
- Ti most... Áhhhhhhhhhhhh. -lelkendezett
- El ne ájulj! -röhögött Lea
- Csinálhatok rólad egy képet, szerelmem?? -kérdeztem, miközben mosolyogtam.
Ő bólintott, én elővettem a telefonomat, és csináltam róla egy képet. Csodás lett, és gyönyörű! Ő az enyém!

6. rész A múlt ~

Lou szemszöge:

Reggel mindenki lent volt a nappaliba csak Shel és Louis nem.. kicsit aggódtam, hogy mi van.. És sajnos a megérzéseim nem csalnak. A lépcsőn jött le az én drága húgom jött le Louis pólójába... kicsit görcsbe rándult a gyomrom azon amit láttam.. Louis is lefutott és adott egy puszit a húgomnak.

- Na.. együtt vagytok?? - húzogatta a szemöldökét Harry.

- JA azt is hallottuk, hogy mit csináltatok éjszaka. - mosolygott pimaszul Liam. Én félrenyeltem a  teámat.

- Ez ugye nem komoly? - kérdeztem.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Shel. Csak bólintottam. Kimentünk a konyhába.
- Szóval?? mi ez?? - kérdeztem.
- Lefeküdtünk.. - mondta Shel.
- Most csak viccelsz??? Igen, április elseje van biztos.. - mondtam majd megfogtam a fejemet.
- Nem viccelek... Először nem akartam de még is megtörtént.. - mondta.
- Figyelj.. addig jó ameddig nem úgy jársz/jártál mint Lea.. - mondtam.
- Hogy járt?? mikor mondtok nekem is bármit? - kérdezte Niall. Mikor ismerhetem meg azt a lányt valójában akit tiszta szívemből szeretek?? Mikor??? Mikor csókolhatom meg úgy, hogy tudom, hogy ő is szeret?? -  akadt ki Niall.
- Figyelj Niall, én nem akarok az ő nevébe beszélni.. elmondja ha szeretné, csak légy türelemmel. Kérlek.. - mondta Shel.
- Na jó.. én hazamegyek.. - mondtam és felkaptam a cipőmet.
- Hova? - kérdezte Harry.
- Jössz velem haza? - kérdeztem. Ő csak bólintott. Felöltöztünk. - 6-ra legyél otthon, ez a maximum és nem érdekel semmi. - mondtam mérgesen húgomnak majd Harry-vel kézenfogva mentünk el.  Elmeséltem mindent Hazz-nak ami történt és miért akadtam ki ennyire..
Mikor hazaértünk Lea feküdt  a kanapén.
- Képzeld, a drága ikertestvéred szépen lefeküdt Louis drágával. - mondtam Lea-nak nem tudom, hogy miért.
- Pfff... - röhögött testvérem
- Ne röhögjél... - mondtam neki.
- Hát ez jó.. a drága, félénk, visszahúzódó ikertestvérem elvesztette egy nála vagy 5 évvel idősebb pasival. - röhögött végig Lea.
- Te sem vagy különb! Sőt rosszabb vagy, szóval ne röhögj. - kiabált a testvérem.
- Ja már is hozzám kell hasonlítani!! Én szerinted akartam azt az életet???? NEM!! gyűlöltem, de nem tehettem mást! - kiabálta testvérem és felrohant a szobájába amit egy nagy ajtócsapódással jelzett.
- Ezt is elcsesztem.. olyan nehéz velük. -sírtam el magam.
- kicsim.. minden rendben lesz... Nekem csak egy nővérem van, nem tudom milyen nagy tesónak lenni, de menni fog neked hisz egy csodás lány vagy.- mondta Harry a biztató szavakat...

Lea szemszöge:

Teltek az órák, csak sírtam a párnámba. Valaki kopogott az ajtómon. Akármelyik testvérem vagy nem érdekelsz. - mondtam.
- Niall vagyok. - mondta.
- Gyere.. - mondtam és letöröltem a sminkemet.
- Minden rendben van? -kérdezte.
- Igen... vagyis ideje megtudnod mindent..- mondtam szipogva.  Leült mellém és én csak sóhajtottam. - 14 voltam... beleszerettem egy fiúba, Tyler... akkor voltak legjobb barátnőim és vidám voltam, nem szájaltam vissza nem voltam ilyen amilyen most.. Tyler nagyon kedves volt és azt mondta, hogy szeret.... aztán elmentem életem első bulijába, nem ittam csak egy pohár vodka-t. Tyler józan volt és leakart fektetni, én nem akartam.. elszaladtam az utcán voltam, egyedül a sötétben 14 évesen kicsípve magamat... és akkor utánam jött és megerőszakolt az utcán.. szörnyű volt. - zokogva mondtam el ezt a mondatot. - Ez után mindig fenyegetett, hogy ha nem fekszem le vele akkor bántja Shel-t vagy bárki mást. Néha megütött.. belekevert sok rosszba, gondolok itt rendőrségi ügyre is... Nagy nehezen megszabadultam tőle, de akkor megfogadtam 15 évesen, hogy nem fogok senkit közel engedni magamhoz és megvédem magam.. és így lettem ez..  Csak az a baj, hogy még kaptam egy utolsó levelet... Az unokaöcsémet elvitte magával... meg kellett ölnöm egy embert.. Kérlek Niall érts meg.... ne menj el kérlek... - zokogtam neki mire Niall a szemembe mondta, hogy undorító vagyok és elment. Én csak ott sírtam és sírtam, sőt zokogtam. Leültem a földre és nem bírtam tovább, kiabáltam is.

- Hé! Minden rendben?? - jött Harry.

- Nincs.. egy hülye ribanc vagyok aki nem érdemli meg, hogy szeressék. - kiabáltam bőgve.

- Befejezted? - kérdezte Niall.

- Te? - kérdeztem megszeppenve.

- Ha embert öltél.. miért vagy itt? És nem egy intézetbe? - kérdezte.

- Ott úgy tudják meghaltam.. nem akartam ott maradni.. tudták miért vagyok ott és mindenki azt akarta, hogy a kurvája legyek.. - mondtam.

- Úr isten.. Te nem vagy normális... Tudod mit?? Tényleg jobb lenne ha nem találkoznánk többé.. Sajnálom. - mondta Niall és kiment.

- De nekem szükségem van rád... - mondtam halkan. Lou jött fel félve. - Elmondtam.. tessék. - kiabáltam. Remegő kézzel hívtam fel Zayn-t. Csak nem ő vette föl.

Perrie: Szia.
Lea:  szia.. Zayn?
Perrie: Öm.. Épp.. nem ér rá
Lea: Kérlek, pár percre.
Zayn: Szia Leaa.
Lea: Elveszítettem.
Zayn: Elmondtad neki?
Lea: Elment.. de nekem szükségem van rá.
Zayn: Átmenjek?
Lea: Csak ha hazaért mond meg neki, hogy........ szeretem.
Zayn: Ne csinálj hülyeséget. 
Lea: Szia Zayn.

Csak gondoltam egyet és úgy ahogy voltam felálltam és leviharoztam a lépcsőn. Próbáltam megtartani az egyensúlyomat kisebb- nagyobb sikerrel megbotlottam a lépcsőn, de tovább szaladtam. Elindultam a fiúk háza felé, mezítláb rohantam. Az emberek biztos azt gondolták, hogy ennek elmentek orrhonról, beszívva mezítláb rohangászik az őszi hidegben. Csak rohantam és rohantam. Mikor megláttam a fiúk házát még gyorsabban szaladtam. Kitéptem a kapuajtót és már rohantam tovább.. Kopogtam csöngettem mire ikertestvérem nyitotta ki az ajtót.
- Hol van Niall?? - kérdeztem lihegve mikor beljebb invitáltam magam.
- Nincs itthon. De veled meg mi történt? -kérdezte Shel.
- Akkor hol van??? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Nem tudunk semmit, de mi történt? - kérdezte Liam.
- Nem tudjátok, hogy hol lehet? - kérdeztem és nem is törődtem azokkal a kérdésekkel amit nekem szántak. - Mi a kedvenc helye?? - kérdeztem kicsit kiabálva. Shel megfogta a kezemet de én egyből kirántottam onnan.
- Lea.. Mi történt? - kérdezte Zayn.
- Mi Niall kedvenc helye?? - kérdeztem tőle.
- A Nando's előtti park. - mondta Zayn. Én már futni akartam de valaki megfogta a karom. Gondoltam, hogy Zayn lehetett.
- Engedj el!! Meg kell keresnem!! Meg kell keresnem.. engedj!! - kiabáltam.
- Megvárjuk, míg hazajön oké? - kérdezte Zayn miközben magéhoz húzott.
- El kell mondanom neki, hogy szükségem van rá.. - mondtam halkan.
- Tudom.- mondta Zayn miközben simogatta a hátamat. Már 8 óra volt. Sheila felhívta Lou-t, hogy marad mert aggódik miattam bla bla bla.... Erre Lou kitalálta, hogy átjön amint anyáék hazaérnek, mondjuk erre s kellett gondolnom mert Lou és Harry toppantak be hirtelen. Csak vártunk és vártunk... Éjfélkor nyílt ki az ajtó amin Niall és valami sarki ribanc lépett be smárolva. Megláttam és a gyomrom görcsben állt máris, a szememben a könnyek előjöttek. Harry köhintett egy "kicsit" mire Niall leállt és ránk nézett.
- Szépen leittad magad.... - mondta Louis.
- Hagyjatok! Nem tök mindegy, hogy mit csinálok? És te meg mit keresel itt? Nem akarlak látni.. - nevetett Niall.
- Niall, én már nem olyan vagyok, hidd el!!! Szükségem van rád!! Melletted újra az vagyok aki voltam. Kérlek. - sírtam el az utolsó szót. Egyre közelebb jött hozzám. A szívem felgyorsult, éreztem ahogy veszi a levegőt és az erős piaszagot is, de csak becsuktam a szemem, arra várva, hogy megölel vagy ad egy puszit. De nem ez történt.
- Leszarom. - mondta ki könnyedén. Kipattantak a szemeim és csak patakokban folytak a könnyeim. Perrie és Danielle jöttek le értetlenkedve. Én már majdnem összeestem, alig kaptam levegőt. Leírhatatlan érzés, hogy az akire szükségem van egyik pillanatról a másikra leszar. Aki eddig foglalkozott velünk, de most már nem. Teljesen lefagytam és magamban harcoltam a szavak súlyával. Hirtelen "olvadtam" fel és már rohantam is ki a házból. Valaki futott utánam hisz kiabálta a nevemet, de nem álltam meg. Végre beértem a házunkba ahol becsuktam az ajtót és egyből nekidőltem. Anya értetlenül nézett engem. Én csak hallgattam ahogy Harry kopog az ajtón. Anya felment azzal az indokkal, hogy fürdik de tudtam, hogy ezt még megfogjuk beszélni. Eljöttem az ajtó elől és Harry be is nyitott. Nem mondott semmit csak az arcomat pásztázta.
- Mi van? - kérdeztem újra ellenségesen. Miért is gondolta, hogy ez után újra a régi leszek, a frászt! Most csak megerősödött bennem ez az érzés...
- Nem akartam, hogy hülyeséget csinálj. - mondta.
- Nem érdekel. - mondtam.
- Ne kezdd megint ezt az ellenségeskedést, kérlek. - mondta Harry.
- Még valamit? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Ekkor jöttek a többiek. - Éjjel 1 van emberek, menjen mindenki haza. - mondtam.
- Miért kell megint egy fal?? - kérdezte Shel.
- Mert máshogy már rég nem lennék.. - mondtam egyszerűen de még mindig sírva. Zayn csak megölelt.
- Maradjak veled estére? - kérdezte.
- Nem tudom.. - mondtam őszintén. Végül mindenki hazament csak Harry maradt. Anya jött le. Mindent elmeséltem neki bőgve.
- Minden rendben lesz kicsim. Ha meg nem érti meg az az ő baja, hisz akkor egy csodálatos lányt vesztett el. - mondta anya.
- De én azt hiszem szeretem.. - mondtam halkan.

- Nem lesz minden úgy ahogy elterveztük. - ölelt meg anya.

- Ma velem alszol? - kérdeztem reménykedve.

- Gyere át te hozzánk. - mosolygott rám. Én egyből bólogattam. Elköszöntünk a testvéreimtől és Harry-től majd felmentünk.

Sheila szemszöge:

- Ennyire még soha nem akadt ki. - mondtam halkan..
- Aggódok miatta.. Mi lesz holnap? Shel, figyelj rá.. - mondta nővérem tényleg aggodalom dús arccal.
- Ez természetes.. - mondtam. - Szerintem Louis majd bevisz minket és majd jön értünk. Megbeszélem vele. - mondtam. Ekkor kopogott valaki de már bent is volt. Ez a valaki nem más mint Zayn volt.
- Suli után nem jöttök át? Niall nem lesz otthon 2-től mert hazamegy Mullingar-ba.. - kérdezte Zayn.
- Majd megbeszélem Lea-val. vagy majd te.. Rád jobban hallgat. - mondtam.

- Amúgy neked mi a véleményed erről..?? - kérdezte Lou.
- Haragszom Niall-re....De én tényleg nagyon szeretem Niallt, érzékeny és szelíd fiú. Igazából egy kicsit mindig félek, hogy szerelmes lesz, mert ha a lány megbántja , akkor hónapokig szenvedni fog Niall. És nincs ennél rosszabb dolog, látni hogy az igaz barátod mennyire rosszul érzi magát. Ez igaz a többiekre is a "csapatból", de Niall más. Tény ,hogy amikor azt mondja nekem " Hé Zayn, azt hiszem szerelmes vagyok" Mondom neki hogy előbb várjon. Mivel a múltban ő már eleget szenvedett a szerelem miatt. Szóval van egy kérésem ilyenkor az összes lányhoz: Ha vagy olyan nagyon szerencsés, hogy Niall szerelmes lesz beléd, csak lazán. De sose játssz a szívével...Ő nem fogja ezt tenni veled szóval ennek kölcsönösnek kell lennie. Remélem, amikor Niall szerelmes lesz, a lány tudni fogja milyen fajta fiú Niall, és hogy mennyire törékeny. És ezt Lea-nak is mondtam már... Arról meg nem ő tehet, hogy elmondta az igazat. - mondta Zayn. elgondolkoztató az biztos. Végül Zayn hazament és mi is elmentünk aludni..

-Lea! Louis megjött, gyere. - kiabáltam fel testvéremnek.
- Muszáj mennem? - kérdezte fáradtan... Alig aludt valamit. Letrappolt a lépcsőn majd mentünk is. Bepattantunk a kocsiba ahol Louis-tól loptam egy apró csókot. -Jó inkább menjünk.. - mondta Lea unottan. Elindultunk viszont Lea már nem akart kiszállni. Louis bekísért minket. A folyosónál ott állt az iskola ribanca és a követői és felénk tartottak. Én csak sóhajtottam egyet.

- Mi van Lea'-cska. Valaki összetörte a nagy faladat. Jajj egyem a húsod, alig látszik, hogy egész éjjel bőgtél mint egy baba. - nyávogta a szöszi mire a három pincsi csak nevetett.
- Befogtad?? Kurvára nincs kedvem ahhoz, hogy elkezd a napi baromságaidat! menj a dolgodra inkább és fogd be a lepcses pofádat.. - mondta Lea eléggé keményen.
- Te nem fogsz parancsolgatni nekem a roncs lelki állapotoddal. - nevetett Khyra.
- De ha nem fogod a nagy picsádat és nem tipegsz el a 20 centis magassarkúdba amibe járni sem tudsz én foglak elrakni az utamból és nem ígérem, hogy megmarad az összes hajad.. Amúgy szereted a zöld színt és a lilát?? mert ajánlom magam a sminkesednek.- mondta Lea  kiakadva.

- Tényleg tiplizhetsz kislány.. - mondta Louis.
- Nézd csak, az ikrek testőre.. Úgy is az enyém lesz. - próbálta úgy mondani a barátnőinek, hogy mi ne halljuk de nem sikerült neki.
- Ő nem a mi testőrünk csak az én nővérem barátja és ha bármit mersz csinálni annak érdekébe, hogy ők szakítsanak nagyon megbánod az én részemről kis ribanc. - védett meg Lea. Erre elkezdte tépni Lea haját Khyra míg Lea csak adta az öklösöket a csajnak... Végül mentőt kellett hívni Khyra-nak és Lea-t az igazgatóiba hívatták. ennek anya örülni fog... Louis-al az igazgatói előtt vártunk mire Lea lépett ki egy papírral a kezében..
- Na? - kérdezte Louis.
- Felfüggesztést kaptam. Aztán ha visszajöttem mehetek a büntetőbe... - mondta félvállról.
- Felfüggesztést?? mennyi időre?? - kérdeztem.
- Mit tudom én....  Óó nézd csak itt van... csak decemberbe jöhetek újra.. 3 hónap. - mosolygott kicsit Lea.
- Mit mosolyogsz?? - kérdeztem kiabálva.
- Most mit kiabálsz?? Én nekem csak jó. - mosolygott.
- Mi jó?? Hogy így lehet nem érettségizhetsz le?? Tényleg kurva vicces!!!! - kiabáltam még mindig. Bementem az igazgatóhoz... Nagy nehezen elintéztem, hogy a húgom le érettségizhessen úgy, hogy én tanítom neki meg az anyagot és a dogákra bejön. Hazamentünk és mikor anya megtudta nagyon kiakadt, de Lea bocsánatot kért és elmondta, hogy nem bírta visszatartani. Én elmondtam, hogy elintéztem mindent az igazgatóval. Lea nem akart menni sehová, de kirángattuk otthonról. Elmentünk Lou iskolájához és megvártuk őt majd úgy mentünk a fiúkhoz.

Niall szemszöge:

Nem tudom, hogy miért viselkedtem így Lea-val. Szeretem de még is az a tudat, hogy ilyen volt.... megrémiszt.. Na pont ezért megyek haza. Sajnos mindenre emlékszek a tegnap éjjelből pedig jó lenne elfelejteni. Lassan megérkeztem Mullingar-ba ahol anya várt már a kertbe. Kiszálltam a kocsiból és egyből megöleltem. Bementünk ahol lepacsiztam apukámmal és a testvéremmel is majd két puszit adtam Denise-nek a bátyám barátnőjének.
- Mi okból köszönhetjük a látogatásodat? - kérdezte apa.

- Hiányoztatok, meg elegem lett Londonból.

- Összevesztetek a fiúkkal? - kérdezte Greg.
- nem. - mondtam sóhajtva.
- Ez csaj ügy!!! - mondta egyből Greg. Nem kezdtem veszekedni vele, mert ilyenkor mindig veszekszek vele, hogy semmi köze nincs hozzá. - Basszus. ilyen komoly az ügy öcsi?? - kérdezte Greg.

- Az... - vakartam meg a fejem.

- Mesélj csak. - mondta anya.
- úgy kezdődött, hogy éhes voltam és szó nélkül bementem egy pizza-zóba ahol láttam, hogy az ikertestvérével énekel. megfogott a lány... A stílusa ilyen kemény, visszabeszélek és nem érdekel senki típus... Ki akart kezdeni velem de végül nem tette. Én már az első pillanattól beleszerettem.. ezek után egyre többet hülyéskedtünk és voltunk együtt.. nem mondta el a múltját amitől ilyen visszataszító stílusa lett. De engem érdekelt.. nem rég meg is tudtam és akármennyire szeretem ezt a lányt még is kicsit megrémisztett a tudat, hogy ilyen volt.... - meséltem.
- Aha és utána te azt a hülyeséget csináltad, hogy...?? - kérdezte Denise.. Honnan tudja ennyire?..

- Elhordtam mindenféle undorítónak és elmentem... betévedtem egy kocsmába ahol leittam magam és hazavittem egy kurvát amit persze ott volt ő is a házba. A fiúk azt mondták, hogy mezítláb zokogva futott és keresett engem az utcán és azt mondogatta, hogy szüksége van rám de én a szemébe mondtam, hogy leszarom.. De nagyon szeretem. - mondtam könnyes szemmel.
- Akkor mit érdekel az, hogy mi volt a múltjában?? - kérdezte apa felhúzott szemöldökkel.
- Hogy hívják? - kérdezte anya.
- Leila. - mosolyodtam el.
- mutass képet!! - mondta a bátyám mire csak fel kellett oldanom a telefonomat, hisz ő a háttérképem.

- Nem látom tisztán az arcát.. Nialll.. - nyavalygott bátyám. Én csak megforgattam a szemeimet majd kerestem neki egy másik képet.

- gyönyörű, nem tudok neki nehéz múltat elképzelni. - mondta anya.
- Azt mondod van egy ikertestvére?? - kérdezte Greg mire kapott egy nagy hasba bökést Denise-től. 

- Nagyon szeretem.. - csak ennyit mondtam.

5. rész Ne csináld ezt!

Lea szemszöge

Másnap reggel kinyitottam a szemem, de nem láttam magam mellet Zaynt. Szép lassan kikeltem az ágyból, majd felöltöztem, és elindultam lefelé a konyhába.
- Rendben, és nem tudjátok, hogy mikor kel fel?! -hallottam Niall hangját
- Mindjárt felkeltem, ha gondolod... -mondta neki Zayn, és elindult felfelé a szobámba, de összeütköztünk..
- Öööö. Hát izé. Niall itt van, és keres. -mosolygott zavartan barátom
- Aha, hallottam. -mondtam unott hangon, és megindultam lefelé.- Amúgy anyáék hol vannak?
- Elmentek vásárolni. De én most nem is zavarlak titeket, majd beszélünk.. -mondta Zayn, és kisétált az ajtón
- Mit keresel itt? -kérdeztem halkan
- Téged.. de nem kell halkan beszélned, csak ketten vagyunk. -jött közelebb
- Értem... és mondjad, mit akarsz.. -kezdtem csinálni egy kávét, hogy kikerüljek bűvköréből.
- Nekem is csinálsz egyet?!
- Hogyne.. van kezed, te is meg tudod oldani. -mondtam neki semlegesen
- De akkor légyszíves figyelj rám! -mondta, megfogta a kezemet, és magával szemben fordított.
- Menjünk be a nappaliba.. -mondtam ismét halkan.
- Szóval.. mondhatod. -mondtam, mikor már leültem
- Lea.. Te is tudod, hogy ez így nem jó. Te is, és én is.. Szóval mind a ketten szerelmesek vagyunk. És bármennyire is tagadod, te is tudod, hogy így van. Nem kell ezt csinálnod!!!!
- Niall.. Te nem tudod, hogy én mit érzek.. Vagyis annyiban igazad van, hogy tettszel nekem, de ez nem ilyen egyszerű. Nem ismersz, és nem tudod, hogy mitől vagy kitől félek... Ez nem ilyen egyszerű.. -ismételtem magam
- Miért nem ilyen egyszerű?! Akkor segíts, hogy megismerhesselek. Ha nem hagyod, hogy közelebb kerülhessek hozzád, akkor persze, hogy nem ismerlek meg teljesen!!! Kérlek... -mondta
- Niall nem tudom... nehéz.
Ő nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét, és láttam, hogy kigördült egy könycsepp... Ez mind miattam?! Most már valamivel biztosabb az, hogy nem olyan, mint Tyler..
- Te sírsz?? -kérdeztem tőle, és megfogtam a kezét
- Csak rosszul esik... te nem tudod, hogy milyen érzés.. mikor az, akit szeretsz, pont leszar téged...
- Niall! Fogd fel, hogy kedvellek, de nekem nagyon nehéz bízni az emberekben.. és pont a múltam miatt.
- Akkor mond.. nem mondom el senkinek, megígérem!
- De nem lehet. Sajnálom. -mondtam neki, és megöleltem
- Hát akkor én most megyek.. -mondta
- Ne hagyj itt. Kérlek! -mondtam, és ismét megfogtam a kezét
Ő csak megölelt.. Olyan biztonságban éreztem magam, mint még soha..
- Köszönöm.. -mondtam alig érthetően
- És mit csinálunk?? -kérdezte valamivel boldogabban, mint az előbbieket.
- Nekem mindegy. Eszünk valamit? -kérdeztem
- Úúúú.. olyan finom rántottát csinálok neked, hogy te olyat még nem ettél! 
Én csak röhögtem, és kimentünk a konyhába.
- Na akkor hozol ide tojást?! -kérdezte
- Persze.... 10 db elég lesz??? -mosolyogtam
- Per-fect!
Én odavittem neki a tojást, és egyből rátörtem kettőt a fejére!
- MIt csinálsz?! -kérdezte, és ő is feltört egyet a fejemen..
- Aha, akkor most megkapod!  -mondtam, és elővettem a lisztet a szekrényből, de mielőtt rá boríthattam volna kikapta a kezemből, és rajtam landolt egy kiló liszt.
- Niall! -mondtam neki, és leborítottam a földre, majd ráugrottam.
- Aha, és te nem akarsz sietni.. -mondta, és egyből megértettem, hogy mire gondol, ezért le is száltam róla
- Oké. Bocs.
- Jajj, nem azért mondtam.. Nekem kellemes szituáció volt, csak hát te.. szóval tudod.
- Oké.. sütünk kolbászt?
- Előbb tojás kell, aztán kolbász?! Te kis huncut. -kacsintott rám, mire én nekivágtam egy konyharuhát.
- Na jó, szerintem, én most felmegyek és átöltözök... Tudod a liszt. -mosolyogtam
- Ne kísérjelek fel?? -kérdezte Niall csillogó szemekkel
- Niall! Süsd a kolbászom! -mondtam, és felindultam az emeletre
Gyorsan felöletöztem, és mikor kinyitottam az ajtót, hallottam egy koppanást.
- Niall te meg mi a francot csinálsz itt? -kérdeztem felháborodva, mikor a földön fetrengő Niallre pillantottam.
- Hát.. szerintem tudod. Amúgy jól nézel ki - mondta, és még mindig a fejét fogta.
- Nagyon fáj?? -próbáltam nem törődnia leskelődésével
- Nem. Annyira. De amúgy nem is érdekel az a dolog??? -kérdezte meglepődve
- Nem annyira, hogy foglalkozzak vele. -mondtam, és elindultam a konyha felé- egyébként láttál valami érdekeset?
- Szóval.. khm...

- Na jó, zavarba vagy! :DD Kész a kolbászom?! -kérdeztem
- Basszus! -kiáltott
- Ez odaégett.. -állapítottam meg, amikor megláttam a fekete kolbászokat
- Pedig jó szakács vagyok!
- Aha, persze. -mosolyogtam, miközben a kolbászt piszkáltam a villával
- Nem hiszed! Ma bebizonyítom. Gyere át hozzánk este... -mondta félénken
- Nem! Nem fogok átmenni, mert a többiek kavarni fognak. És nem akarom, hogy bármi legyen... Szóval bocs, de nem. -mondtam határozottan
- Elküldöm őket! Esküszöm. Légyszíves. -mondta, és magához húzott
Szerintem tudja, hogy nem tudok az ilyen mozdulatainak ellenállni, direkt csinálja.
- Niall légyszíves. -mondtam neki, de ő megölelt- Legyen.
Ő erre adott nekem egy puszit, ami kicsit meglepett.
- Akkor nyolckor nálunk. -mondta, majd kisétált az ajtón..

Sheila szemszöge ( az a nap, amikor Zayn Leanal alszik)

- Na jó, én hulla vagyok, menjünk fel aludni.. -mondta Pezz
- Nem várod meg a csávódat?! -kérdezte Dani
- Ott alszik a lányoknál.. Vagyis Lea miatt. Együtt. Segít neki.. -mosolygott
- És nem félsz, hogy..? -kezdte Hazz
- Nem fog megcsalni! Tudom... Jóéjt. -mondta, és elment lefeküdni aludni
- Mi is menjünk Csipkerózsika! -kapta fel Liam barátnőjét, és felszaladt vele a szobába, majd még utánunk kiabáltak annyit, hogy jó éjszakát.
- Niall?? -kérdeztem Harryt
- Alszik. Már rég. -válaszolta
- Na jó húgi, most mi is megyünk ALUDNI! Ne rosszalkodjatok, jóéjt. -mondta Lou, és megpuszilt
- Aludni?! -kérdezte tőle Hazza nagyon halkan
- Kussolj már! -bökte oldalba, majd felrohant
Igazából Louis és én most randizgatunk, de tegnap volt egy beszólása, ami eléggé rosszul esett.
- Figyelj, ne haragudj rám! -mondta
- Nem érdekel.. -fordultam el tőle
- De nem azért mondta, vagyis nem úgy gondoltam....
- Nem úgy gondoltad?! Hogy lehet azt nem úgy gondolni, hogy megkérdezed valakitől, hogy mikor fogtok lefeküdni?! -keltem ki magamból
- Én komolyan...
- Figyelj nem kell mentegetőzni. Megkérdezted, szarul esett, nem akarok többet ezzel a dologgal foglalkozni. És légyszíves most ne piszkálj! Köszöntem... -mondtam, majd kimentem a konyhába
- De légyszíves halgass meg! -kiáltott rám, majd elém jött, és megszórított pont úgy, hogy kicsit fájt..
- Louis a karom... -mondtam halkan, de egyből megértette, és gyengült a szorítása.
- Figyelj... én tegnap nagyon jól éreztem magam, és ugye amikor táncoltunk olyan jeleket küldtél... szóval érted.. hogy a fenekedet oda nyomtad, meg ilyenek.. Én csak kíváncsi voltam, hogy te mit tervezel. Meg az is benne van, hogy nem bírom ki! Amikor csak rád nézek, vagy mosolyogsz, akkor mindig úgy megcsókolnálak, de nem akarom, hogy bármit elrontsak.. -mondta, miközben végig a szemembe nézett
- Louis, én nem küldtem semmi félreérthető jelet. Bírlak, és kész! Nem rontanál el semmit, nem fogod fel, hogy állandóan arra várok, hogy megcsókolj?! -mondtam neki, és "enyhén" bekönnyeztem

- Hát én ezt nem tudtam... -hajtotta le a fejét
- Most már tudod, de mégsem csinálsz semmit. -mondtam, mire ő kérdőn rám nézett- Csókolj már meg te nyomorék!
Ő közelebb hajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Majd újra....
- Így megfelel?? -kérdezte mosolyogva, mikor ajkaink eltávolódtak egymástól
- Yes! -mondtam, és megöleltem
- Akkor mi most?? -kérdezte
- Még alszom rá egyet. -mosolyogtam, majd elindultam lefeküdni
- Ha jól akarsz aludni, akkor nálam kell, hogy aludj.. Mármint az én szobámban. -kacsintott
- Álmodik a nyomor! -röhögtem
- Gyere már! -mondta, és elkezdett behúzni a szobájába
- Sőt és veled is fürödjek, nem?! -húztam fel a szemöldököm
- Hát ami azt illeti... -mosolygott
- Szeretnéd...:D
- Ha egyedül fürdesz, akkor is megleslek, szóval nekem mindegy... te választasz. -nevetett
- Fürödhetünk együtt... fürdőruhában.
- Oké! -egyezet bele, majd mindketten felvettük a fürdőruhánkat, és elmentünk fürdeni..
- Sheila... Nem bírom! -mondta, és az ölébe húzott
- Jól érzem, hogy áll...? -kérdeztem
- Jól. -mosolygott, majd megcsókolt
Egyre hevesebben, és hevesebben csókolóztunk...
- Louis, én nem akarom. Még... -toltam el magamtól, és kiszáltam
Ő is kiszált, és a falnak nyomott.
- Nem teheted ezt velem.. Mióta megláttalak, azóta kívánlak. Nem teheted ezt! -mondta, és újra megcsókolt
Lassan bementünk a szobába, és annyiba belementem, hogy egymás előtt öltözzünk fel. Tényleg nem akarok még többet!
- Hm... -mondta Louis, amikor levettem a melltartómat.
Közelebb lépett, megemelt, majd óvatosan az ágyra hejezett.. Fölém támaszkodott, és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Louis én nem....
- Nem érdekel. Nem bírom, most már végképp nem! -mondta, és levette a felsőjét ( ő öltözött fel elsőnek )
Én végighúztam a kezemet a kockás felsőtestén, és kirázott a hideg.
- Akarlak! Úgy, ahogy még senkit, soha! -súgta a fülembe, majd egy mozdulattal lerántotta a bugyit rólam
Először csak símogatott, majd hirtelen feldugta két újját, és pumpálni kezdett.. Én a körmeimet a hátába véstem.. Most a nyelvét éreztem meg magamban, és pár másodperc múlva elöntött a gyönyör.
Levettem róla az alsónadrágját, és én is ki akartam elégíteni, de nem engedte.
- Térjünk a lényegre. -mondta, és ismét maga alá helyezett
Lassan elhelyezkedett a lábaim között, és óvatosan belém helyezte nagy méretű péniszét, ami előszőr eléggé kellemetlen volt, és meglepett. Nem mozdult egy ideig, hogy megszokjam a méretét, majd bólintottam, és óvatosan elkezdett mozogni bennem. Karmoltam a hátát, ő pedig szenvedélyesen csókolt... szépen fokozatosan gyorsított a tempón, majd én parancsoltam rá, hogy gyorsabban... Mikor éreztem az alhasamban azt az érzést szóltam neki...
- Louis én mindjárt...
- Csak egy pillanat édes! -mondta, majd tolt még párat, és elélvezett, utána én is.
Lefeküdt mellém, és magához húzott.
- Szeretlek! -mondta
- Louis... Én... -kezdtem, de elsírtam magam
- Mi a baj életem??? -kérdezte
- Louis én még nem akartam.. Veled vesztettem el. Jóval idősebb vagy nálam. Anyáék, ha megtudják... Ne értsd félre szeretlek, de nem akartam még.
- Sajnálom, de nem bírtam... Ez most komoly?! Én nem tudtam, hogy még szűz vagy! Basszus. Ne mondd el nekik! Várjál azt mondtad, hogy szeretsz? -esett le neki
- Igen... :$ -mondtam
- Én is szeretlek, és akinek nem tettszik az, hogy mi együtt vagyunk, az bekaphatja! Szeretlek! -mondta mégegyszer, és megcsókolt. 
- Akkor mi most...?
- Igen! Mi most egy párt alkotunk.. -mosolygott, és lekapcsolta a villanyt
Már majdnem aludtam, mikor csörgött a telefonom, hogy sms-t kaptam...

"Szia. 
Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak.. Csak mondani akartam, hogy minden renben a húgoddal, beszélgettünk, és egész jó kedve lett. Megnéztünk egy filmet, és nagyon összehaverkodtam a szüleitekkel is... A húgod már alszik, jól éreztük magünk. Még képet is csináltunk, ami szerintem meglehetősen jól sikerült.Puszi. Zayn."

 

- Ki volt az kicsim? -kérdezte Louis 

- Csak Zayn.. -mondtam, és adtam neki egy puszit.